Nagy N. Péter: Szegények, hátra!

A krisnások kiosztottak 2500 adag meleg ételt karácsonykor Budapest közepén, a Blahán, és azzal búcsúztak, hogy jövőre aligha engedik őket oda. Majd meglátják, hova mehetnek, de mennek. A hatalom nem akarja, hogy szegényeket lássunk. Kitörölné őket még a szótárból is – szó szerint.

Így gondolkodtak a szocializmusban is. Mi az, hogy Szegényeket Támogató Alap? – háborodtak fel 1979-ben, amikor fiatal szociológusok, értelmiségiek, köztük Iványi Gábor, Solt Ottilia vezetésével létrehozták a szervezetet. Csak nem azt akarják bemagyarázni, hogy megszánnak bizonyos embereket, mert azok éhesek? Aki az, bemegy a tanácsra és megoldják a dolgát. Egy ilyen SZETA csak arra jó, hogy provokáljon és megbízatásokat teljesítsen. Döngöli az emberek agyába, hogy itt szegénység van, pedig aki akar, dolgozhat. Minek az ilyen? És az is van, ki eldöntse, hogy merre kanyarodjon a Duna és ott mit csináljanak vele. Duna-kör? Ugyan! Ki nem látja át ezt az egészet? Meg a többit.

A hatalom ösztönei gyakran jók. Nem közvetlenül ellenük irányultak ezek a társaságok, hanem szegény embereken segítettek, valamilyen ügy mellé álltak, de az igazsággal ártottak a politikai rendszernek is. Most is résen áll hát a kormányzat, nem tudnak kifogni rajta a krisnások és más ilyen kitalált társaságok. Pont a Blahán kell nekik osztani, ott, ahol a hatos megáll? Persze! Aki éhes, sétáljon el egy távolabbi helyre! Ne kelljen látni sorokat!

Ki akarták tisztítani az aluljárókat is. Nem megy. De legalább fent legyen rend és kürtőskalácsillat.

Még jobban is rákaphatnak ennek az ízére a vezetők. Rosszarcúakra akár majd nappali kijárási tilalmat rendelhetnek el.

Mesterséges világítással aztán mindenki egy kicsit jobban néz ki vagy sehogy, ha eltessékelik a lámpa alól is. Kockás inges pedagógusnak, fekete ruhás egészségügyisnek hátul a helye… ’68-as fazonú okoskodók törzsasztalaival együtt a közkönyvtárak, jazzklubok, mozikávézók, fórumok sorvadjanak csak. Vitatkozó fiatal értelmiségiek számára türelmi zónát fognak ajánlani, de – csak mint a használhatatlan örömtelenlány-változatban (értsd: a prostitúció szabályozása) – iskolától, kórháztól, egyházi vagy közintézménytől és egyáltalán, emberektől háromszáz méter távolságon kívül szólalhatnak meg. Bárki lehet civil szervezet tagja is, de csak otthon. Nem szeretnék, ha ezekhez a társaságokhoz az éhezők utolsó menedéke kép kapcsolódna.

De itt megbuknak. Sok mindenkivel elbírhatnak, de az ételosztókkal nem. A krisnások minden hétköznap csak a fővárosban négy helyen adnak enni, de például a Heti betevő is helytáll a nevéért, nincs hét, hogy a VII. kerületben ne tálalnának. Főztek nekik már az amnestysek, adtak az aukcióikra rengeteg képet remek művészek, Alföldi Róbert is egy festményt és meg is nyitotta a vásárt, ők viszont adtak enni Iványi – ugyanaz az Iványi, aki a SZETA alapításánál is ott volt – Oltalom Alapítványának is. Minden mindennel összeér. És az említetteken kívül még rengeteg jó ember főz város- és országszerte ingyen a szegényeknek.

Jól látják ezt fent is, küzdenek is a maguk módján. A statisztikai hivatal leállt a létminimum-számítással, az Emmiben magát a szótárat is átírták. Három éve szivárgott ki a használati utasítás, amelyben a minisztérium nyilatkozóit eltanácsolják a szegénység szó használatától, helyette a rászoruló ajánlott, segély helyett támogatás, nép helyett nemzet, civil helyett polgári önszerveződés stb. A szószedet szinte exhibicionista módon mutogatta, miről nem akar hallani a hatalom.

Egy emberséges szociális hálót a szómágia aligha helyettesít.

A valóság is szembeszáll, hiszen például éppen a kulcsminisztérium foglalkoztatja a legtöbb KDNP-s vezetőt, s a névből csak nem hagyhatják ki a népből jövő N-et, s az egyik államtitkáruk címében is ott van, hogy a civilekkel foglalkozik, ráadásként az Európai Néppártban vannak – de érdemben akkor is ennek a rejtjelszótárnak a szavai szerint élnek.

Most azt ígéri a kormány, hogy nem az utcán, hanem szervezett módon, 86 helyen napi 85 ezer adag ételt fognak osztani hamarosan.

Ha így lesz, jól lesz. Amit a szegények és a rászorulók a civileknek és az egyházaknak köszönhetnek. Ők teremtették meg a jótékonyság kultúráját. És nem is hagyják azt el – hiszen aligha szárad majd rájuk az étel, ha a Blaháról lerobbantják is őket, mint annak idején a Nemzetit.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!