Olvasóink levelei a Vasárnapi Hírek március 4-i számában, Krenner István karikatúrájával.

 
Levéltári Momentum... – Ha még a nyilvánosságra hozatal előtt összerágjuk az összes ügynökaktát, extra adag sajtot kapunk a kormánypártoktól... KRENNER ISTVÁN rajza


Olcsó húsnak híg a leve
Martényi Csaba, Budapest
Nemrég újra felbukkant a híradásokban a vörösiszapper, amely húzódik, mint a rétestészta. Most újabb fejezete kezdődik azzal, hogy a Győri Ítélőtábla hatályon kívül helyezte a Veszprémi Törvényszék összes vádlottat felmentő elsőfokú ítéletét.
A népi logika is azt mondja, hogy igenis, a vörösiszap-katasztrófának van felelőse. Aki józanul gondolkodik, tudja, hogy nincs igaza a sztárügyvédnek, amikor az általa erőltetett és első eljárásban elfogadott rossz telephelyválasztást jelölte meg perdöntő indoknak.
A tározó állapota ugyanis adottság, ha az új, mostoha körülmény előállott, azaz a nedves eljárásra való áttéréssel hibázott a működtető, akkor ennek megfelelően kellett volna kezelni a tározót, több odafigyeléssel, több megelőző munkaráfordítással. Helyesen talál rá a lényegre, aki a privatizációs szerződést járja körül. Miért is adta el és miért is vette meg potom áron a MAL új tulajdonosa a gyárhoz tartozó vörösiszaptározót?
Eladó és vevő, mindketten tudhatták ugyanis azt, hogy időzített bomba a megroggyant, elhanyagolt tározó. Tehát az árba bekalkulálhatták ezt a körülményt. A tulajdonjog átszállásakor az új gazda nem járt el a tőle elvárható gondossággal, azaz elhanyagolta vagy nem kezdte meg időben a tározó állapotának felmérését, majd a vörösiszaptárolás korrekcióját.
Kiderült az is, hogy az ellenőrző hatóság sem állt feladata magaslatán, nem fejtett ki nyomást vagy kényszert a tulajdonosra.
A figyelmeztetés egy jól működő apparátus határozottsága következményeként elejét vehette volna a bajnak. Néhányan a környezetvédelmi szabályozás erőtlenségeit és hiányosságait is a katasztrófa okai közé sorolják, de az erőtlen hatósági magatartás sem mentheti fel a vörösiszap-tározó működtetéséért felelős tulajdonost.


Két vallás
Csendes István, Kápolnásnyék

A római katolikus egyház a világ legnagyobb keresztény közössége, a Föld népességének 31,5 százaléka, 2,2 milliárd ember a híve. Legfőbb pásztora Róma püspöke, a pápa, jelenleg az Argentínából származó Ferenc pápa, aki megújulást hirdet, az egyházat a gyökerekhez akarja visszavezetni.
Ennek érdekében lényeges változtatásokat eszközölt. A többi vallási közösséggel békés együttműködésre törekszik. A papi pedofíliát nem takargatja, hanem harcol ellene, a vétkeseket kiközösíti. Legutóbbi kijelentéseivel, amelyek mindannyiunk számára nagyon tanulságosak, elgondolkoztatóak, mindenkit meglepett.
Azt mondja, botrány, ha valaki egy dologról mást mond és mást cselekszik. Szemfényvesztés, ha jó kereszténynek tartja magát, rendszeresen jár misére, de közben kizsákmányolja, kihasználja dolgozóit, nem ad méltányos bért nekik, feketén üzletel, pénzt mos, kettős életet él. A katolikus maffiatagok önmagukat zárják ki az egyházból.
Jobb ateistának lenni, mint képmutató katolikusnak. Orbán Magyarországon létrehozott egy államvallást, amit úgy hívnak: orbánizmus, jelenleg 2,2 millió követője van. Kiválasztott pásztorként Orbán felügyeli a nyájat mint vallási vezető. Tévedhetetlen, az igazság egyedüli birtokosa, az igazi út ismerője. Nincsenek hibái, mert ha lennének, az lerombolná a tévedhetetlenségébe vetett hitet. Az ő kudarca a nemzet kudarca. Hívei követik, Orbán hatalmát Istentől eredeztetik, aki akaratával szemben cselekszik, az Istennel fordul szembe. Elfogadják a Fidesz erkölcsi felsőbbrendűségét, mondják, az ellopott pénz inkább oda áramoljon, mint máshová. Majd kapunk belőle, remélik. Az összeesküvőkkel való folytonos harc részesei, mert azok mindig vannak, a vezér megmondja, kik azok.
Íme két vallás. Javaslom, Ferenc pápa útmutatását fogadjuk el. Egyszerre mind a két vallás hívei nem lehetünk.


Magánügyek – közerkölcsök
Róbert Hanna, Gyöngyös–Budapest

A múlt hét végén Tuzson Bence fideszes szóvivő arra az újságírói kérdésre, hogy mi a véleménye a Mikola-féle afférról, mosolygott egy jót, és azt mondta: nem illik magánügyekkel foglalkozni. Mikola István 2011 és 2014 közötti párizsi diplomáciai szolgálata alatt saját 5000 eurós fizetése mellett a felesége után járó pótlékot is felvette a Külügyminisztériumtól. Tuzson még azt is mondta az újságíróknak, ő is volt ügyvéd, tudja és ismeri a dolgokat.
Szeretném a szóvivőt emlékeztetni, hogy amit Mikola tett, az bűncselekmény.
Tudta, hogy felesége jelezte a minisztériumnak, a havi 1600 eurós juttatásból egy forintot sem látott, ez a pénz a politikus nyugdíjalapjába vándorolt. Mikola akkor rövidre zárta az ügyet, és mérgesen kijelentette, hogy a volt feleségével kapcsolatban semmilyen üggyel nem kíván foglalkozni, és semmilyen állításra nem kíván reagálni.
Roppant „kedvesen” hangzik ez a Külügyminisztérium biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésekért felelős államtitkára szájából. Csak szeretném emlékeztetni Mikola Istvánt, hogy a pénz, amit felvett, nem az övé, és a törvények szerint ezért kénytelen lesz a bíróság előtt felelni. Itt már nem a családi szeretetről van szó.
A szélhámosságot a világ minden demokratikus országában szigorúan elítélik. Pláne, ha a felelős államtitkár.


Hűbérurak és hűbéresek
Kutnyik Pál, Szeged

Időben és jól jött a Fidesznek az OLAF-jelentés. Ez és Orbán ötpontos harca (évértékelő) bőven ad lehetőséget a 2018-as választás előtt az égetőbb problémák eltussolására, a választók becsapására.
A rendszerváltás első éveiben jómagam és még sok millió magyar hitte, hogy – építve a kapitalizmust – sok minden jobbra fordul.
Tévedtünk. 2010 után a kormány, élén Orbán Viktorral, visszaélve hatalmával, fenekestől felforgatta az országot: a közigazgatás törvényes rendjét, áttértek az unortodox gazdaságpolitikára, az illiberális politikára, az autokrata irányításra stb. Következményeként már néhány éve nem a kapitalizmust építjük, annál inkább az új feudális rendszert annak sajátosságai szerint. Jelenleg két „osztály” létezik hazánkban: hűbérurak és hűbéresek, gazdagok és szegények. Az újonnan épített rendszer neve: populista nacionalizmus.
Ha megvizsgálták volna egyes gyorsan meggazdagodó politikusok és mások vagyongyarapodását, furcsa dolgok derülhettek volna ki. Egyeseknél szemlátomást messze erőteljesebb volt az anyagi gyarapodás, mint azt a legális jövedelem igazolhatta volna. Ennek eredménye pedig (ami a legbefolyásosabb embereket illeti) a tízes toplista: Orbán Viktor, Csányi Sándor, Lázár János, Matolcsy György, Andrew Vajna, Habony Árpád, Rogán Antal, Garancsi István, Szijjártó Péter, Mészáros Lőrinc – szedte sorba a neveket F. Tóth Benedek (VH, február 11.). Ma ez a névsor, és akik mögöttük vannak, jelentik Magyarországot. Nagyjából ezt produkálta hét év alatt az Orbán-rezsim. Ezek után ki hiszi el, hogy „Magyarország erősödik”?
Deák Ferenc, a haza bölcse egyik leghíresebb mondása: „Kockáztathatunk mindent a Hazáért, de a Hazát kockáztatni semmiért nem szabad!” Sajnos ez utóbbit teszi ma a hatalom, ami az országnak és a benne élőknek nagyon rossz.


Már a szolgáltatók is
Bojtor József, Dunakeszi
A kormány az egykulcsos adó bevezetésekor arról győzködte a lakosságot, hogy intézkedése – mint szakértők megállapították: az érintettek 80 százalékának hátrányos – igazságos lépés volt. Sokszor elmondta, végül sokan hittek is neki. Ezen felbuzdulva, még sok-sok hátrányos intézkedését igyekezett rábeszéléssel elfogadtatni a lakossággal, váltakozó sikerrel. Azért sikerrel, mert a lakosság jelentős része elhitte, amire a kormány igyekezett rávezetni, hogy ti. nem képes felismerni saját érdekeit, ezért természetes, ha gondolkodni nem tudó bábként kezelik. Ezt az állapotot felismerve a szolgáltatók is kezdik (vagy fokozzák) lekezelően intézni ügyfeleik dolgait.
Egy az ezt alátámasztó példák közül.
A biztosítócég vezérigazgatója kellő időben jelezte a következő időszakra általa ajánlott kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjat, közölte a díj megállapításánál figyelembe vett tényezőket is. Nem sokkal később, de már a következő időszak kezdete után a vezérigazgató 20 százalékkal nagyobb összeget írt elő, de a figyelembe vett tényezők változatlansága mellett és ugyanarra a címre küldve. A váratlan utólagos díjemelés egy részének okául csak a harmadik rákérdezés után közölte a cég (már nem a vezérigazgató): az első díjmegállapításnál csökkentő tényezőként szerepelt, hogy a kgfb-re kötelezett lakcíme egy, a cég által nem a kötelezettel kötött szerződés alapján biztosított ingatlanba volt bejelentve. Mivel időközben  az ingatlan biztosítása megszűnt, a díjcsökkentés okafogyottá vált. A biztosítás megszűnése már az ajánlat előtt is ismert volt a cégnél. A kormány példáját követve a cég természetesen igazságosnak tartja lépését.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!