Nagymamabüszkeség 2016

Cinikusabban már nem is lehetne
Jakab Jenő, Budapest
Országunkban, amely még nagyon messze van az igazi demokráciától, nincs miért csodálkozni, ha egy kormánypárti frakcióvezető, a fideszes Kósa Lajos úgy viselkedik a parlamenti ellenzékkel, mint az olyan ember, aki lenézi a másikat. Így volt ez most is, amikor az ellenzéki pártok az Országgyűlés elnöke engedélyével kezdeményezték, hogy legyen rendkívüli ülés, melynek napirendjén a városligeti beruházás lett volna a téma. Vagyis a Liget-törvény megsemmisítéséről szóló javaslat. Ez nagyon fontos téma, és mi, akik a Ligetben védjük ezt a csodás kis édenkertet, örömmel fogadtuk, hogy a kérdést napirendre tűzik.
Elszámoltuk magunkat. Hogy miért?
Mert itt, ebben a „demokráciában” az ellenzék szava nem ér egy huncut garast sem. Még a nyilvánosság nem tudott semmiről, hogy miként döntött a parlament elnöke, máris megjelent a képernyőkön Kósa Lajos, és kijelentette: „a Fidesz nem kíván részt venni ebben az ellenzéki cirkuszban”. Értik ezt? Normális ember ugyanis nem tudja megérteni. Nem tudja azért, mert a Kósafélék döntik el, hogy legyen-e megtartva egy parlamenti bizottsági ülés vagy sem. A Kósa- félék közlik még a ligetvédőkkel is, hogy a Fidesznek mi tetszik és mi nem.
Tudom, hogy úgyis a Fidesz Liget-mániája fog győzni. Világos, hogy a nyár közepén egyik „túlterhelt kormánypárti képviselő” sem szeretné otthagyni a „jól megérdemelt” pihenését. Az ellenzék szava pedig nekik nem ér semmit. Ezért is mondta Kósa, hogy ők a tusványosi nyári tábor megnyitására indulnak azon a napon, amikor rendkívüli ülést szerettek volna megtartani az ellenzéki pártok. Tényleg, ilyenkor Tusványáson frissebb a levegő, jó az erdélyi konyha, sok a cimbora, és minden kiadást az állam fedez. Így kell élni, emberek!

Aki fizet, az rendelheti a zenét
Róbert Hanna közgazdász, Gyöngyös
Gondolom, sokan felkapták a fejüket, amikor megtudták, hogy a kormányunk szívéhez oly közel álló Századvég Alapítvány közvélemény-kutatásai szerint a Fidesznek és a csak papíron létező KDNP-nek július elején újra nagyot nőtt a támogatottsága, de a szerencsétlen ellenzék nem tudott javítani pozícióján.
Igazat mond a bölcs ember, hogy aki fizet, az rendelheti a zenét. Nem tudom, hogy a nyár kellős közepén ki és mit válaszolt a Századvégnek, nem is nagyon érdekel. De az igen, hogy megkérdezte-e ez a közvéleménykutatási cég az embereket: mi a véleményük arról, hogy hatalmas mértékben nő az országban a szegénység? Vagy megkérdezte-e azt, hogy miből telik Mészáros Lőrincnek kidobni milliárdokat a luxusélethez? Gondolom, az is érdekelte a Századvéget, ezért megkérdezte a választópolgárokat, hogy mi a véleményük arról az emberről, amelyik sehol sem kap fizetést, nincs számontartva, de éli a mágnások mindennapi életét. Én utolsónak azt a kérdést tettem volna fel, hogy hol is van a Fidesz által elrabolt magánnyugdíjpénztárban elhelyezett pénzünk, amit már hat éve „kölcsön vett” tőlünk a forradalmi párt. Ha ezekre a kérdésekre megkapom a válaszokat, akkor elhiszem a Századvégnek a közvélemény-kutatási eredményeit. Addig meg, ahogy mondja nekünk Matolcsy bankelnök, az egész blöff, blöff, blöff.


Mélységi határőrizet
Dr. Németh László, Zalaegerszeg
A „mélységi határőrizet” volt az „átkosban” életem egyik megnehezítője. A rendszerváltással és az EU-csatlakozással, azt hittem, örökre eltemettük. Most feltámadt, és gondolom, Orbánék felfejlesztik az akkori színvonalra. Vas megyében éltem, a megyébe lépve már Celldömölknél jelentkezett a VESZ (Vasúti Ellenőrző Szolgálat), a gyanús személyeket már a vonaton igazoltatták. „Alapos  gyanú” esetén ezeket Szombathelyen leszedték a vonatról, és az állomással szemben lévő épületbe kísérték, újabb ellenőrzés céljából. További sorsukról ezután döntöttek: továbbengedés, őrizetbe vétel vagy visszatoloncolás az ország belső területére. Ugye, ismerős a mai nyilatkozatokból? Körmendig újabb igazoltatás, a közúton ellenőrző pontok. Engem is vittek be innen tovább ellenőrzésre a határőrlaktanyába. A falvakban „önkéntes segítők” egészítették ki a rendszert. A belső határsáv melletti falvak szélső házáig építették ki a határőrségi telefonvonalakat, a ház előtti oszlopon csatlakozóval. Az „önkéntes segítő” kapott egy telefonkagylót, amit bedugva a csatlakozóba éjjel-nappal jelenthetett, ha gyanús személy vagy személyek mozgását észlelte. Őket kiegészítették a karszalagos „önkéntes határőrök”. Szóval működött a szűrő. Innen a tényleges határsáv az államhatárig speciális igazolvány birtokában volt megközelíthető. Az államhatár szögesdróttal, nyomsávval, aknával (botló és taposó), később az S100-asnak nevezett jelzőrendszerrel volt „felszerelve”.
Erről a szakonyfalui Rogán Antal tudna többet mesélni. Kezdő fideszes korában azt nyilatkozta: nagyapám politikai irányvonalát követem, ezért lettem jobboldali. Ő sokat szenvedett a határsávban élése miatt. És most Rogán az egyik propagandistája a kerítésnek, vagyis a mélységi határőrizetnek. Osztrák területen szorgalmazásunk és egyetértésünk ellenére sem engedte megépíteni az eisenstadti megyés püspök burgenlandi egyházi birtokain. Ferenc pápa útmutatására, az Evangéliumra és saját lelkiismeretére hivatkozva.

Van ennél mélyebben is?
Kutnyik Pál, Szeged
A kérdés költői, mindenki döntse el maga megélt tapasztalatai szerint. Én azt mondom: van.
Rétvári Bence államtitkár (évek óta a jól bemagolt szöveget szajkózza) lépten-nyomon arról nyilatkozik, hogy kiszámíthatóbb és jobb lett a nyugdíjasok anyagi helyzete napjainkra, mint volt a szocialisták regnálása idején bármikor. Cinizmusa határtalan, mert olyasmivel is előhozakodik, hogy a nyugdíjak összességében 21,1 százalékkal magasabbak most, mint 2010 előtt voltak.
Közben egy árva szót nem mond a forint vásárlóértékéről. Mindez természetesen a forint értékállóságának (vö. 320 forint egy euró!) köszönhető, és az alacsony (vajon a 0,9 vagy a 2,6 százalékos) inflációnak. És persze a Fidesz–KDNP csalhatatlanságának – ki ne felejtsük! –, és a vezér sziklaszilárd jellemének és habitusának. E tündérország nyerteseinek, ki nem találnák, a nyugdíjasok lettek általuk kikiáltva.
Ráadásul ezek a bitang szocik még a 13. havi nyugdíjat is megvonták, amit az Orbán-kormány a hat év alatt többszörösen(?) visszaadott már. Arról persze nem szól a fáma, hogy 2010-hez képest a friss tejnek, a kristálycukornak, a lisztnek, a sajtnak és a húsnak százalékosan két számjeggyel emelkedett az ára. Érdekes módon mindazon alapvető élelmiszernek, amiket naponta fogyasztana a pórnép, ha futná a nyugdíjából vagy a minimálbéréből. Magyarán: ez van, és ha nem tetszik, tovább lehet állni. El is hagyta hazánkat legalább 500-600 ezer ember. A felsorolt élelmiszerek hatéves árnövekedési átlagát nézve csaknem 20 százalékos volt az infláció. Kis jóindulattal kezelve a témát, mondható: nullszaldós volna az „egyenleg”. De annál azért sokkal rosszabb, egyebek mellett a rossz (unortodox) gazdaságpolitika, a nagyfokú gazdasági bizonytalanság és a forint labilitása miatt. Befejezésként Petőfi Sándor Magyarország című rövid versére hívom fel a figyelmet: „Míg egyfelől boldog lakóid / Megfúlnak a bőség miatt: / Hát másfelől meg éhhalállal / Megy sírba sok szegény fiad.”


Ez azért túlzás
Weinberger Katalin, Nyíregyháza
Olvastam Ronald Laudernak, a Zsidó Világkongresszus (WJC) elnökének az interjúját, melyet az Observernek adott. Nem tudom  elhinni, hogy ez az ismert ember Magyarországot tartja a legantiszemitább országnak Európában. Szeretném a magam és a családom nevében megnyugtatni a tisztelt elnök urat, hogy majdnem minden, amit elmondott, a mai Magyarországon nincs. Természetesen akadnak problémák, ezekről az esetekről ír a magyar sajtó is, tudjuk nagyon jól, hogy ki azok hazánkban, akik a mai napig „ápolják” a zsidógyűlöletet, az antiszemitizmust, de általánosítani nem szabad.
Mi, zsidó származású magyar emberek itt élünk, itt neveljük gyerekeinket és unokáinkat, itt járunk a zsidó ünnepekre a szépen rendbe hozott zsinagógákba. Igaza van Heisler Andrásnak, a Mazsihisz elnökének abban, hogy felhívja Ronald Lauder úr figyelmét: téves tanácsadói információk alapján lehetett a magyarországi zsidóság helyzetére vonatkozóan nem valós megállapításokat tenni, amiket azonnal felkapott a szélsőjobboldali sajtó és boldogan dörzsöli tenyerét, arról ordítva, hogy „megint a zsidók”. Jó lenne, ha sem Lauder úr, sem mások más országokból nem tennének ilyen nyilatkozatokat. Nekünk itt kell élni, ez a mi hazánk, és nem szeretnénk megint azt hallani, hogy mindenben a zsidók a hibásak. Legyen végre ezekben a dolgokban az emberek fejében egy kis béke, egy kis megnyugvás. Jó lenne ez nekünk és a többi embernek, akikkel együtt élünk az országban. Remélem, hogy Ronald Lauder is érti ezt.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!