Golyót kap vagy az éhség végez vele – e két alternatíva között választhatott az, aki Dél-Somogyban él.

 

Az ország egyik legszegényebb régiójában ugyanis az állami erdőket kezelő cég (amelyik az agrártárca alá tartozik) úgy döntött, két teljes hónapra mindenkit kirekeszt területeiről. Aki mégis „átcsúszik az erdőzáron”, az fizet: 10 és 50 ezer forint közötti összeget. A hivatalos indoklás az, hogy bőgnek a szarvasok, dübörög a vadászszezon, életveszélyes a fák között császkálni. Csakhogy – mivel az agancsos bikák évről évre rámozdulnak szelíd szemű teheneikre, joggal feltételezi az ember, hogy az erdőgazdálkodási társaság rutinosan kezeli a helyzetet. És korábban ezt is tette: részidőben – nevezetesen délután 15 és reggel 9 óra között – rendelt el erdőzárat, a szegényember hat órán át gombászhatott, szedhetett gyógynövényt (ezt törvény szerint köteles tűrni az erdőgazda). Márpedig ez errefelé a túlélést jelentette. Hogy most miért zárta le hermetikusan egyes vadonjait a somogyi társaság, arról csak találgatni lehet, de azt pletykálják, huszárosan így vette volna elejét a falopásnak. Ami tagadhatatlanul nem szép, csak hát a tolvajok szükségből és nem kereskedelmi mennyiségből prédálták az állami ágakat, rönköket. Ráadásul a cég intézkedése nem elejét veszi a bajnak, hanem elmélyíti azt. Ugyanis a plusz-gombajövedelem nélkül az embereknek még annyi esélyük sem lesz venni a fát, mint korábban, azaz erősebb lesz a síbolási késztetés. Persze ha rajtakapják őket, bírságolhatnak bőszen az erdészek, az némiképp enyhíti a kárt – és tovább mélyíti a nyomort.

A vázolt verzió a legrosszabb lett volna, de szerencsére az emberek felháborodása nyomán a cég lazított az éjjel-nappal érvényes tilalmon. A valóban morbid az, hogy egy állami cég közönyből simán mélyebbre nyomná az embereket a nincsbe, miközben egyetlen fillér elköltése nélkül (szabad gombászás) könnyíthetne helyzetükön.

Errefelé azonban ez nem divat. Sőt a kabinet nemhogy nem ad, de elvesz. Miután a közalkalmazottak egy része 2008 óta elvesztette jövedelme mintegy 35 százalékát, megette, hogy befagyasztották bérüket, miközben összesen 25 százalék volt az infláció, illetve elvették számos béren kívüli juttatásukat. Ám hiába számítottak a jövedelemjavulásra, hogy fizetésük elszakadjon a létminimum mintegy 90 ezer forintos összegétől. Sőt sokuk már ezt a szerény összeget sem viheti haza, ugyanis kormányzati pletykák szerint a pénzügyminiszternek jövőre 300 milliárddal kell kurtítani az állami kiadásokat, hogy ne szaladjon el a hiány, és mivel az egészségügyet, illetve az oktatást már kivéreztette a kabinet, a minisztériumi szektor (természetesen a háttérintézményekkel együtt) a soros. Megjegyzendő: hiábavaló lett volna a kormányzat emberségére apellálni, hiszen a kabinet (és csatolt szerveinek sokasága) jó esetben közönyös a szegényekkel szemben – márpedig akik létminimum közeli pénzeken tengődnek, azok szegények, akkor is, ha az állam szolgái. Ráadásul egészségügyi dolgozóként, szociális munkásként és így tovább, szegényeken segítenek – azaz duplán rászolgáltak az állam érzéktelenségére.

Persze meglehet, hogy a hatalom csak tisztes béreket akar számukra biztosítani, ezért tervezi kilökni őket a munkaerőhiánytól sújtott szabadpiacra. Ahol viszont ritkán keresnek szociális munkást. Persze segít az átképzés – legalábbis, ha az ország jó helyén lesz valaki munkanélküli. Mert ha nem – hiába közeleg újabb uniós pénzből finanszírozott képzésdömping –, soha nem lesz érdemi munkája (ez persze nem a közfoglalkoztatás lebecsülése, csak hát…). Ugyanis az a helyzet, hogy Magyarország szegényebb vidékein sok-sok olyan ember akad, aki egy tucatnyi tanfolyamot elvégzett. Ám mivel nincs meg a középfokú végzettsége, bármivel is gazdagította tudását, az nem minősül olyan szakmai képzésnek, ami után nem az 54 ezer forintos alapközmunkásbért viheti haza, hanem mintegy húszezer forinttal többet. Szóval a semmiért tanulnak a szegény emberek, miközben egy tucatnyi tanfolyamból kitelne a középfokú végzettség is. Azonban ez nem cél, az államnak többletkiadás a magasabb közmunkásbér, és bizony általános oktatásra a csókos közmunkásszervező cégeket se lehetne rászervezni. Pedig egy ilyen vállalkozás akár harmincmilliót is kaszál egy kicsi falun, ha három tucat órában átviszi őket a digitális szakadék túloldalára.

Szóval, ami ingyen van, attól az állam elrekkent. Amiért fizetni kell, abból a kormány kilök. És amiért más ad pénzt, azt a hatalom koncként hasznosítja – ez a nemzet alulnézetből.

Címkék: A7 - heti abszurd

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!