Fél éve már, hogy a feleségemmel minden reggel kimegyünk a piacra. A munkaerőpiacra gondolok itt konkrétan. Érdemes jó korán kimenni, amikor még van felhozatal és nagyobb az esély, hogy az ember rábukkan valami használható nyolcórás főmunkaidős cuccra.
Dél felé már rendszerint csak néhány plöttyedt jutalékos ügynöki melót kínálgatnak a HR-kufárok pult alól, hátha rábukik valamelyik gyanútlan kezdő munkanélküli. (Ezekben a melókban például aszerint fizetnek, hány rozsdamentes étkészletet tudsz eladni egy romatelepen.) Sajnos a korai kelésnek is vannak buktatói. Mondok példát. A minap kora hajnalban elterjedt, hogy azonnali belépéssel karbantartót keresnek a János kórházba. Nagy lett az izgalom. Izzott a joblessnet. (Tájékoztatásul: a jobless munkanélkülit jelent, és nem úgy kell ejteni, hogy jobb lesz. Sőt.) Délelőtt tízre kiderült, hogy tényleg keresnek egy karbantartót, de csak azért, mert megszökött a pszichiátriáról. Így kell vigyázni. És nem szabad, hogy az ember előre beleélje magát bármibe is. Az életbe például. Fél éve, hogy az asszonnyal beleléptünk a munkaerő-piaci szegmensbe. Nagyon fájt. Azóta otthon stagnálunk, nyakig a munkanélküliségi rátában. De nem az egész családra jellemző az állástalanság. Mert például a vízóránknak, a villanyóránknak és a gázóránknak van állása. Méghozzá zsíros. Sajnos. Magyarországon manapság nehezebb munkát találni, mint tűt a Széna téren. Pedig az interneten több száz honlap foglalkozik álláshirdetéssel. Országosan legalább ötszáz magáncég közvetít munkát pénzért. Válságban a munkanélküliség a legvirágzóbb üzletág. Tízezrek élnek abból, hogy lenyúlják a segélyen élők utolsó fillérjeit. Ők a segélyen élők segélyén élők. Mi is kifizettük a tanulópénzt, mire rájöttünk, hogy legjobb, ha magunk járunk a munkaerőpiacra. Korán reggel kiválasztjuk a neten a szóba jöhető új állásajánlatokat, és e-mailben elküldjük a jelentkezésünket. Délre már meg is jönnek az első válaszok. Akik gyorsan válaszolnak, azok egészen biztosan szélhámosok. Jegyezd meg: komoly cég sose keres meg, jelentkezésedre sose válaszol, sose értesít semmiről, mert sose szorul rád. Komoly cég ugyanis legfeljebb csak alibiből ad föl hirdetést, mert a megüresedett állásokat mind ismerősökkel tölti fel. Ez a munkaerőpiac első fő ellentmondása. A szélhámosokról előbb utóbb kiderül, hogy először el akarnak végeztetni veled egy tanfolyamot 20-50 ezer vagy 100 ezer forintért, aztán majd meglátjuk. (A tanfolyam semmire se jó, és ha fizettél, soha többé nem látod meg őket.) Ezenkívül ezernyi kisebb-nagyobb trükk van, amivel ha nem vigyázol, elszedik az utolsó filléredet is. És akkor nem marad pénzed állást keresni. Az álláskeresés ugyanis komoly költségekkel jár. Minél ügyesebb, életrevalóbb vagy, annál tovább maradhatsz talpon a munkaerőpiacon. Azaz annál tovább lehetsz munkanélküli. Ez a munkaerő piac második fő ellentmondása. A munkanélküliekből élő hiénák harmadik csoportját a tanácsadók alkotják. Akik némi pénzmagért megtanítanak tutibiztos önéletrajzot írni. Felkészítenek, hogy ellenállhatatlanul sikeres légy az állásinterjúkon. Mi az, amit semmiképp se írj bele az önéletrajzba? (Például a születésed dátumát, ha elmúltál már 45 éves, mert a HR-esek automatikusan dobják a papírkosárba.) Mi a tíz leggyakoribb hiba, amit egy állásinterjún elkövethetsz? – típusú tanácsok a bakikat veszik sorra. Hibázhatsz például azzal, ha túl rövid, és azzal is, ha túl hosszú a szoknyád az állásinterjún. Még nagyobb gikszer, ha elkottyantod, hogy gyereked van. Ennél komolyabb botlás már csak a két vagy három gyerek beismerése lehet. Ez már annyira súlyos, hogy a szoknyád hosszát se nézik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!