Aranyszabály az amerikai politikában, hogy a kedves fickók hátul végzik, aki nem elég kemény a kampányban, az ráfizet. Az atomkorszakban pláne végzetes puhánynak tűnni, Obama sem véletlenül tétette közzé, hogy – Oszamával kezdve – személyesen dönt a terroristák likvidálásáról.

 
Avar János

Sok más baja mellett Jimmy Cartert e vád tette tönkre, próbálnak is a republikánusok a mai elnökből „második Cartert” csinálni. Bár Obama akkortájt született, most akár Alice Cooper egykor népszerű dalára fakadhatna: „No more Mr. Nice Guy”, nincs többé kedves fickó, akit kihasználnak. A szélsőjobb által évek óta elképesztő módon gyalázott elnök láthatóan maga is beszáll a személyeskedő kampányba, utóvégre nem a – vereséggel rendszerint járó – sportszerűségi díjra pályázik. Különben is, voltaképpen csak visszaüt: négy éve ugyan sikert ért el a kétpárti megoldások hirdetésével, ám elnöksége során az ellenpárt minden kompromisszumot lehetetlenné tett.

Valamennyi választás után sápítoznak a negatív kampány taszító voltán, hogy a következőn rápipáljanak, mert az elemzők rendre kimutatják annak hasznát. Manapság egy amerikai politikai hirdetés nem a jelölt kiválóságát hangoztatja, hanem ellenfelét becsmérli. Romney egyébként (kezét Pilátusként mosva) mestere ennek a műfajnak, a republikánusok vetélkedőjében (a pártelit kedvenceként és ezáltal szinte korlátlan kampánykasszával) sorra járatta le vetélytársait. E héten megkaparintotta a jelölőgyűlés küldötteinek többségét, s immár pártja zászlóvivőjeként ronthat most Obamára. Aki persze nem habozott ugyancsak e fejleményhez időzíteni a maga offenzíváját. De rosszul: Romney (nehezen kikezdhető) cégvezetői ténykedésébe kötött bele, holott korábbi kormányzói teljesítménye sokkal támadhatóbb. Csak az a bökkenő, hogy Obama legfőbb vívmánya, az egészségügyi reform annak szinte másolata, itt tojástáncot kell járni.

Nincs mese, mivel az euróválság kedvezőtlenül hat az amerikai gazdaságra is, s akként a változásra szavazókat szaporíthatja, a Fehér Házat védő „kedvtelen fickónak” két nagy elődje – nem személyeskedő, hanem politikai – harcát kell megvívnia: Rooseveltet, majd utódát Trumant szintén a reformok ádáz ellenfelei gyalázták, amire az előbbi azzal válaszolt, hogy éppen erre büszke, az utóbbi pedig a kormányzását szabotáló republikánus törvényhozókat „küldte a pokolba” (szó szerint). Mivel Obama gazdaságserkentési tervei a republikánusok kongresszusi ellenállásán hiúsultak meg, Romney változást sürgető hadjáratát csak úgy lehet kudarcba fullasztani, ha nemcsak a kihívó hitelét rombolja, hanem frontálisan ütközik (ahogy például a francia győztes Hollande tette), a jobboldal által kínált gazdagpárti és szegényellenes alternatívával is. Obamát azért szeretnék – szintén szó szerint – minden áron megbuktatni, mert túl baloldalinak tartják, európai típusú szocialistának minősítik. Ha győzni akar, valószínűleg nem lesz más választása, mint ezt fel is vállalva, roosevelti és trumani harcossággal küzdeni a visszaváltoztató ellen.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!