Nyugdíjasok bohócmosolya

Nem látszik rajta, hogy célba ért volna, hogy végre szabad. Állásából elbocsáthatatlan, járandósága biztos, munkáját nincs, ki megítélje. Ezzel szemben az igen, hogy ereje, életkedve fogyatkozván mind kevesebb a pénze is. Elkopik a nyugdíj a fizetésekkel való versenyben.

Kevés szomorúbb pillanata van az életnek, mint mikor a még csak idősödő hölgy megkérdi előttünk a sorban, hogy mennyi itt a kávé, és miután kiderül, hogy 210 – ennél aligha olcsóbb bárhol is –, lassan kiböki, hogy nem is akar most kávét inni. Csak a lemondást gyakorolta ezzel a játékkal?

Aminek idővel a mestere is lesz. 

A Publicus közvélemény-kutató e lapszámunkban közölt felmérése szerint a túlnyomó többség úgy tartja, hogy havi 100 ezer forint bevétel alatt már itt a szegénység. Az Államkincstár adatai szerint 600 ezren kapnak 50 és 100 ezer forint közötti nyugdíjat. Sok ezren vannak annál lejjebb is.

A szükséges szolgálati idő ledolgozása után a nyugdíjminimum 28 500, a nyugdíjas-létminimum 81 ezer forint. Kérjünk egy kávét 210- ért, és amíg megisszuk, fogjuk fel, hogy ez miként lehetséges.

Az emberek éreznek valamit: míg a Publicusnál az összlakosságnak 41, a nyugdíjasok 47 százalékát tartják szegénynek. Pedig az említett 600 ezer a náluk is elesettebbekkel együtt is csak a negyede az összes nyugdíjasnak. A benyomás tehát rosszabb, mint a valóság.

Az ország gazdasági állapota a nyugdíjasszegénységnek ezt a szintjét nem indokolja. Mintha a hatalom azt mondaná, hogy az erősödő középosztály nem érzi a növekvő biztonságot, ha nem látná, milyen sors vár azokra, akik kevésbé rátermettek, mint ő. Nézd a hajléktalant, hogy becsülni tudd az otthonodat, akármilyen is az egyébként!

Erről is szól most szombaton A Város Mindenkié Lakhatási Menete. Nem utolsósorban a hajléktalanság ellen indulnak. Az október 2-i Lakhatási Világnap alkalmából teszik ezt, amelynek tiszteletére közli majd a Habitat Humanity idei jelentését, amely szerint – ez már tudható – Magyarországon mélyül a lakhatási válság, immár 2-3 millió ember él lakásszegénységben, vagyis rossz körülmények között. Támogatásukból a kormányzat kivonul, miközben egyre több pénzt ad a tehetősebbek lakhatására. Mind drágábbak a magántulajdonú lakások és az albérleti árak is egyre megfizethetetlenebbek az átlag számára. Így, a jelentés szerint, egyre több család szorul a magánbérleti piac alsó, kizsákmányoló szegmenseibe (például uzsoraalbérletekbe, munkásszállókra).

A kormányzat, amely eddig is kemény volt a szegényekkel, tovább szigorít. A Népszava információi szerint jövőre azoktól is elvonják a szociális segély lehetőségét, akiknek a házastársa közmunkás. Teszi ezt egy olyan állam, amely a takarékosság semmilyen más jelével nem terheli a látványosságokra fogékony közvéleményt, illetve saját holdudvarát.

Tartósan így rendezkednek be, hiszen – ugyancsak Népszava-információ – a Brüsszelbe küldött konvergenciajelentés miközben évi 4-5 százalékos gazdasági növekedéssel számol 2022-ig, a szociális háló működtetésére 1,3 százalékkal kevesebb pénzt szán. 

Szükségszerű volna ez?

A nyugdíjrendszer szűkmarkúságára ezt szokták mondani. Egyre kevesebb ember mind több és hosszabb ideig élő és betegeskedő időskorút kénytelen eltartani, ami hosszú távon még az eddigi szinten sem mehet tovább. Ehhez képest 2010 óta háromszor volt veszteséges a nyugdíjkassza, négyszer – nem az évtized elején – bőven nyereséges. Lendületesen emelkedtek a bérek és a fizetések, velük az utánuk befizetett összegek. Ez kárpótolt minden más veszteséget. A nyereséget nem a kisnyugdíjasok kapták, hanem felszívta a költségvetés egésze. Valóban nem emelhetőek az alacsony nyugdíjak, mert felborul a rendszer egyensúlya? Ha a pluszt el tudja vinni a költségvetés, a mínuszt majdan miért is ne tudná ugyanaz a költségvetés ellentételezni?

Miért van az, hogy egy friss, 18 országot átfogó felmérés szerint Magyarországon a legrosszabb nyugdíjasként élni. Szlovéniától, Észtországtól és Lengyelországtól (31-31 pont) is messze leszakadva csoszogunk a sor végén a magunk 23 pontjával. Olyan kérdéseket is vizsgáltak, mint az ételbiztonság, a fiatalok viszonyulása az idősekhez vagy a tanulási lehetőségek. Némelyiken csak mosolygunk? Ez maga az utolsó hely.

Olvasom, hogy egy nagyszerű bohóc 71 évesen 60 ezer forint nyugdíjat kap – pedig állami társulattal is fellépett sokáig –, ezért most is járja vándorcirkusszal az országot. Jó arcot vág hozzá. Mosolyát nap mint nap felfesti.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!