A gyógyulás útján...

Tudja az egész ország
Lampert Ágnes, Dunakeszi
Kedden azt MTI nyilvánosságra hozta Tuzson Bence kormányzati kommunikációért felelős államtitkár nyilatkozatát arról, hogy rekordgyorsasággal halad az igazságszolgáltatás a brókerbotrányban. Szerintem annak alkalmából született meg ez a nyilatkozat, hogy elkezdődött a Quaestor-ügy tárgyalása a Fővárosi Törvényszéken. Olvastam a Tuzson-féle „őszinte” szavakat, de nem értettem, hogy a nyilatkozó tényleg hülyének néz-e bennünket, akik megszenvedték ezt a hatalmas brókerbotrányt. Tuzson azt mondja, hogy „a baloldal kormányzása idején annyira fellazították a brókercégekre vonatkozó szabályokat, hogy a csaló brókerek éveken át zavartalanul csaphatták be az embereket”. Azzal folytatta, hogy a szocialisták most is becsapják az embereket, hiszen kormányzásuk idején mindenféle értékelhető fedezet nélkül 17 milliárd forint hitellel „tömték ki” a Quaestort. Itt megállok, mert a tuzsoni hazugságtól nem kapok levegőt. Tuzson nagyon jól tudja, hogy Tarsoly Csaba és bandája a Fidesz uralkodása alatt tudta megtenni azt, hogy százmilliárdokkal átverte az embereket. Ugyancsak a Fidesz uralkodása alatt ez a bűnöző lett Győr város díszpolgára. A Fideszéra alatt meg tudta teremteni magának azt a jólétet, ami miatt több mint harmincezer ember a mai napig szenved. Nem tudom, mi köze az egészhez a szocialistáknak, de a bűnözőket ott kell, Tuzson úr, keresni, ahol Tarsoly és bandája az édenkertben érezték magukat.
Lopott, csalt a Quaestor a fideszesek alatt, ezt egy egész ország tudja. Lehetséges, hogy csak a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár nem?

Jó válasz nincs
Fábri Ferenc, Budapest
A kvótanépszavazással Orbán csapdát állított ellenfeleinek. A kérdés ravaszul értelmetlen: „Akarja-e, hogy az EU az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” Ennek feltevése feloldhatatlan dilemmát jelent az ellenzék számára, mivel nem lehet rá jó választ adni.
Először is: nincs szó kötelező betelepítésről.
Másodszor: az EU mi vagyunk, annak szabályait elfogadtuk, a magyar kormánynak lehetősége van az unió terveit a megfelelő fórumokon vitatni, de a döntéseket végre kell hajtania. Harmadszor: egy népszavazási döntés semmiben nem befolyásolhatja az EU-t, lépnie a magyar kormánynak kell, ha akar. A fokozatos eltávolodás szándéka nyilvánvaló, ám konkrét lépések nem várhatók, a referendumnak csak hangulat-előkészítő szerepe van.
Ez a népszavazás aligha lesz eredményes, erről már a zavaros kérdés is gondoskodik. Erre a hívó szóra aligha fognak milliók megjelenni az urnáknál. A kormány célja világos: a probléma demagóg felvetése garantálja, hogy az érvénytelen voksolás mellett az ő álláspontja győzzön. Így lesz mire hivatkozni a későbbiekben, akármerre fordul is a politika szekere.
Az ellenzék nagyobb része bojkottra, kisebbsége pedig „igen” szavazatra buzdít. A bojkott aligha lesz olyan mértékű, hogy lehetetlenné tegye Orbán melldöngetését, az igennel válaszolók pedig nemcsak a kormány ellen lépnének fel, de a nemzet szempontjaival is szembekerülnének.
Jó válasz tehát nincs, az otthon maradás sem az. Úgy vélem, az ellenzéki pártoknak az lenne a feladata, hogy a kampányban az egész referendum értelmetlenségét, a kormány csalárdságát és a fölösleges pénzköltést hangsúlyozzák, ne a többféle rossz válasz valamelyikét preferálják.

Kinek a szava számít?
Mándy Gábor, Budapest
Egy nemrég végzett felmérés szerint a budapestiek 86 százaléka ellenzi, hogy a Városligetben új épületeket helyezzenek el, és emiatt sok száz fát kivágjanak. A szakemberek jelentős része is tiltakozik. A tervpályázatra sokan olyan munkát is beadtak, amely megkímélné a Városliget fáit, és megtartaná oxigéntermelő közpark jellegét. Ezzel szemben áll Baán László miniszteri biztos, aki költséges plakátokon próbálta megpuhítani a közvéleményt, azt ígérve, hogy a Liget-projekt végén több lesz a zöld felület és kevesebb a beton. Miközben a gyakorlatban sok száz panelházra elegendő betont terveznek építeni, a kivágandó 100-150 éves platánokat gyepszőnyeggel és a tetőkre felvitt vékony földrétegbe rakott pici, determinált növekedésű facsemetékkel pótolnák (és a kialakítandó zöld felületbe még az oxigéntermelésben semmilyen szerepet sem játszó csónakázótó felületét is beszámítják).
A Városliget annak idején mocsárra épült, és a mai napig ez a talajvíz élteti a fákat is. Nem lehet tudni, hogy a tervezett sokszintes pincerendszerek és föld alatti parkolók hogyan hatnak majd a terület vízháztartására, nem okoznak-e beázásokat, nem szárítják-e ki a Liget talaját és élővilágát, vagy nem törnek-emajd fel a belsőbb kerületekben. Sokan tiltakoznak, élőlánccal és valóságos láncokkal, március óta akadályozzák a nagyszabású, de kétes értékű terv megvalósítását. Zugló önkormányzata több kezdeményezésben kérte a projekt feladását, vagy legalább az előtanulmányok elvégzését és a párbeszédet. De párbeszéd helyett hazug propaganda-hadjárat következett, később pedig a titokzatos „kopaszokat” is bevetették a tiltakozók ellen, és ez a konfliktus a rendőrség nagy erőit is hónapok óta leköti, teljesen feleslegesen.
De ne szidjuk szegény Baánt, mindenki sejti, hogy nem ő a felelős mindezért. Orbán Viktor állhat mögötte, aki mindenképpen a Várba akar kerülni, és emiatt kellene onnan kiköltöznie a Magyar Nemzeti Galériának és az Országos Széchényi Könyvtárnak. A Liget beépítése ezt szolgálja. Persze jól jön a projekt a kormány közeli nagyfiúknak is. Ahol nagy összegek forognak, ott sok pénz ragad a kivitelezők kezére.
Ha az elképzelt múzeumi negyedet a Nyugati pályaudvar mögötti rozsdaövezetbe építenék, érintetlen maradna a Városliget. De nem. Oda majd parkot telepítenek. Aki kérdezi az okokat, a mozgatórugókat, annak azt mondják: „csak”. És erre a kormányzati kommunikációra költ el a kormány milliárdokat. A mi pénzünkből.

Komédiások
Békesi Dániel, Budapest
Forró nyár van, ilyenkor mindenki igyekszik elfelejteni legalább egy kis időre az egész évi problémákat. Csak a mi kedves ifjú politikusaink nem. Nekik le kell dolgozniuk hatalmas járandóságukat, fizetésüket, amivel államunk megajándékozta őket. Ezért nem is csodálkozom, hogy Hollik István kereszténydemokrata képviselő e héten azt jelentette be, hogy „a baloldal hátba döfte a magyar embereket”. A másik képviselő, aki mellékesen a parlament elnöke, azt kérdezte: „muszlimok legyünk vagy keresztények?”. Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára (ilyen „fontos” beosztás is van!) azt rója fel a baloldalnak, hogy nem tud viselkedni, és tevékenysége felháborító. Felszólítja a baloldalt, hogy „fejezzék be a sumákolást”, ne beszéljenek félre, és ami fontos, tegyék egyértelművé álláspontjukat a népszavazással kapcsolatban.
Elkezdődött az igazi kegyetlen fideszes propaganda a migránsok, pontosabban a menekültek ellen. Nem tudom elképzelni, mit fogunk még hallani a népszavazás napjáig a muszlimokról, iszlamistákról, migránsokról. Ez máris borzalmas, nem beszélve arról, hogy az embereknek egy perc nyugtuk sem lesz ezektől a komédiásoktól, akik csak azért beszélnek reggeltől estig, mert ez a munkájuk, és ez a színvonaluk. Vasárnap Ferenc pápa a római Szent Péter-bazilikában mondott beszédében azt üzente, hogy „Isten abban az emberben rejlik, aki félig halott, abban a migránsban, akit el akarnak kergetni”. A pápa imádkozott a szűkölködő embertársakért. Felemelő volt hallani a szép szavakat az emberszeretetről. Pedig Ferenc pápa nem muszlim, csak mindenkit  embernek tart. Nem úgy, mint a mai Fidesz-komédiások.

Ingyen áram
Martényi Csaba, Budapest
Szerte a világban már több helyen ingyen kapni áramot a tőzsdén. Sőt Európában az áramtőzsdén gyakorlat lett a negatív árazás, amikor a termelő megawattóránként pár eurót fizet, hogy egy szomszédos ország átvegye az áramot, ami gazdaságosan és fizikailag sem tárolható. Az energetika szakadatlanul rohamos fejlődése, a zöldáram előretörése egyre inkább túlkínálatot eredményez az árampiacon. Ennek fényében a költséges Paks II felépítése és ütemezése elhibázott. Az ellenzéknek állandóan napirenden kell tartania az ügyet és minden törvényes eszközzel megakadályoznia azt. A kormány saját csapdájába esett, egyrészt a rezsicsökkentési elkötelezettsége miatt, belföldön nem adhatja drágán az áramot a jövőben sem, másrészt a drágán termelő atomerőmű veszteségét adóból kell finanszíroznia az államnak, eladósítva ezzel sok ezermilliárd forintra országunkat. Közösen újra kell gondolni az áramtermelői és a fogyasztási koncepciót, hogy minden magyar jól járjon. Reméljük, lesz erre elég bölcselet, s nem csak politikai küzdelmekké silányul ez a jövőnket meghatározó fontos kérdés.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!