Ha egy üzlet beindul...

Idősödő macsó
Ferenczy Tamásné, Budapest
Évek óta figyelem, hogy a kormánypárti képviselők mondhatnak, amit csak akarnak, még a legalpáribb ostobaságokat is, következmény semmi. Ha netán ezt ellenzéki képviselő teszi, rögtön jönnek a megszokott címkék: hazaáruló, gazember, bunkó, bohóc.
És ezek csak a „legintelligensebb” jelzők. Történt a minap, hogy egy öregedő, 61 éves macsó, Szalay Ferenc, aki mellékesen Szolnok város Fidesz–KDNP-s polgármestere, egy meghallgatáson nagyon ideges lett, és egy idősebb hölgy felszólalása után, megfeledkezve arról, hogy ő a várost vezeti, nem a józsefvárosi piacot, a mikrofonba azt mondta, hogy ennyi hülye vén kurvát ő még nem látott.
Bár megszoktam, hogy ilyesmi megtörténik, gondoltam, ez az ember e szavak után veszi a sátorfáját, és csendesen távozik a politikától, hogy az emberek felejthessék el, hogy egy ilyen városvezetőjük volt. Semmi sem történt, a 61 éves vezető azt üzente: „felszólítom a szocialista pártot, hogy minden alapot nélkülöző vádaskodásával ne sározza be egy idősbarát, önkormányzat-díjjal kitüntetett közgyűlés munkáját”. A szemtelenség felső határa, hogy ez az ember nem a hölgyektől kért bocsánatot, akiket megsértett. Nem! Ő, mint általában a kormánypártiak között szokás, keresett valami okot, hogy rákenhesse a guanót a saját bunkósága miatt a szocialistákra.
Én is 61 éves vagyok, négy gyermek boldog anyja, öt unokám nagymamája. Nyugodtan mondhatom, hogy a Szalay nevet igyekszem elfelejteni, mert primitívebb és megalázóbb mondatot egy városvezetőtől még nem hallottam.



Cselédmédia
Szász András, Baktalórántháza
Egy vidéki idős embernek természetesen nehéz megérteni, hogy mi is történik ott fent, a fővárosban. Ezért is igyekszünk esténként megnézni a híradókat a tévében, hogy legalább valami újat tudjunk meg.
Mit tudunk meg? Van az elhíresült, valamikor jobb életet élő TV2, amelyik ma egy Amerikából jött úriember tulajdona. Nem akarom leírni, hogy miket hallunk minden este ezen a csatornán, mert erről sokan írtak már. Ezért csak annyit szeretnék megkérdezni a budapesti tulajdonosoktól és médiacézároktól, hogy nem szégyellik magukat?
Vagy tényleg elveszítették a józan eszüket, és azzal töltik be a híradójukat, hogy folyton hazudnak, alázzák az ellenzéki pártok képviselőit és vezetőit, semmibe veszik az újságíró kollégák véleményét?
Amióta Szalai Vivien a csoportjával dolgozik a TV2-n, csak komolytalanságot és alacsony szakmaiságot lehet tapasztalni. Ezzel sem lenne nagy baj, mert Szalainak fogalma sincs a televíziózásról. De kérdezem csendesen, hogy a kitűnő Gönczi Gábor, Pachmann Péter nem szégyelli magát: komoly arccal felolvassa a hazug és gyakran megalázó híreket. Marsi Anikóról nem beszélek, mert ő nemrég érkezett vissza Magyarországra, hogy a gyermekei tanuljanak meg magyarul beszélni, és ezért neki „minden fillér” számít.
76 éves nyugdíjas vagyok, és nagyon szégyellem magam, hogy a hazámban azt tapasztalom, a TV2-nek semmi sem számít, csak a pénz. A tisztesség már rég nem az irányuk. Ezt is elértük, egy amerikai nagybácsi segítségével. Szégyen!



Hány Honthy Hanna volt?
Répássy Péter, Budapest
Hetek óta mondja mantráját Lázár János és a miniszterelnök nemzetbiztonsági főtanácsadója (a többiekről már nem szólva), hogy ez a Pharaon nem az a Pharaon, mert a születési dátuma nem azonos az FBI-körözés adataival. Senkinek nem jutott még eszébe a sajtó képviselői közül, hogy rákérdezzen: ez az egyetlen azonosítási adat áll a rendelkezésükre?
Nem akarom bántani, nyugodjon békében,
de ezek szerint a Fővárosi Operettszínházban annak idején több Honthy Hanna is játszott címszerepeket, hiszen a különböző lexikonokban, biográfiákban (mint sok más színésznő esetében is) különböző születési dátumok szerepeltek. S hogy miért nem hitte senki, hogy Honthy Hannák serege játszik primadonnát? Egyszerű a megoldás! Az anyja neve mindenütt stimmelt!
Azt hiszem, ilyen egyszerűen leleplezhető lenne ez a maszatolás. Persze vigyázni kellene itt is, hiszen az arab és a latin írás különbözik egymástól, de azért annyira nem, hogy ne lehetne tisztán látni… ha akarnának.



Mi lesz veled, Ukrajna?
Popovics Lászlóné, Beregszász, Ukrajna
Egy reform következtében az ukrán politikusok online vagyonnyilatkozatukban, ami most már kötelező lett nekik, olyan adatokat közöltek, amiktől mi, mély szegénységben elő ukrán állampolgárok megdöbbentünk.
A vagyonnyilatkozatokban hatalmas összegű valuta szerepel sok-sok milliós nagyságrendben. Grojszman miniszterelnök, aki még nagyon fiatal, több mint 1,2 millió dollárt és majdnem 500 ezer euró készpénzt tartalékolt otthonában. Övé országunk legnagyobb luxusóra-gyűjteménye. Oleg Ljasko radikális pártvezető, aki arról híres, hogy az ukrán emberek érdekeiért harcol, összesen 1,2 millió dollárt tartogat otthonában. Lucenko főügyész felesége, Irina Lucenko parlamenti képviselő 280 ezer dollárt tett félre a nehéz napokra és 14 ingatlan tulajdonosa. Lehetne folytatni, mert csak az, amit kimutattak a képviselők nyilatkozatai, 12,3 milliárd hrivnya, annyi, mint Moldávia Köztársaság egész éves költségvetésének 30 százaléka. És ebben az összegben még nincs benne az ukrán államelnök, a csokikirály Porosenko Petro vagyona, ami ma több mint kétmilliárd dollár.
Olvasom a külföldi lapokban, hogy milyen szegény Ukrajna, hogy milyen mértékben kell segíteni országunknak, mert minden hrivnyára nagy szükség van. De mi nagyon jól tudjuk, hogy kinek a zsebében landol a hatalmas külföldi segítség. Nem kell messzire menni. Nézzék meg, hogy milyen állapotban van „legmagyarabb” megyénk városa, Beregszász, és mindenki megérti, hogy a pénzeket egyszerűen szétlopják. Ilyen segítség az embereknek nem kell.



Helyzetkép az egészségügyről
Fábri Ferenc, Budapest
Negyven éve van egy betegségem. A gyógyszert, amit évtizedek óta szednem kell rá, az utóbbi időben kétféle áron árulják – ahhoz, hogy az alacsonyabb áron írja fel a háziorvos, a szakorvos javaslata kell. Ez az igazolás egy évig érvényes, ám mivel a szakrendelésre minimum hathetes előjegyzéssel lehet csak bejutni, legutóbb kénytelen voltam a háromszoros árat kifizetni érte. A héten végre eljutottam a szakorvoshoz, aki elmarasztalt, amiért nem hoztam el a legutóbbi ottjártamkor készült ambuláns kezelőlapot (ami nyilván ott van a számítógépén). Elmondta, hogy szerinte a háziorvosnak laborvizsgálatra kellett volna küldenie – hogy miért, nem tudom, hiszen olcsóbb árú gyógyszert akkor sem írhatott volna.
Az új lapra felírta mindazt, amit mai állapotomról elmondtam, kiállította a javaslatot támogatottgyógyszer-rendelésre, s megállapodtunk egy februári részletes vizsgálatban.
Ehhez még elmenőben januári időpontot kellett kérnem az adminisztrációnál – úgy tűnik, ezután minden vizit után azonnal fixálnom kell a következő dátumot. A beteg tehát ne akkor menjen orvoshoz, amikor valami baja van, hanem gondolkodjon előre, s akkor is foglaljon időpontot, ha arra nincs is szüksége, s szánjon időt arra, hogy ideoda sétáljon a háziorvos és a rendelőintézet között. Egyes vizsgálatokat a rendelői labor nem végez el, hanem csak egy, a főváros határában lévő magánintézmény. Még szerencse, hogy az egészségügyet már rendbe tette a kormány. Mi lenne, ha nem tette volna?



Ha a népnek jól megy a sora
Dr. Molnár István, Mátraderecske
A legfrissebb statisztika szerint a fejlett országok között a korrupciót tekintve a negyedikek vagyunk. Ami meglepett, hogy mellettünk tanyáznak az olaszok és a szlovákok. Országos felháborodásról sincs tudomásom, pedig a statisztika nem hazudik. Egy régi történet jut erről eszembe, még az „átkosból”.
Egy Tolna megyei tsz-elnök nagyvilági életet élt, ami szúrta a megyei pártbizottság szemét. Egy szekszárdi buli után behívatták, és szemére vetették, hogy a múltkor részegen, éjszaka Szekszárd egyik utcájában dülöngélve Hitler-dalokat énekelt. A tsz-elnök erre azt válaszolta, olyan részeg volt, hogy nem emlékszik rá, de ha ilyent énekeltem, azt a megyei pártbizottság titkárával együtt tette, mert vele volt. Az ügy le is került a napirendről. Amikor azonban az elnök egy miniszállodát épített Szekszárdon és úgy avatta fel, hogy minden szobában másik nővel éjszakázott, újra elszakadt a cérna.
A pártbizottság illetékesei kimentek a tsz-elnök falujába, felkerestek egy tsz-gazdát, elmondták neki az elnök viselt dolgait és várták a hatást. A paraszt bácsi a következőket mondta: a tsz-ben dolgozom, van háztájim is, gazdálkodom. Építettem házat magamnak, egyet a fiamnak, egyet a lányomnak. Miért ne lehetne szállodája a tsz-elnökünknek, ha azt szereti? Én ebben semmi különöset nem látok.
A történet tanulsága kézenfekvő. Ha egy országban a népnek jól megy a sora, elégedett az életszínvonalával, nem foglalkozik a vezetők gyarapodásával. Nálunk sajnos ez nem így van. Mellesleg az „átkosban” nem volt ennyi szegény ember. Igaz, ennyi gazdag sem.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!