Görnyedt háttal ült. Sokáig nézett maga elé. A földet bámulta. Selyem nyakkendőjének vége térdei közé lógott. Úgy érezte, mintha azon keresztül húzná valami a mélybe. Lefelé. Oda, ahol a nép él. Látta magát köztük sétálni. Érezte illatukat, hallotta csoszogásukat, látta fogatlan vigyorukat. Hirtelen felegyenesedett. Nyakkendője frissen vasalt ingére simult a mellkasán.
– Így nem jutunk messzire – jegyezte meg a kormányzati tanácsadó, miközben hüvelykujja körmével kisujjbegyét pöckölte. Bandzsított is, pedig szemüvegen át nézte a műveletet. – Ha ennyire közel engedi magához a népet, sosem tud hatni rájuk.
– De ők a választók, nekik köszönhetjük a kétharmadot. Nélkülük nem csinálhatnánk azt, amit akarunk.
– Vannak pillanatok, amikor tényleg nem értem, hogyan lehetett magából államtitkár – mondta a tanácsadó. – De mindegy is, itt van ez a majdnem egymilliárdos ügy. Koncentráljunk erre, hiszen máris lépéshátrányban vagyunk, ami megengedhetetlen. Mi irányítunk, nem a massza. Ezt jól jegyezze meg. Ismételje!
– Mi és nem a massza.
– Lelkesebben!
– Mi és nem a massza.
– Na, még egyszer!
– Mi és nem a massza!
– Jobb. Most pedig halljuk, mit mondana arra a kérdésre, mert az újságírók felteszik, higgye el, ezek ilyenek, mindenen a fogást keresik, de abból márpedig nem esznek, na, szóval, mit mondana arra a kérdésre, hogy honnan van ennyi pénze?
A férfi eltűnődött. Szájával csücsörített, szemöldöke liftezett. Majd, amikor éppen megszólalt volna, a tanácsadó közbevágott. Szavai úgy repültek szájából, mintha csak késeket köpne.
– Gyorsaság és szűkszavúság. Ennyi a titok!
– Azt mondanám, hogy megdolgoztam érte – kezdte óvatosan a férfi.
– Jó! Hiszen így is történt. Bizonyára. De mit felelne arra, hogy más, ha becsülettel dolgozik, miért nem keres ennyit, mint maga?
– Azt felelném, hogy mindenki annyit ér, amennyit kap.
– Pompás válasz, csakhogy ezt már elsütöttük másnál, ráadásul abban a formában, hogy amennyije van. Mondjon valamit olyat, ami csak magára jellemző. Maga politológus, nem igaz, hogy ne lennének saját szavai.
– Elemzéseket készítettem – mondta a férfi, és próbálta felidézni a focimeccs végeredményét, azét, amit jó pár évvel ezelőtt látott, amikor a lelátón ülve átszólt neki a vezér egyik jobbkeze, hogy nem akarna-e egy kis pénzt keresni. Olyan munkával, szakmaival, persze, amiben mindenki örömét leli. – Ez így elég szűkszavú?
A tanácsadó tűnődve nézte az előtte ülő férfit. Valamit tényleg tudnia kell, ha ennyire jól fizetik.
– Kezdetnek elmegy. De mit felelne arra, hogy oldalanként százezer forintot fizettettek a..., a..., hogy is mondják..., imázsmonitoring-tanulmányokért?
– Hogy tessék próbálkozni, más előtt is adott a lehetőség.
A tanácsadó elmosolyodott.
– Erről van szó. Ráérzett a lényegre. Az embereknek szükségük van pozitív példára.
A férfi nagyot sóhajtva felállt, majd felcsillant a szeme.
– Nulla-nulla – mondta hirtelen.
– Hogyan mondja, kérem? – nézett rá a tanácsadó.
– Semmi. Csak egy régi történet – legyintett a férfi. Végigsimított öltönyének puha szövetén, és könnyed mozdulattal feljebb tolta nyakkendője csomóját.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
