Mi ez: érvek a titkosításról, vagy magas színvonalú kabaré?

Nesze semmi…
Jakab Jenő, Budapest
Az index.hu újságírói múlt hétfőn, a Parlamentben megpróbálták megkérdezni a kormánypárti képviselőket, miért kell harminc évre titkosítani a Paks 2 iratait. A válaszok megfelelnének egy magas színvonalú kabaré követelményeinek. A kormánypártiak igyekeztek mellébeszélni vagy mondták a magukét „nesze semmi, fogd meg jól” stílusban.
Tuzson Bence képviselő, fideszes szóvivő azt válaszolta, hogy pontosan nem tudja a titkosítás célját. Papcsák Ferenc röviden annyit mondott, hogy minden megfelel a törvénynek. Révész Máriusz visszakérdezett, hogy mi is a kérdés? A legelképesztőbb a KDNP frakciója elnökének, Rubovszky Györgynek a válasza volt: „nem tudok semmit, nagyon szépen kérem, hogy hagyjon békében”. Németh Zsolt azzal zárta az egészet: ha az oroszok betartják az ígéreteket, ez „egy bomba üzlet lesz”.
Nem tudom, hogy mi itt a bomba, és mi az üzlet. Annyit látunk, hogy forradalmi kormányunk semmibe vette azt, hogy rengetegen tiltakoztak a titkosítások ellen. Remélem, hogy nem harminc, hanem már három év múlva, 2018-ban az új Országgyűlés eltörli az összes titkot, és akkor minden magyar adófizető megismeri az összes mutyit, amit Orbánék igyekeztek eltitkolni. Addig várunk.

 

Mindent rendben találtak
Róbert Hanna közgazdász, Gyöngyös
Meglepetés volt, de várható, hogy egyszer a Buda-Cashnél is felmerülnek gondok. Az MNB alelnöke, Windisch László elmagyarázta, hogy milyen bűncselekmények lehetnek a Buda-Cash működésében. Az MNB felügyeleti főosztálya szerint nagy a gyanú valamiféle kemény csalásra. Gondolom, a nyomozó hatóságok, a szakemberek megállapítják, hogy mi is történt a tavaly még a hetedik legnagyobb szereplőnek számító brókercégnél. Nem akarok számokat említeni, mert most még a sajtó azt az információt kapta, hogy a Buda-Cash több mint 100 milliárd forintot sikkasztott. Lehetséges, nem tudhatjuk. De miként létezik, hogy a könyvelői iroda, amely ellenőrizte a céget, mindig mindent rendben talált? Hogy létezik az, hogy nemzeti bankunk csak most szerzett tudomást több mint 100 milliárd forint eltűnéséről? Az itt a legnagyobb gond, hogy az utóbbi tíz évben senkinek nem volt gyanús semmi, senkit sem érdekelt, hogy a közel 150 milliárd duplikált forgalommal rendelkező cég a maga 270 milliárd forintos forgalmával hazánkban a legnagyobb brókercég kiesett a látókörből.

 

A babérokról
Csernus Károly, Göd
A veszprémi időközi országgyűlési választásnak – mint magától a kedves vezetőtől előzetesen is megtudhattuk – nem volt jelentősége, ugyanis az összes kétharmados döntést igénylő kérdést már korábban rendezték a nevezett „felhatalmazással”. Ehhez képest a választás napján (és előtte) a helyszínen mindenféle fórumon megjelent Kubatov Gábor és Navracsics Tibor. A laikusoknak olybá is tűnhetett, mintha keményen kampányolnának a fideszes jelöltnek, Némedi Lajosnak. De ez nem igaz. (Hiteles források szerint csak a nagynénikéjüket látogatták meg a hétvégén.) Utólag – már az ellenzéki jelölt Kész Zoltán sima győzelme után – vezérünk is árnyalta korábbi véleményét azzal, hogy „nem ülhetünk a babérjainkon”.
Nem tudom, milyen babérokra gondolt, nekem inkább valami állott, szagos massza jut eszembe, amelyben vagy amin ülnek. Remélhetőleg a kampányidőszakban beígért 800 milliós és 4 milliárdos támogatásoktól e „skandalum” után sem esik el a veszprémi körzet, amire eredetileg „a polgárok jó választása” (copyright: Navracsics) esetére történt ígéret. Majd figyelünk erre is! Felkészül: Tapolca.

 

Elegem van…
Németh István, Székesfehérvár
Elegem van abból, hogy naponta többször felhívnak, miszerint a jövő héten a városunkba hozzák a legkorszerűbb egészségügyi állapotfelmérést, vagy a legkorszerűbb érrendszeri vagy mindenféle egyéb vizsgálatokat, amin feltétlenül részt kell vennem.
Elegem van abból, hogy naponta zaklatnak a legkülönbözőbb ajánlatokkal, amivel majd rádöbbentenek, hogy mennyire nem vagyok egészséges, milyen közel vagyok az infarktushoz, a szélütéshez, vagy mennyire látszanak rajtam a stroke tünetei, csak én nem veszem észre. Mindezt az ingyenesség köntösébe bújtatva kínálják, újabban már – állítólag – nem kell semmiféle termékbemutató csodáival megismerkednem e szolgáltatások igénybevétele során.
Mivel túl vagyok az életem javán, számomra nyilvánvaló, hogy a mai világban nincsen ingyen ebéd, és általában nincsen semmi sem ingyen. De azért arra rettenetesen kíváncsi volnék, hogy amikor bejelentkezem a magyar egészségügyi hálózat bármely intézményébe, akkor miért is kapok hetekkel, hónapokkal (egyesek szerint van, amire csak évekkel) későbbre időpontot, miközben itt vannak ezek a mindenféle szolgáltatók, amelyek ingyen és szinte házhoz jőve kínálgatják a jobbnál jobb egészségügyi felméréseket. Elegem van abból, hogy nem tudhatom, honnan van ezeknek a vállalkozásoknak ilyen elhivatottsága (forrása), mely szerint mindezt a kínálatot ingyen és szinte ötpercenként dobálják felém.
Elegem van abból, hogy van egy szektor, amely jól megél abból, hogy én beteg vagyok, de amikor gyógyulni szeretnék, akkor ezer akadállyal szembesülök az adóforintokból fenntartott egészségügyi szférában.

 

Békében szeretnénk élni
Popovics Lászlóné, Beregszász, Ukrajna
Ezekben a nagyon nehéz időkben a kárpátaljai magyarság érzi, hogy az anyaország gondol ránk és igyekszik segíteni. Sajnos az Ukrán Köztársaságban ma már ott tartunk, hogy a nyugdíjunk értéke alig 10 ezer forintnak felel meg, és a fizetések is ekkorák. Szerda reggel a Klubrádióban a műsorvezető kérdésére Brenzovics László, a KMKSZ elnöke kijelentette, hogy minden nehézség ellenére mindenki itthon akar maradni és nagyon szeretné, ha béke lenne. De a békére még várni kell.
Sajnos a magyarországi sajtóban ma ritkán lehet az ország reális helyzetéről olvasni. Az Arszenyij Jacenyuk vezetése alatt levő kormány nagyon gyenge, az infláció hatalmas, a miniszteri beosztásokba meghívtak amerikai, lett, grúz és más országbeli szakértőket. De az ukrán vezetés nem érti, hogy azok a miniszterek, állami vezetők nem ismerik az ukrán mentalitást, nem értik az ukrán gazdaság alapjait, ezáltal az a legnehezebb, hogy a gazdaság soha ilyen tragikus helyzetben nem volt.
A magyar kormány nagyon szép összeget különített el a kárpátaljai magyarság megsegítésére. Erről már írnak az ukrán lapok, sőt olyan is van, amely azt üzeni, hogy ebből osztozkodni kell majd. Ezért is szeretném, ha a pénz, amely az itteni magyarságnak szól, azé is legyen. Nehéz kérdés ez, de szerintem meg lehet oldani. És jó lenne, ha ezekben a nehéz időkben nem jönne ide annyi hivatalos magyar delegáció minden héten, mert ezt az itteni radikálisok már nagyon nehezen tűrik. Kérem, higgyék el, hogy ez jót tenne az itteni magyaroknak. Majd ha béke lesz, szeretettel várjuk őket.

 

Barátságokat mérgező politika
Fábri Ferenc, Budapest
Egy régi barátommal valaha Ságvári Endrén különböztünk össze, még a ’90-es években. Ő akkor lelkes MDF-es volt, a párt plakátját a lakásán is láthattuk. A II. világháborúról beszélgettünk, s kijelentettem: két ember volt, aki fegyverrel szállt szembe a nácizmussal: Bajcsy-Zsilinszky és Ságvári. Ő ez utóbbit kivette volna az ellenállók közül, mondván: magyar csendőrökre lőtt. Hogy ezek a Hitlerrel kollaboráló rendszert képviselték, előtte nem volt szempont. Nem emlékszem, hogy más konfliktusunk lett volna, mégis, az ezt követő években nem fogadta el meghívásaimat, holott baráti körünknek mindketten alapítói voltunk. Valaha sokat túráztunk ketten, feleségével hármasban másztunk a Tátrában – ő is lelkes turista és remek beszélgetőpartner volt. Férje kedvéért később ő is igyekezett távolságot tartani, s amikor a névnapjára képeslapot küldtem, eleinte megköszönte, később ez is elmaradt.
A barátommal olykor másoknál rendezett összejöveteleken találkoztunk, egyszer a hegyekben is összefutottunk. A hangulat hűvös volt. Utoljára egy haláleset kapcsán beszéltem az asszonnyal, azóta se kép, se hang. Döbbenetes, hogy régi barátságok hogyan tudnak felbomlani a politika miatt. Nekem mindenki fontos, aki a múlthoz tartozik, s a közös túrák – úgy véltem – jobban összekapcsolnak, mint amennyire egy régi történelmi esemény szétválaszt.
„KIMSZ-esek vágtak hajdan e tájnak, élükön Ságvári állt” – így szól a nóta, melyet ma is szoktam énekelni az erdőben. Nem politikai tartalma miatt, de mert jó rá menetelni. Ám amióta tudjuk, hogy Ságvári, ha megéri, az ÁVH parancsnoka lett volna, igyekszem halkan előadni, nehogy a TEK meghallja.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!