Nagy N. Péter: Segítsetek, osszátok!

Hetente bemozdul az ország. Végigszirénázik a médián a hír, hogy nagy a baj, és akkor segítenek. Elképesztőek! Azt hihetnénk, ez a dolgok rendje.

Nemrég a debreceni kórházban egy anya meghalt kevéssel azután, hogy megszülte hármas ikreit. Jelzi, hogy milyen fájdalom szalad végig ilyenkor az országon, hogy például a DVTK Jegesmedvék–Dunaújvárosi Acélbikák jégkorongmérkőzés előtt is gyűjtést szerveztek a diósgyőri szurkolók a család számára. Pedig, úgy tudom, se ottani, se dunaújvárosi szála nincs a tragédiának, ami miatt az eddig kamionosként dolgozó apa egyedül fogja felnevelni a három gyereket. Jó a pillanatok alatt összegyűlt sok millió forintra gondolni. Arra nem, hogy mi lesz a családdal.

És velük?

„Sziasztok! Sajnos ismét gyűjtést kell indítanom. Kaptunk több mint félmillió végrehajtást. Ha nem tudom kifizetni, mehetünk az utcára… Egy kómás hozzátartozóval senki nem fog lakást kiadni nekünk. Kérlek benneteket, aki tud, segítsen, osszátok…” A Facebook-poszt írója 34 éves, kétgyerekes, betegsége miatt éber kómában – az életre reagálva, de életjelenségeket szinte nem mutatva – fekvő lányát ápolja. Az Index olvasói és mások nemrég másfél millió forinttal tudtak segíteni, de a család nem nyugodhat meg. Időt viszont nyertek.
Az emberek ráadásul gyanakodnak.
A kisfiú születése után agyvérzést kapott, ezért shöntbeültetést alkalmaztak, de az eszköz cseréje utáni fertőzés miatt kómába esett. Sorozatos műtétek következtek. Súlyos a betegség, ahogy a család helyzete is. Az édesanya szavaival: „a közgyógyellátás keretét csak 8000 Ft-ra sikerült megemeltetnem. Benuka ellátása ennél sokkal többe kerül. Az apuka lelépett, miután szembesült a ténnyel, hogy a fia ilyen állapotba került, magamra maradtam a bajban a lányommal…
Az ő keresete megy az albérletre, én 74 000 forintot kapok. Magyarul, ki kell koldulnom a gyerekemnek a szondát, az oxigént és a gyógyszerek egy részét minden hónapban. Próbáltam pár alapítványhoz segítségért fordulni, de azzal utasítottak el, hogy nincs hírértéke a kómában lévő gyerekemnek, tehát ne számítsak arra, hogy segítenek az emberek, hiszen bármikor meghalhat.”

A civilek ezzel együtt is gyakran segítenek, addig a mértékig, ameddig tudnak. Ez azonban véges: „Sajnos anyaotthonban élek… 3 gyerekemmel. Timike súlyos gerincbeteg… nagy műtét vár rá, ami ugyan ingyen van, de nem tudok neki kellőképpen bevásárolni, mire kórházba kerül. A testvéreit sem hagyhatom itthon üres hűtővel. Közel 1 hétig leszünk kórházban. Az anyaotthonba (miután a férje a gyerekekkel együtt kitette – a szerk.) semmit nem vittem magammal… Hiába megyek lakást igényelni. Most 42 pontom van, de mivel nem vagyok fent a névjegyzéken, nem kapok lakást. Jótékonysági koncerttel próbálkoztunk, de helyhiány miatt nincs rá lehetőség, hiába lenne sok fellépő. Rendszeres gyermekvédelemre nem vagyok jogosult, mert dolgozok, az egy főre jutó jövedelem meghaladja a határt, tehát semmilyen támogatást nem kapok. Ha nem dolgoznék, felkopna még jobban az állunk. De dolgozni csak addig tudok, amíg nem jön el a műtét ideje, mert utána Timike mellett kell lennem. Hosszú hónapokig nem járhat majd óvodába a platinacsavarok miatt. Eddig akárhova fordultam segítségért, csak elutasítást vagy még választ sem kaptam…”

Négy családról írtam, de itt lehetne még 404 ugyanazzal a reménytelenséggel.

Rengeteget segítenek az emberek, de lakást, stabil jövedelmet, ha megszakadnak, sem tudnak adni. Egy ponton elfogy az erejük. Ott, ahol már a közösség egészének kellene következnie, az önkormányzatnak, az államnak.

Annak az államnak, amely szociális ágazatának 95 százalékát elérte a tavalyi országos minimálbér-emelés, jelezve, hogy ezen a szinten tartják az itt dolgozókat. Ez mindent elmond arról is, hogy nekik mire van eszközük, mire nincs. Még akkor is, ha most kapnak emelést.

A tavalyi költségvetési maradványból 90 millió forintot átirányítottak a szociális szféra bérpótlékára szánt összegből(!) a Tour de Hongrie kerékpáros körversenyre. A költségvetésen belül átcsoportosítottak továbbá az egyházakhoz 130 milliárdot (szinte mindent megoldana a szociális szférában), a futballra még 37 milliárdot. Oktatásra, egészségügyre kevésbé csurrant, inkább cseppent 8,9 milliárd forint.

Ezért eszköztelenek minden odaadásuk ellenére is az állami segítők és ezért jelentik az egyetlen esélyt – akárha egyházi keretek között is – a civilek. Végső soron azonban mindannyian, segítők és segítettek, magukra hagyva.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!