A Vasárnapi Hírek 2016. 38. számában megjelent olvasói levelek - Krenner István karikatúrájával.

 
A törvény hevében... – Hiába vagyok fekete öves bajnok, ha ez a szürke egér nem ismeri az általam hozott, új népszavazási törvényeket... KRENNER ISTVÁN rajza


Felcsúti kaland
Szallai Judit, Szolnok
Ha hiszik, ha nem, van az országunkban egy falu, ahova nem teheti be a lábát idegen, oda csak az mehet, akit az ottani főúr beenged. Ez történt pár nappal ezelőtt is, amikor Hadházy Ákos politikus a német RTL2 stábjával akarta meglátogatni Felcsútot, mert erről a szent helyről van szó, de nem sikerült nekik. Hogy miért? Mert pont akkor, pont azon a helyen „fokozott ellenőrzést” tartott a rendőrség. Nem a nógrádi Varsány községben, nem a szatmári Tarpán, ahol hemzsegnek az ukrán-magyar cigicsempészek, hanem Mészáros Lőrinc főúr falujában.
Hadházy és a tévések bűne az volt, hogy nem kaptak engedélyt ehhez a vizithez, a rendőrség éber volt, és elkapta a „bűnözőket”. Pedig ezek a vendégek még egy „Itt él az ország leggazdagabb gázszerelője” táblát sem akartak kirakni. Mindegy, a rendőrök jól megmotozták őket és elküldték oda, ahonnan jöttek. Este a pódiumon megjelent a Fidesz szóvivője, Halász János, aki kijelentette, hogy a rendőrség jogosan járt el Hadházyékkal szemben, tette a dolgát, és nem kell mindent elhinni, amit Hadházy mond, mert mint tudjuk és megszoktuk, „ez az ember már sok minden hülyeséget összehordott”.
Csodálatos demokráciában élünk. Olyan országban, ahol a törvények csak a papíron léteznek.


Ezt nem hiszem el
Fried Rudolf, Budapest
Olvasom a Magyar Idők kiadványt, és nem akarom elhinni, amit lát a szemem. Böröcz László, a Belváros-Lipótváros alpolgármestere azt mondja ennek a lapnak, hogy újabb adatokat kérhet Juhász Pétertől, az Együtt alelnökétől a vagyonnyilatkozatát vizsgáló lipótvárosi albizottság. Böröcz kijelenti, hogy „Juhász Péter vagy pénzt kapott Portik Tamástól, és akkor egy maffiózóval üzletelt, vagy szívességet tett egy bűnözőnek, amiért viszonzást vár”. Azután jönnek a nagy szavak: „ha kiderül, hogy Juhász Péter pénzt fogadott el egy bűnözőtől, akkor méltatlanná válik a választók képviseletére”.
Nem folytatom tovább Böröcz mondatait, mert ennyi is elég, hogy felkiáltsak: bravó, Böröcz úr! Az alpolgármester nem a volt polgármesteréről, Rogán Antalról beszél, és az V. kerületi machinációkról sem. Most más a feladat: tönkretenni Juhász Pétert. De mindig van egy ha. Még nem telt el egy év sem azóta, hogy a fent említett belvárosi alpolgármester elismerte: öt trafikot nyert a testvére. Akkor azt szajkózta, hogy neki ehhez semmi köze, amit egy normálisan gondolkodó ember elhinni nem tud.
Az atv.hu megkérdezte őt, hogy kapott-e négymillió forintot a Miniszterelnökségtől tanácsadásért? A válasza szenzációs volt a fenomenális kerületvezetőnek: „valóban a Miniszterelnökségnél dolgoztam, de ez bruttó összeg, amiből az összes járulék lejön”. Ennyi. Így néz ki egy mai alpolgármester, aki másban keresi a bűnözőt, de a kemény harc mellett nem felejti el a saját jó mély zsebét sem. De elfelejti, hogy az emberek olvassák a napi sajtót, meghallgatják a nyilatkozataikat. És jókat szórakoznak azon, hogy milyen tisztességesek ők maguk.


Hol a boldogság mostanában?
Sógor Ferenc, Sopron

A közel tíz éve, a fenti címmel kiadott interjúgyűjtemény került a kezembe a napokban. Nézem a fényképeket, olvasom a vallomásokat. Érdekes így visszatekinteni, mert tanulságosan alakult a szereplők sorsa. Néhányan közülük nincsenek az élők sorában, van, aki már szabadult, és van, aki most van gyanúsítás alatt. Van, aki megtartotta hitét, nézeteit, és van, aki köpönyegforgató lett.
Akik annak idején is a szakmaiságot, a közösségért való tevékenységet tartották a boldogság forrásának, akár a mai napon is vállalhatják az akkor mondottakat. Pedig nem gondolhatták, hogy olyanok kerülnek hatalomra, akik visszafordítják az idő kerekét, visszadugják a szellemet a palackba.
Kizárólagos jogot formálnak arra, hogy megmondják, ki a jó és ki a rossz, kinek kell szegénységben, éhségben, és kinek lehet napról napra gazdagabban élnie. Tíz évvel ezelőtt a hozzájuk közelállók sem gondolták, hogy egy szűk kör el tudja hitetni a nemzet tagjainak jelentős(?) részével a magyarság nemzetek fölött állóságát, sőt az Európa megmentőjeként való harc szükségszerűségét.
A megnyugtató mégis az, hogy sokaknak az a fontos, amit korábban hallottak az élethosszig tanulásról, magukat és gyermekeiket arra ösztönzik, hogy tanuljanak, bővítsék tudásukat, műveltségüket, tanuljanak nyelveket, mert csak azt nem vehetik el tőlük, ami a fejükben van.
Az elsős unokámnak a téli szünetben feltettem a klasszikus felnőttkérdést: hiányzik-e az iskola? Rövid gondolkodás után a válasz: az iskola nem, de az Ildikó néni (a tanító néni) igen. Az ilyen hozzáállás ad hitet az embernek, ilyen élmények alapján tud választ adni a címben megfogalmazott kérdésre: a boldogság bennünk van, ha rövid időre is, de meg tudod osztani a környezeteddel, már érdemes volt aznap felkeni.


A nagy erőpróba előtt
Hegedűs Sándor, Budapest
Közeleg október másodika, a bevándorlók sorsát érintő népszavazás napja. Sokan hiszik, hogy ez az aktus döntő befolyással lesz a közel-keleti menekültek életére. Véleményem szerint sem Brüsszel, sem Budapest álláspontja nem fogja radikálisan eldönteni a kérdést. Úgy gondolom, Orbán Viktor sem hiszi, hogy történelmet csinál. Számára a voksolás nem cél, hanem eszköz: a 2018-as választások főpróbája. Kimenetele előre vetítheti a parlamenti választások eredményét. Abban komolyan hisz, hogy minimum még harminc éve van hátra a magyar nép feletti önkényuralmi regnálásban. Ez idő alatt dinasztikus terveit is megvalósíthatja.
Sajnálatos, hogy az ellenzék egy része hatása alá került Orbánék nacionalista, rasszista demagógiájának, össznemzeti érdekként feltüntetve azt, ami valójában a Fidesz pártérdeke.
Kompromisszumra kell lépni a maximalista Brüsszellel, s olyan kvótát elfogadni, mely figyelembe veszi az EU-tagállamok elemi céljait, teherbíró képességét. A merev, negativista orbáni álláspont megosztja a kontinenst, s nincs összhangban a menekültek emberi szempontjaival sem. A magyar nép gyökeret eresztett Európában, 15- 20 000 iszlám emigráns nem fogja a magyar identitást aláásni. Sokan jósolták a magyarság államiságának tiszavirág-életű sorsát, de íme, sok évszázada vagyunk, és semmi jele annak, hogy történelmünk befejeztetett.


Osztogatják és fosztogatják a közpénzt
Kutnyik Pál, Szeged
A szabadversenyes piacok viszonyai még csak véletlenül sem igazságosak. Valaki, többnyire a regnáló erő, mint évek óta az Orbán- rezsim emberei is, elcsalják az egyébként mindenkire egyetemesen érvényes törvényeket. Például úgy, hogy az erősek és a hatalmasok csalással, manipulációval, a szabályok torzításával, korrupcióval és sok egyéb disznóság árán egyre gazdagabbak lesznek. Miközben például hazánkban a népesség több mint felének az életszínvonala – jobb esetben – jó, ha vissza nem esik. A szabadpiacot meg sok esetben jelentősen korlátozzák, nem kevés alkalommal piszkos ügyeik okán.
Ezért-e vagy más ok miatt, Joseph Stiglitz amerikai közgazdász a tőkés piacokon általában jelenlévő négy járadék – szűkösségi, innovációs, szolidaritási és kizsákmányolási – közül a sorban utolsót találta ki. „A járadék olyan jövedelem, amely a szabadversenyben kialakultnál – a piac korlátozottsága miatt – magasabb” – írja. Minden tőkés társadalomban létezik a járadékvadászat e négy formája. Vitathatatlan, már több éve és napjainkban is, hogy az orbáni rezsim az államhatalom birtokában egyebek között versenykorlátozásra használja erejét. Úgy például, hogy a közbeszerzéseken akkor is nyertesek lesznek a hatalom emberei, ha nem teszik a legjobb ajánlatot. De akár úgy is, hogy „testre szabják” a pályázati feltételeket. Sőt pályázat nélkül is osztogatják és fosztogatják a közpénzt.


Hétköznapi semmiség?
Budácsik Lajos, Budapest
Pár napja Budán, a Dózsa György téren volt dolgom. A buszról leszállva, leültem egy padra, hogy gyönyörködjek a Várban, illetve abban, ami a régi Tabánból maradt. Pár pillanat múlva éreztem valami furcsát, nem ugyanazt látom, mint amikor legutóbb arra jártam.
Először az volt a szokatlan, hogy túloldalt a kis park előtti parkolóban nem látok egyetlen autót sem. De mögötte ott kellene lenni a zöldnek, a virágágyásoknak. Rádöbbentem, mi hiányzik. Az egykori szép zöld terület nagy része eltűnt, a virágoknak hírmondója sem maradt. Helyükön egy betonplacc „ékeskedik”. Kiderült, autóbusz-parkolót varázsoltak ide szorgos kezek – valószínűleg felsőbb érdekek miatt – a Tabán egykori kis ékszerdobozából. Csökkentve a városban amúgy is kevés zöld területet, pusztulásra ítélve mindazt, ami a szívemnek egykor oly kedves volt.
Ellep mindent a beton, a ma regnáló hatalom élhetőbb ország helyett betonrengeteget hagy örökül a jövő nemzedékének.
A Dózsa György téri kis park elpusztítása hétköznapi, banális történet, talán még azt is mondhatnánk, semmiség. Úgy gondolom, több annál. Kortünet egy hatalomról, amely úgy érzi, mindent megtehet büntetlenül.

Kérjük önöket, amennyiben véleményüket megjelenésre szánják, adják hozzá nevüket. Adataikat bizalmasan kezeljük. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül tükrözik lapunk álláspontját.



Kedves Olvasóink!
A Vasárnapi Hírek postacíme: 1300 Budapest,
Pf. 231. Telefonszám: (06-1)999-9531.
E számon várjuk olvasóink hívását minden
hétfőn délelőtt 9 és 12 óra között.
Faxszám: (06-1)430-1563.
E-mail cím: levelezes@vasarnapihirek.hu.
Kérjük, leveleiket e címekre küldjék!

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!