Miért ideges, Boross úr? - kérdezte olvasónk

Miért ideges, Boross úr?

Engelman Tamás, Budapest
A kormány közeli Hír Tv adásában húsvétvasárnapján nagyon idegesen beszélt Boross Péter volt miniszterelnök. Szerintem megértette, még nagyon messze vagyunk attól, hogy a tévénézők reális képet kapjanak, mi is történik a Szabadság térre tervezett német megszállási emlékmű ügyében. A baloldal részéről eszeveszett cirkusznak nevezte azt, ami a téren zajlik. Szerinte a külföldi kritikákat Magyarországról gerjesztik, a hisztériakeltésért a budapesti baloldali értelmiség a felelős. Boross kijelentette: a tiltakozás nem a szoborról, hanem a „baloldal gyűlöletéről” szól.
Szeretném megnyugtatni Boross Pétert: a baloldalnak semmi köze az egészhez. Mi, akik nap nap után itt vagyunk a téren, csak azt szeretnénk, hogy a nácik, a fasiszták, a nyilasok, a többi történelmi söpredék soha ne kapjon szobrot fővárosunkban. Ettől a helytől nem messze a nap fényben látni az egyik senkiházi mellszobrát, akinek nagy szerepe volt abban, hogy az édesanyám, a testvérei, a rokonai megjárják a poklok poklát. De Horthyról Boross nem beszél. Ez nem lehet téma egy „nemzeti” tévében.
Boross úr, ez nem cirkusz, nem hisztéria részünkről, hanem harc azért, hogy soha többé senki ne tudja meg, mit jelent a nyilasok, a náci szó. Ennyi, és nem több!

Majd a Fidesz eldönti

Marjani Judit, Budapest
Meglepődtem, amikor a Fidesz képviselője, Pelczné Gáll Ildikó bejelentette, hogy Tőkés László a Fidesz–KDNP színeiben indul a májusi európai parlamenti választásokon. Tőkés az utolsó években megosztó politikát folytatott Erdélyben, és már rég nincs meg az a tekintélye, aminek a kilencvenes években örvendett. Az összes erdélyi magyar párt között Toró T. Tibor néppártja támogatja még Tőkést, de ez kevés ahhoz, hogy a 62 éves expüspök megnyerje Erdélyben a májusi választást. A Fidesz ezért úgy döntött, Magyarországon indítja ezt a politikust.
Az erdely.ma portál megkérdezte az RMDSZ vezetőjét, Kelemen Hunort, mi a véleménye erről. Azt válaszolta, hogy a döntés Tőkésre tartozik, ő „nem akarja idejét vesztegetni azzal, hogy ehhez a témához kommentárt fűzzön”. Kelemen Hunor azt is kijelentette, nem érdekli Tőkés politikai sorsa, sem politikai karrierje. Érdekes szituációnak vagyunk tanúi: Tőkés László otthon, Erdélyben mint politikus elveszítette renoméját, de nálunk, Magyarországon még befutó lehet. Pedig a Fidesz nagyon jól tudja, hogy Tőkés már csak két évre mehet az EU-ba, azután nyugdíjazzák. Biztos vagyok abban, hogy Tőkés csak a nagy nyugdíj reményében indul a választásokon, más oka erre nincs. Az erdélyi magyar politikusok még beszélni sem akarnak Tőkésről, a döntést a Fideszre bízzák. Úgy lesz, ahogy Orbán Viktor akarja.

Írhat, amit akar

Rezsinek Jenő, Budapest
Surján Lászlónak nem kóser, hogy Horn Gyula nevét viseli ezután az Európai Parlament brüsszeli főépületében található H1- es terem. Minden magyar ember, aki megélte azokat az időket, amikor Horn Gyula saját kezűleg átvágta a dróthálót a magyar–osztrák határon, s ezzel megkezdődött az igazi szabadság, ma is örül. Jólesik, hogy erről a nagy politikusról megemlékeznek az Európai Parlamentben is. Ám nem tetszik ez Surján úrnak, aki már régen ott van az EP-ben mint kereszténydemokrata képviselő, és akiről itthon már elfelejtkeztek volna, ha nem mondja ki 1998-ban a majdnem 500 ezer panellakás-tulajdonosra, hogy ők „panelprolik”.
Surján tevékenységéből másra senki emlékezni nem fog, és jó, hogy most végleg befejezi az EP-ben való ténykedését. Surján kereszténydemokrata írhat, amit akar Horn Gyuláról. Mindegy, hogy tetszik vagy nem tetszik neki, ezután Brüsszelben egy terem viseli a volt baloldali politikus nevét. Nagyon sokan őszintén örülünk ennek.

Alacsonyabb státusban

Ferenczy Tamásné, Budapest
Az áprilisi országgyűlési választás újdonsága volt, hogy a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező új magyar állampolgárok is szavazhattak az országos listára. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes köszönetet mondott a külhoni magyaroknak, mert szavazataikkal bizonyságát adták: ahogy ők mindig „számíthatnak ránk, úgy mi is számíthatunk rájuk”.
A magyarországi kormánypártok örömmel jelentették, hogy 122 588 voksot kaptak külföldről, amit nagy győzelemnek állítottak be. Csak arról nem szól a fáma, hogy a külhoni magyarok szavazását egész hadsereg, főkonzulok, konzulok és titkárságok segítették Beregszászon, Ungváron, Szabadkán, Kassán, Nagyváradon, Marosvásárhelyen, Újvidéken és rengeteg más helyen. Ezenkívül minden parókián, hitegységben, református és katolikus templomban ott voltak a hittestvérek, akiknek az volt a feladatuk, hogy „megmagyarázzák”: Magyarországon a nemzeti oldalnak csak egy pártja van, és ez a Fidesz (és a papíron létező pártocska, a KDNP). Annyi ereje volt a kinti műveleteknek, hogy a bejelentett új, majdnem 600 ezer magyar állampolgárnak alig 20 százaléka szavazott.
A mai napig nem értem, miért nem szavazhatott levélben az a több mint félmillió magyar állampolgár, akik a kenyerüket külföldön kényszerülnek keresni, akik szeretik Magyarországot, a hazájukat, de sajnos alacsonyabb státusban vannak, mint az új magyar állampolgárok.

Több is veszett Mohácsnál?

Kutnyik Pál, Szeged
Orbán Viktor miniszterelnöktől, mint sokan mások is, névre szóló levelet kaptam még a választás előtti napokban. A rövidke levél csaknem kizárólag öndicsérettel és ámítással volt tele. Szólt az elmúlt négy év „kiválóan” végzett munkájáról, az utolsó pillanatban „talpra állított” magyar gazdaságról. Nem átallotta megjegyezni, hogy a talpra állítás azért valósulhatott meg, mert a nemzeti összefogás rendkívüli módon megerősödött.
Az általános társadalmi vélemény az, hogy ilyen nagy ellentét és szakadás talán még soha nem volt (legalább az elmúlt 25 év alatt nem) az emberek között. A választás alatt jószerével a jelenlegi politikai eliten kívül nem volt érdemi választás, csak pénzpártok játszadoztak a pályán. Ez pedig sok millióba került, amit az adófizetőkkel téríttetnek meg. Ahhoz sem férhet kétség, hogy a politikai kishalakat is a Fidesz „etette be”. Ugyan kinek is lett volna érdeke a szavazótábor felaprítása, ha nem a kormánypártoknak? Mindezért felel-e valamikor bárki, vagy több is veszett Mohácsnál?
A Fideszre az összes magyar választó közül nem adta voksát harminc százalék sem. Hiába lelkesedik Orbán: „Egyértelmű és nem megkérdőjelezhető megerősítést kaptunk arra, hogy folytassuk, amit elkezdtünk.” Nem arra kaptak megbízást, hanem a nép tisztességes szolgálatára.

Kiforratlan, erőtlen kommunikáció

Szendrei Tibor, Budapest
Sok embernek okozott meglepetést, csalódást az idei választás. A jelek nem voltak kedvezőek, mégis reménykedtünk. Voltak objektív okok, amik nehezítették a baloldali pártok eredményes tevékenységét, mint például a választási rendszer átalakítása, a külföldön élők szavazásának átszervezése, az alibi pártok megjelenése, az anyagi lehetőségek szűkössége. A médiafelületeken nyomasztó a Fidesz dominanciája, profi a kommunikációja, mozgósító ereje, megosztási stratégiája. Nagyobb esélyt-bizalmat biztosított volna baloldalnak, ha kormányzási ismeretekkel rendelkező személyiség irányíja a kampányt.
Az együttműködés kialakulásának nehézkessége, lassúsága, ellentmondásossága sem volt vonzó. Nem maradt idő az egységes program kialakítására, annak ismertetésére. Kiforratlan, erőtlen a választók felé a kommunikáció, a baloldal nem találja a megfelelő hangot. Egyszerű, közérthető szavakkal kellene megszólítani a polgárokat. A mindennapi életünket, a sorsunkat közvetlenül befolyásoló terveket, intézkedéseket megfelelő stílusban ismertetni.
Mit kaptunk a jelenlegi kormánytól? Merre vezet minket a jelenlegi kurzus? Min változtatna a baloldal? Beszélni róla és beszélni róla minden lehetséges módon, meggyőzően és hitelesen. Reménykedjünk a 2018-as választási év sikerében!

Baloldali szavazatok

Kamarás György, Szeged
A szavazás utáni napon három, magát baloldalinak valló ember beszélgetett arról, hogy ki és kire adta le a voksát. Abban megegyeztek, hogy az ötpárti összefogás egyéni jelöltjének karikájába tették a jelet. Pártválasztásuk teljesen eltért egymástól.
Egyik a Thürmer Gyula vezette Munkáspártot favorizálta. Ezt azzal indokolta, hogy ő még anno az MSZMP-be lépett be. Szavaiból a hűség sugárzott. A másik indoklásán erősen érezhető volt a kormánypárti „közmédia” hatása. Szerinte minden politikus lop, csal és hazudik. Voksát az LMP-nek adta. Egyedül a harmadik biggyesztette az ikszet a kormányváltókra. Ő egy picit reménykedett a sikerben.
Itt tartunk most, a baloldalon. A távol maradók zömének indokait nem ismerjük. Sok olyan véleményt hallunk, hogy „nem érdekel a politika”. Hol vagyunk már attól, hogy a baloldaliak éltetik vezető embereiket és összefogva kitartanak elveik mellett! A baloldalnak van néhány éve arra, hogy változtasson. Nagyon nehéz munka vár rájuk, mert lejáratásukat a jobboldaliak folytatják. Szerintem első és nagyon lényeges szempont a baloldali értékek tömegekhez való eljuttatása. A vidékiekhez is!

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!