Át vagyunk állítva...

A és B terv a kétharmadhoz
Csernus Károly, Göd
A „gránitszilárdságú” Alaptörvény két év alatti hetedik(!) módosításához, mint tudjuk, szükséges a parlamenti kétharmad. Ennek eléréséhez már körvonalazódik a Fidesz A és B terve. Az A terv az lehet, hogy a Jobbikot behúzzák a csőbe, és majd ők is megszavazzák a migránstörvényt. A Jobbik az Alaptörvény-módosítás esetleges megszavazását természetesen feltételekhez kötötte, és ezt egyértelműen közölte is Orbánnal. Kedves vezetőnk ezt politikai zsarolásnak nevezte, más alkalommal kifejezte tárgyalási készségét a megegyezésre, attól függően, hogy éppen hol és kik előtt beszélt. Megjegyzésem Vonáéknak: úriember módon, nyíltan csak úriemberrel lehet tárgyalni, vitázni, egyezkedni.
Orbán nem úriember, vele nem lehet.
A B tervet, amely ugyan kevésbé elegáns, sőt ocsmány, de olcsóbb és gond nélkül keresztülvihető. Kósa uram vázolta a minap: meg kell szerezni 3(!) ellenzéki szavazatot és megvan a kétharmad. Ha ezt ő maga számolta ki, akkor rendben van. (Miért éppen a százalékszámítás lenne az erőssége?) Merthogy a kétharmadhoz 2 fő átszavazó kell.
(A plusz 1 fő nyilvánvalóan csak a tartalék minden eshetőségre.) Ez a terv a korábbi tapasztalatok alapján, simán megvalósítható. Mindig akad kellő számban zsarolható/lefizethető képviselő. A „rossz” gombot természetesen véletlenül vagy tévedésből fogják megnyomni az illetők, mint például a minap a 28 MSZP-képviselőből 24-en(!) az egyik szavazás alkalmával.
Összegezve: mivel az Alaptörvény módosítását Orbán Viktor elhatározta, az szerintem át fog menni valamilyen módon a parlamentben november 8-án (esetleg kicsivel később). Az erőt, és hogy hol lakik a Jóisten, azt folyamatosan mutatni kell, kerül, amibe kerül.


Kész kabaré
Fried Rudolf, Budapest
Hétfőn megnéztem parlamentünk ülésének közvetítését. Azt gondoltam, szó lesz arról, hogy vasárnap az egész ország ünnepelte a forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulóját. Gondoltam, hogy azok a képviselők, akik bementek „dolgozni” (elég kevesen voltak), arról fognak beszélni, mennyire fontosak a társadalomnak az ilyen politikai események. Tévedtem. Igazi kabarénak voltam a tanúja.
A kormánypárti képviselők igyekeztek minden rosszat rákenni az ellenzékre, beszéltek összevissza. Hadházy Ákos LMP-s politikus megint a Népszabadság megszüntetését tette szóvá. Milyen választ kaptunk erre? Egy 34 éves politikai államtitkár (annyi idős, ahány évig olvasója voltam a kitűnő lapnak), Dömötör Csaba válaszában kijelentette Hadházy Ákosnak, hogy „az emberek már nem érdeklődnek az újság iránt”, és az újság bezárása csak gazdasági szempontok miatt történt. Az ifjú kormánypárti képviselő nem vette észre, hogy ezres tüntetések voltak a lap bezárása miatt, és azt sem, hogy mennyire felháborodott a külföldi média és baloldali pártok. Dömötört ez nem nagyon érdekli, ő emlékszik, hogy mit mondott a Népszabadság likvidálásáról a pártjuk pénzeszsákja, Mészáros Lőrinc. Pár nappal ezelőtt országunk gázszerelője a Hír Tv-nek azt mondta, hogy „a Népszabadság bezárásával befejeződött hazánkban a rendszerváltás”. Mészáros jó forrásból ismeri a dolgokat, ezért sincs mit csodálkozni a parlamenti kabarén.


A Patyolat „o” betűje
Dr. Del Medico Imre, Budapest
A szolgálati ideje alatt kétszer is a pártállami Magyarországon állomásozott Peter Unwin brit diplomatával készített interjúban (VH, október 22.) szóba került annak a követséggel szemben lévő üzletnek a cégtáblája, amelynek O betűjében elhelyezett kamera fényképezte le az ÁVO számára a követségre bemenő és onnan kijövő személyeket.
Ez a pártállam idején történt, de a környék lakossága tudott róla. Az üzlet ugyanis a Patyolat, az állami mosoda vállalat felvevő helyisége volt.
Akkoriban a közelben laktam, és jól emlékszem arra, hogy a kirakat fölötti világoskék üvegcsíkon állt a fehér betűs Patyolat felirat. Ezek voltak a cég színei. A patyolat szó O betűjének a belseje nem színes, hanem közönséges üveg volt azért, hogy a kamera fényképet készíthessen, illetve állandóan működve tájékoztathassa a „hatóságot”. Aki csak egyszer is felnézett a cégtáblára, azonnal rájött arra, hogy miről van szó.
Megjegyzem: az interjúban említett Lajtha László nem író volt, hanem nemzetközileg ismert és elismert zeneszerző.


Kiskirályok pénze
Georg Nelli utazásszervező, tolmács, Budapest
Rengeteget lehet olvasni mostanában arról, hogy Matolcsy nemzeti bankja szórja szét az adófizetők pénzét. Ez a pénzkidobás nagyon jó üzlet a bank vezetőségének és azoknak is, akik ott vannak mellettük. Keddi hír: havi 25 millióért utazhatnak Matolcsy jegybankjában. Értik ezt?
A Magyar Nemzeti Bank 1,2 milliárd forint keretösszeggel írt ki közbeszerzést, amelyre utazásszervezők pályázhatnak.
Ez azt jelenti, hogy 48 hónapon át havi 25 millió forintért utazhatnak a banki hölgyek és urak. Hatalmas pénzeket fizetnek annak, aki megszervezi az utakat, beszerzi a vasúti és repülőjegyeket és előkészít mindent. Mint utazások szakértője kérdezem: az MNB-ből kinek, hány embernek kell egy hónapban luxuskörülmények között furikáznia és hova? Milyen céllal és mit hoznak ezek az utak az egyszerű adófizetőknek? Biztos vagyok benne, hogy semmit. Fontos a mértéktelen flancolás, és az, hogy amikor az ország fele alig tud megélni, óriási a szegénység, borzalmas állapotban vannak az iskolák, a kórházak, néhányan a kiskirályok közül megengedhetik maguknak a pazarlást az adófizetők pénzéből.
Szerencséjük, hogy nincs valaki, aki rácsapna a kezükre és megmondaná nekik, hogy elég volt a pénzszórásból. Mások és szeretnének jól élni, de ez ma csupán álom, minthogy forradalmi időket élünk.


Huszáros hadviselés
Suba László, Orosháza
Állítólag Brüsszelből figyelemmel kívánják kísérni az EU által folyósított támogatásokat, mielőtt közvagyonból magánná változnának. Eredetileg ugyanis a Magyar Államnak utalják állami fejlesztésekre. Úgy hallik, hogy ez a megoldás nem tetszik szabadságharcos bölcs nagyvezérünknek és az általa vezérelt színtársulatnak.
Ellentámadást indítottak ezért, migráns fedőnévvel, Brüsszel ellen. Az jó, ha ideadják a milliárdokat, de utána csukják be a szemüket, mert kezdődik a varázslat. Beindul a Fidesz-többszög, és huss: oda a guba! Ez a megoldás arra hasonlít, amikor a hajón odamegy a fűtőhöz egy ember és azt mondja: nagyságos főgépész úr, adjon már egy cigarettát.
Kap egy szálat. Tüzem sincs, mondja emberünk, azt is kap, és mikor már parázslik a cigaretta, felsandít és azt mondja: nem is vagy te főgépész, csak egy egyszerű fűtő.
Láttuk a Fidesz szerint „sikeres” kvótanépszavazást. Remek műsor az is. Ez az írás meg arra hasonlít, mint amikor a harcokból hazamegy a katona és meséli: sok csatát vívtunk, alaposan megfuttattuk az ellenséget, de nem értük utol.
Hasonló eredmények reményében, mint a kvótanépszavazásé, üdvözlettel egy békeszerető civil polgár.


Barátságtalan határ
Duzsárné Ilona, Nyíregyháza
Vasárnaponként évek óta átjárok Beregszászra, az ottani katolikus templom reggeli miséjére. Legutóbb gond nélkül átmentünk a határon, kevesen voltak, így idejében megérkeztem Beregszászra. A mise után, délelőtt megint irányt vettünk a határhoz, de ami ott várt bennünket, rémálom volt.
Az ukrán oldalon a határ előtt kilométeres gépkocsisor volt. Beálltunk mi is, és körülbelül másfél óra állás után megérkeztünk az ukrán határszakaszhoz, ahol perceken belül át is engedtek bennünket. A magyar határszakaszon azonban az volt a benyomásom, hogy a határon átutazó emberek idegesítik a rendőröket és a vámosokat. Nyugodtan járkáltak, mesélgettek egymásnak valamit, néha felnevettek, a kocsisor állt. Eszük ágában se volt gyorsan kezelni az utazókat. Természetesen voltak kivételek, amikor a barátaik érkeztek a határra, karlendítéssel engedték őket tovább.
Egy idős nyugdíjasnak ilyen hosszú várakozás alatt vannak egyszerű emberi problémái. Szükségem lett a mosdóra, amely a sorompó utáni épületben van, oda csak az mehet, aki már átesett a határ- és a vámvizsgálaton. Könyörögtem, hogy pár percre engedjenek oda, de süket fülekre találtam. Megmagyarázták nekem „az illetékesek”, hogy ez államhatár. Amikor elengedtek bennünket, rohantam az épülethez, de zárva volt. Visszamenni a kulcsokért nem lehet, mert ott a sorompó.
Jó, hogy minden jól végződött, kibírtam, de maradt bennem rossz érzés és egy kérdés: az államhatár arra szolgál, hogy néhány egyenruhás fiatalember a sajátjának tartsa azt? Egy ember rosszulléte nem érdekli őket, csak a baráti karlendítések fontosak az ismerősök számára? Ezek az egyenruhások nem az embereket szolgáljak, fordítva van minden.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!