Sokan bedőltek már az olyan álhíreknek, amelyek szerint a rejtélyes módon eltűnt emberek egy része a szervkereskedők karmaiban köt ki, és utóbb már csak megcsonkított holttestüket találják meg. Magyarországon is terjednek időről időre szervkereskedőkről és áldozataikról szóló rémhírek. 2007 óta a közösségi oldalak körleveleiben visszatérő történet, amely szerint kínai piacokon, vagy az budapesti Asia Centerben csapnak le áldozatukra a kereskedők.

 
Vese van eladó

A városi legenda szerint két barátnő közül az egyik bement egy kínai üzlet próbafülkéjébe ruhát próbálni, és miután a másik hiába várta, kihívta a rendőrséget, akik egy ajtót fedeztek fel a fülkében, amely mögött megtalálták a lányt lekötözve, kopaszra borotvált fejjel. A történet a főváros mellett felbukkant Székesfehérváron, Kecskeméten és Miskolcon is, de az Urbanlegends blog értesülései szerint a valóságban egyik helyen sem történt még hasonló eset sem. Szintén pusztán városi legenda volt az, amelyben a Hajógyári szigetről eltűnt 19 fiatalról feltételezték, hogy szervkereskedők áldozatai lettek.

A történet valóságalapja, hogy 2006-ban egymástól függetlenül valóban eltűnt két fiú a szigetről, a rendőrség szerint viszont vízbefúltak, mivel akkoriban magas volt a Duna vízállása. Hasonló pletyka látott napvilágot 2010-ben is, ekkor egy, a Dunában megtalált fiú kapcsán, akinek a testét a szóbeszéd szerint felvágták, majd kitömték. Magyarországon az elmúlt években egyetlen hasonló esetben sem bizonyultak valósnak az interneten terjedő rémtörténetek.

Az illegális szervkereskedelem azonban valóban létezik. Bár főleg, de nem kizárólag a harmadik világban fordul elő – négy éve például a BBC Skóciában leplezett le szervkereskedőket –, és nem kell érte embert ölni, ugyanis rengeteg az önként jelentkező, aki egy Mercedes vagy egy iPhone áráért kész eladni a veséjét vagy a fél máját.

A Newsweek magazinban, 2009-ben egy amerikai antropológusnő, Nancy Scheper-Hughes tette közzé megdöbbentő tapasztalatait, miután egy évtizeden átkutatta a globális szervkereskedő-hálózatokat, hol orvosnak, hol donornak, hol pedig vásárlónak kiadva magát. Kutatása Brazíliából indult, és szervneppereken, egyházszolgákon, sebészeken át elvezetett az Egyesült Államok legkiválóbb magánklinikáihoz is, ahol tehetős amerikai és európai vesebetegekbe ültették a feketepiacról származó szerveket, műtétenként 150 ezer dollárért. A donorok persze ennek csupán töredékét kapták, nagyjából 15 ezer dollárt, míg a nepperek úgy 50 ezer dollárt kerestek az üzleten.

Az antropológus előbb a városi legendák nyomába eredt, amelyekben „testrablók” hajléktalanokat, turistákat vagy gyerekeket csaltak el, de hamar kiderült, egyetlen ilyen történetnek sincs valóságalapja. Azonban felfigyelt arra, hogy a világon mindenütt rengeteg a kétségbeesett szülő, eladósodott családfő és felelőtlen tinédzser, aki jutányos áron eladná valamelyik szervét. Az internet most is tele ilyen hirdetésekkel, pár éve egy nekikeseredett magyar asszony is árulta a veséjét ötmillió forintért, hogy adósságait kifizethesse. Holott szerveink értékesítése, Iránt kivéve, valamennyi országban tilos. Ennek ellenére a WHO becslései szerint a világban évente átültetett 70 ezer veséből minden ötödik a feketepiacról származik, ahol a fél máj, a szem, a bőr vagy a vér is árucikk. A kereslet egyre nő, hiszen a vesebetegek száma megháromszorozódott az elmúlt évtizedben. Ráadásul egy élő szervezetből átültetett szerv nagyjából kétszer olyan sokáig bírja, mint a halott donoroké.

Az orvostudomány fejlődésének hála már nincs szükség közeli rokonságra sem a sikeres transzplantációhoz, és a legnagyobb kockázatú műtéteket is nagy biztonsággal lehet elvégezni szinte a világ bármely pontján. A szervértékesítés egyik legnagyobb vonzereje azonban a „transzplantációs turizmus”. A donorok olyan helyekre juthatnak el, ahová egyébként soha nem lenne lehetőségük, fizetik nekik a szállodát és a kórházban is a legjobb ellátást kapják. Bár az Egyesült Államokban a kórházaknak van ellenőrzési kötelezettsége a transzplantációk előtt, és a szervkereskedelem öt év börtönnel is büntethető, az antropológus tapasztalatai alapján a donoroknak elegendő volt annyit mondani, hogy önként adományozzák a szervüket, és amennyiben a kórházi számla ki volt fizetve, többet nem is kérdeztek tőlük.

2004-ben a New York-i orvosi egyetem klinikáján veseátültetéseket végző amerikai sebész, dr. Thomas Diflo számolt be a nyilvánosságnak arról, hogy a várólistán lévő páciensei közül többen új vesével tértek haza a „nyaralásból”. Legalább egy tucat betegéről tudni vélte, hogy Kínában kivégzett elítéltek veséjét kapta meg. Sokszor maguk a betegek újságolták neki, hogy 10 ezer dollárért vettek vesét a kínai halálsorról, és ujjongtak, hogy többé nem kell dialízisre járniuk. A kísértés és a félelem erős motiváció, a várólista Amerikában tíz (Európában átlagosan három) év, míg a vesebetegek többsége öt éven belül meghal (Európában 30 százalékuk nem éri meg a transzplantáció lehetőségét). Ám az orvos gyanúját még az FBI nyomozásának sem sikerült bizonyítania, a kínai kormány pedig elutasította a vádakat, hogy köze lenne a szervkereskedelemhez.

Az Amnesty International szerint azonban a Kínában átültetett szervek 90 százaléka a politikai okok, kisebb bűncselekmények (lopás, adócsalás) miatt évente kivégzett több ezer elítélttől származik. A kínai törvények lehetővé teszik a kivégzett elítéltek szerveinek donációját, ha az elítélt erre engedélyt ad, vagy senki nem jelentkezik a holttestéért. Ám mivel a családtagok sokszor azt sem tudják, hogy rokonunk börtönbe került, és a testeket azonnal elhamvasztják a szervek eltávolítása után, lehetetlen bizonyítani, ha valaki akarata ellenére vált donorrá.

A Cambridge-i Egyetem kriminológia­professzora, dr. Frank Madsen szerint alig akad ma már olyan szegény ázsiai falu, ahol a 18 és 50 év közötti lakosságnak két veséje van. A szervkereskedelem – amelynek valószínűsített központjai India, Pakisztán, Moldávia és Törökország – motorja az óriási eltérés a kereslet és a kínálat között: Nagy-Britanniában a 8 ezer várólistás csupán egynegyede jut szervhez, míg naponta 17 fővel csökken a sor. Szerinte a globális szervkereskedelmet lényegesen vissza lehetne szorítani azzal, ha minél többen egyeznének bele a szervadományozásba (haláluk után). Ebben talán segíthet a legnagyobb közösségi oldal is: a Facebook pár napja bejelentette, hamarosan profilunkban jelezhetjük ilyen kívánságunkat, amelyről értesíthetjük családunkat és barátainkat is. Bár a donoropció most még csak a brit és az amerikai felhasználók számára elérhető, sokat tehet a szervadományozás népszerűsítéséért.

 

Feketepiaci árfolyamok (USD)

eladási vételi

Vese: 1000-15000, 100-250 ezer

Máj: 4000, 20 ezer

Szem: 5000, 25 ezer

Vér: 25/fél liter, 340

Bőr: 2/négyzetcentiméter, 40

(Forrás: WHO és a Wired tudományos magazin)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!