Olvasóink a választásokat elemzik, Schiffernek is üzennek

Relatív siker
Völgyi Lajos, Siófok

A múlt vasárnapi választáson a baloldali ellenzék által elért eredmény csak azok számára csalódás, akik nem hittek a közvélemény-kutatásoknak, akik mindvégig azt gondolták, módszereik már nem megbízhatóak, különben is a válaszadók eltitkolják véleményüket, becsapják a kérdezőbiztosokat. Pedig például a Medián becslései nem fogtak mellé: a szavazni szándékozók arányát 62 százalékra mérte, a Fidesz listájára 38-44 százalékot várt, a kormányváltókra 26-32 százalékot, a Jobbikra 21-25-öt, az LMP-re három-öt között – azért ezek elég jó tippek voltak. Az Ipsos ugyan kicsit túlmérte a Fideszt is (48 százalék), a Kormányváltókat is (31 százalék), alul a Jobbikot (15 százalék), de lényegben nem tévedett, kormányváltást nem várt.

Ha 2010-hez viszonyítjuk a baloldal szereplését, becsüljük meg a mostani eredményt. A négy évvel ezelőtti 19,3 százalék még azt is előrevetítette, lehet, hogy az MSZP kis párttá fogyatkozik, lengyel mintára – nem így történt! Hat százalékkal növelni tudta szavazói számát, a Fideszé pedig nyolc százalékkal csökkent – a jövő elkezdődött. De négy év, egyelőre, kevés volt az áttöréshez. Azonban érdemes folytatni. Az új parlamentben pedig csak az MSZP (vezette összefogás) tudta növelni képviselőinek arányát – mind a három másik párt aránya csökkent.

Azt se feledjük, 2010-ben a szavazók 52 százalékkal, többséggel bízták meg a Fideszt a kormányzással, most 44-et kaptak, tehát 56 százalék, a többség már nem akarná kormányon látni – csak még nem tudja, kiket akarna. Csak a Fidesz? Dehogyis. Nem csak a Fidesz.

Amit nem értett meg a baloldal
Hommonai Kálmán, Budapest

Vasárnap este, a Bálna szórakozó központban, amikor megtudta, hogy győztek, Orbán Viktor hívei előtt nagy lendülettel és látható mámorban kijelentette: „Minden kétely és bizonytalanság eloszlott: győztünk… olyan átütő győzelmet arattunk, amelyet itt, ma este még fel sem tudunk mérni.” Volt tapsvihar, éltetés, öröm, voltak „külhoni magyar pártok vezetői”, akik már délután, amikor indultak otthonról, valahonnan tudták, hogy a Fidesz–KDNP „történelmi győzelmet fog aratni”.

Minden így is lenne, ha a Fidesz–KDNP most nem kapott volna több mint 700 ezer szavazattal kevesebbet, mint 2010-ben, és a mostani eredményük volt a legrosszabb, amióta választások vannak. Ám a Fidesz úgy alakította át a választási törvényt, hogy így is nagyot tudott nyerni. Okos választó ezt a rendszert soha nem fogja megérteni. Nem értette meg szerintem a baloldal sem. És habár több szavazatott kapott, mint 2010-ben, Orbánék elérték céljukat és átvertek mindenkit az új rendszerrel. Mi várható még a mutyizásokban? És milyen fantasztikus fideszes győzelemről lehet beszélni?

Sajnos vesztettünk
Békesi Dániel, Budapest

Nagyon sajnálom, hogy így történt. Sajnálom, hogy a baloldali pártok, a kormányváltók nem tudták összeszedni erejüket és megmutatni, hogy igen is meg tudják csinálni, le tudják győzni a diktatúrát, azt a rendszert, amiben mindannyian küszködtünk négy évig. Nagy volt a remény az összefogásra és arra, hogy a fiatalos lendülettel rendelkező baloldali pártvezérek megbeszélik egymás között a teendőket, és meg tudják magyarázni a választóknak, hogy ők miért jobbak, mint a Fidesz. Nem tudták megtenni, most lesz újabb négy évük, hogy ezen elgondolkozzanak.

Sok kis párt sem tudott nyerni, de egyet nem tudok megérteni. Néztem vasárnap este Semjén Zsoltot, a KDNP minipárt vezetőjét, aki, mint mindig, áhítattal nézett a miniszterelnökre. A KDNP sehol nem tartott semmiféle fórumot, nem volt pártkongresszusuk, nem olvastam sehol, hogy kik azok a párttagok a KDNP-ből, akiket a párt jelöltnek állít a választáson. Nem volt semmiféle programjuk. Tudták, hogy nekik, a kereszténydemokratáknak nem kell semmiért sem küzdeniük. Ők, mint négy évvel ezelőtt, másodszor is bejutnak a parlamentbe a Fidesz hátán.

Mit mondjak az unokáimnak?
Róbert Hanna közgazdász, Gyöngyös

Sok mindent láttam és tapasztaltam már életemben. Az átkosban az volt mindig a fontos, hogy a nagy állami ünnepekre megnyitottak egy üzemet, csarnokot vagy valami áruházat. Nincs ez másképp manapság sem. A választások előtt tapasztaltuk a honi „közmédia” segítségével, hogy miniszterelnökünk naponta megnyit egyegy új vállalatot, felújított épületet, metrót vagy egy bazárt.

A választások utáni második napon elvittem az unokáimat megnézni a múlt csütörtökön megnyitott Várkert Bazárt, és természetesen, ahogy a tévében láttam, a csodálatos, új négyes metrót. Amikor leparkoltam a Rákóczi téren, megtudtam, hogy a négyes metró „műszaki okok miatt nem közlekedik”, buszok viszik az utasokat. Elindultunk a Várkert Bazárhoz. Itt megtudtuk, hogy a „fővárosi turistalátványosság megújulása tovább folytatódik”. A bejáratnál az „illetékes hölgy” elmondta, hogy a bazárnak csak az első üteme készült el, most elkezdődtek a kertészeti munkák, ezért nem lehet bemenni. Azt azonban, hogy a csodálatos hely négy nap nyitva tartás után bezár, sehol nem hozták nyilvánosságra.

Tudom, hogy a nemzeti városvezetés mindent megmagyaráz, hiszen a púderezéshez nagyon értenek. Én, mint már nagyon felnőtt ember, ezt meg is értem. De mit mondjak az unokáimnak? Ők még nem nagyon értik, hogy a Fidesz nyert egy választást.

Háborús béke
Zatykó József, Fertőd

Alig nőttem ki az óvodából, már hadakozásra buzdítottak. Elemi iskolai ünnepélyeken rendszeresen felharsant: „Harcban dicső, szép a halál, szép a halál. / Gyáva az,kit ágyban talál, ágyban talál.” Színváltozás – kitört a békeharc. Erről vicc is született: „Lesz itt olyan békeharc, hogy kő kövön nem marad.”

A rendszerváltás hajnalán egyik kardcsörtető miniszterünk az ország körkörös védelmét javasolta. (Némi igazsága persze lehetett, mert nem sokkal előtte a Gorenjék beáramlása veszélyes méreteket öltött.) Az igazi hősi korszak csak az utóbbi néhány évben köszöntött ránk, amikor vezetőink szinte folyamatosan forgatják a csatabárdot. Szabadságharc a gaz kapitalisták ellen, küzdelem az Európai Unióval, vagyis önmagunkkal, horribile dictu békemenet a permanens szabadságharc támogatásra, országjáró rezsiharc, iskolákban (Hoffmann) Rózsa-harc…

Hogy is írta Ady Endre? „Mert az apróknak harc a menedéke. / S vérbeli magyart megölne a béke.”

Ne sértse meg az embereket!
Frenkel Eszter, Szeged–Budapest

Most, amikor megtudtuk, hogy a budapesti Szabadság téren elkezdődött a német megszállás emlékmű építése, minden ember, aki hozzátartozókat veszített el a háború alatt, nagyon felháborodott. Azért is, mert maga Orbán Viktor a Mazsihiszhez írt levelében megígérte, hogy a húsvéti ünnepek után tárgyalni fognak a kérdésről: legyen-e emlékmű vagy sem.

Amikor rengetegen tiltakoznak, az egyik néhány tagú párt vezetője, Schiffer András az ATV-ben kijelentette: „Az ellenzék jobban tenné, hogyha azokkal a problémákkal foglalkozna, amelyek a választási kudarchoz vezettek”, és nem a Szabadság téri emlékművel. Hozzátette, hogy az egész „egy túlméretezett hisztéria”. Schiffer Andrásnak tudnia kellene, hogy ott, a téren többnyire azok tiltakoznak, akik nagyon sok hozzátartozójukat veszítették el a háború alatt. Olyanok tiltakoznak, akik nem szeretnék, hogy a Szabadság téren a fasisztáknak legyen emlékműve. Azok tiltakoznak, akik nem tartoznak semmiféle párthoz, akik utálják a politikát, és akik békében szeretnék felnevelni gyermekeiket.

Nagyon kérem Schiffer Andrást, ne sértse meg az embereket méltatlan szavakkal. Ez nem ügyeletes hisztéria, amit megszoktunk a politikusoktól, hanem harc azért, hogy a Szabadság téren a szabadság szelleme érvényesüljön mindörökké.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!