A tatabányai nők nemrég petícióban követelték, hogy a Szent Borbála Kórház vezetősége tegyen valamit az intézmény szülészeti és nőgyógyászati osztályán tapasztalható orvoshiány és a doktorok túlterheltsége ellen. A kórház főigazgatója azt válaszolta, keresik az utánpótlást, de egyelőre hiába.
Dr. Andriska István, az orvosi kamara Tolna Megyei Területi Szervezetének elnöke egy szaklapban beszélt arról, hogy látják ezt a másik oldalról: „Minden döcög, egyre nagyobb a fásultság, egyre elkeseredettebbek a kollégák, akik leginkább azt szeretnék, hogy hagyják őket békén. Nyilván nem minden a fizetésemelés, kellene a sikerélmény, de azt hallják az orvosok, hogy ne ezt add, mert ez drága, hogy ez sincs, az sincs, amaz sincs, nem vezethetünk be korszerűbb eljárásokat. Ledarálódtak az emberek, úgy látom” – foglalta össze tapasztalatait.
Mindenki látja.
A kormányzat szerint nincs vészes orvoshiány, mindenki más, különösen, ha a bőre forog kockán, az ellenkezőjét tapasztalja.
Évről évre ezrével hagyják itt az országot és a betegeiket az orvosok és az ápolók, miközben eleve nincsenek elegen. A Semmelweis egyetemre ötszörös volt a túljelentkezés legutóbb. Az Általános Orvostudományi Karon a magyar nyelvű képzésben 384-en meg is kezdhetik a tanulmányaikat. Néggyel többen, mint az előző évfolyamon. Ennyire telik? Nem jó hír a tatabányai nőknek, aligha mennek mind a négyen hozzájuk.
A diagnózis következő fázisában meg kellene állapítani, hogy 1. bizonyára nincs elég pénz, mert az orvosképzés a legdrágábbak egyike. (Jelzi ezt, hogy a fizetős hallgatóknak szemeszterenként egymillió-háromszázötvenezer forintjába kerül az egyetem.) 2. Minek ide a rengeteg pénz, ha a végzettek rövid időn belül elmennek külföldre? (Bár, ha nem szolgálják le a szabott idejüket, vissza kell fizetni a képzés költségét.) De akkor is…
Józan ésszel mégis azt kellene gondolni, hogy ha valahol nincs elég ember, és ez mérhetetlen szenvedést okoz orvosnak, betegnek egyaránt, akkor képezni kell még egyszer annyit. Ne lenne erre kapacitás? Huszonnyolcezer külföldi tanul a hazai felsőoktatásban, a legtöbben az általános orvosképzésben vesznek részt, a mostani tanév őszi félévében 6406-an iratkoztak be. Van, aki fogadja őket.
Óriási lenne tehát a mozgástér, nyilván nem az ő rovásukra, hiszen a pénzük nélkül elsivatagosodnának az egyetemek, de ha a magyar állam is beszállna értünk annyival, mint a külföldi hallgatók magukért, valószínűleg nagyságrenddel több lenne az orvosunk.
Ám a magyar államban erre nincs hajlandóság. Általában is, az államok csak állnak az orvosok és betegek egyre forgalmasabb vándorútvonalainak kereszteződésében, és csodálkoznak.
Induljunk Ukrajnából, ahol óriási az orvoshiány, mert például csak a fővárosban három toborzóiroda szervezi a doktorokat, egyebek között Lengyelországba. Ott ugyanis szintén kevés a szakember a kórházakban és rendelőkben, mert elmennek Németországba, Nagy-Britanniába. Miért nem képeznek akkor legalább ott eleget? Részben azért, mert drága, illetve ha megkapja a diplomáját a német orvos, megy Svájcba, mert ott jóval többet keres, és nem zsigerelik ki. Az angliai diplomával szintén megindulnak sokan, főleg az angolszász világba, elsősorban Ausztráliába. Az Egyesült Államokban pedig úgy számolnak, hogy tizenöt év múlva mintegy százezer orvos fog hiányozni (szemben a mostani harmincezerrel).
Onnan jelentős részben Kanadába mennek. Vagy, ha tehetik, otthagyják a szakmájukat, mert egyre boldogtalanabbak benne, egyebek mellett a túlterheltség miatt. Amit pedig az orvoshiány okoz.
Az ellenpélda Kuba, az orvosexport szigete. Mintegy háromszor annyi orvost képeznek, mint ahányra szükségük van, viszont a világ kilencven országában negyvenezer kubai orvos dolgozott az elmúlt évtizedekben. (Most úgy hatvan országban vannak ott.) A fejlődő országokba ideológiai, politikai megfontolásokból küldik az orvosaikat, hogy segítsenek a rászorulókon és közvetítsék a kubai szocializmus logikáját. Ha vészhelyzet van – például az Ebola-járvány idején –, ingyen, egyébként (méltányos nagyságú) pénzért küldi Kuba az orvosokat. A nagy amerikai klinikák fordítva csinálják: a fizetőképes világban terjeszkednek egyébként kiváló minőségű szolgáltatásaikkal. Sem ők, sem a kubaiak nem fogják megoldani a gondokat, de jelzik.
A nemzetközi szakirodalom szerint a világból 15 millió orvos hiányzik. Mert egyre többen mind tovább élünk, és az orvosok is mérhetetlenül sokat tudnak már. Tudnának… Nálunk ehhez csak néhány ezer doktorral van kevesebb. Ám, ha ezen a területen hiány van, nem azt jelenti, hogy várni kell a sorunkra vagy beérni a silányabbal, hanem azt, hogy nyers szenvedésekben lesz részünk. Pedig nem ez a végzetünk, lehetne tenni ellene.
Végtelenül megnehezíti a betegek és az orvosok dolgát azonban, hogy akik döntenek róluk, a pénzről, a politikusok jellemzően középkorú, egészséges és jómódú emberek. Akik viszont szenvednek, gyerekek vagy idősebbek, betegek és többnyire nem gazdagok. Látótávolságon kívül vannak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!