Utóhatás... Mindkettőnket migránsnak néztek, pedig nem is köröz minket az FBI...!

Az egész hálózattal baj van
Fábri Ferenc, Budapest
A 3-as metró felújításának újabb halasztásával pártunk és kormányunk ismét bebizonyította, hogy képtelen bármit megvalósítani, amire igazán szükség lenne. Igen ügyesen gründolnak stadionokat vagy kerítést a déli határon, de a főváros tömegközlekedésének ügyeiben teljesen impotensek. Az a csodálatos összjáték, amit Orbán és Tarlós a metróval kapcsolatban produkáltak, valóban elismerésre méltó – csak az a kérdés, hogy mi ezzel a céljuk. Nyilván az ellenzékinek tartott főváros szívatása, azonban – ha még igaz – 2018-ban választások lesznek, és a Fidesznek talán mégsem mindegy, hogy mekkorát bukik Budapesten. Márpedig egy komolyabb metróleállás, ne adj’ Isten egy tragikus baleset tényleg hazavágná őket. Nem kívánom, hogy ezen az áron veszítsenek, de van rá esély.
Egész röviden a megelőző problémák: nyitott vagy irányított pályázat; régi kocsik felújítása, avagy újak beszerzése; metrópótlás saját vagy bérelt buszokkal; a rekonstrukcióra biztosított összeg a beadott ajánlatokhoz képest kevésnek bizonyul – túlárazás vagy inkább csökkentett program; halasztás, végül a tender visszavonása. Most ott tartunk, hogy senki sem tudja, mikor történik valami érdemi ebben a kérdésben, amibe a nyári vizes vb is belezavar. A 2-es és a 4-es metró legújabb eseményei nyomán, úgy tűnik: az egész hálózattal baj van, a 3-as pedig rohad tovább. A rendszer is.



Túl sok a levél a fákon
Georg Nelli idegenvezető, tolmács, Budapest
Az előző héten hétfőn, kora reggel, amikor az M2-es metróval munkába igyekeztünk, megtörtént az, amire senki sem számított. Utolérte egymást és összekoccant két metrószerelvény a Pillangó utcai megállóban. Mindenki azt gondolta, tűz van, ég a metró, hatalmas volt a pánik. A metróvezető az egyik ajtót kinyitotta, arra indult a hatalmas tömeg. Jó érzés, hogy az utasok igyekeztek segíteni egymásnak. Közben egy hang bemondta, hogy hagyjuk el a metró területét. A többit már mindenki tudja, azt, hogy a metrón a helyzet katasztrofális.
Kimentünk az utcára, hatalmas volt a tömeg, az emberek arcán látni lehetett a félelmet. Én meg arra gondoltam, hogyan akarnak a nép urai olimpiát rendezni fővárosunkban, amikor az M2, az M3 és az M4 ilyen helyzetben van? Hogy akarnak ezeken a vonalakon külföldi vendégeket szállítani, ha még a saját magyar utasaik is a pokolban érzik magukat? Álltunk az utcán, mellettünk repültek a luxuskocsikban a nép szolgái, de egyik sem állt meg megtudni, mi történt, még akkor sem, amikor a mentők elszállították a sebesülteket.
Amikor megérkeztem a munkahelyemre, olvastam, a balesetben szerepet játszhatott az is, hogy a Kerepesi út túloldalán levő fákról sok levelet fújt át a szél a metró felszíni pályájára, amiért már a múlt héten korlátozásokat vezettek be a vonalon. Most már nyugodt vagyok. Megvan az ok.
Sok a levél a fákon. Lehet ezeket a fákat is kivágni.
A többi nem érdekel senkit.



Mi lesz ennek a vége?
Orosz Viktória Nagykálló–Szatmárnémeti
Először december elseje előtt Szijjártó Péter külügyminiszter megtiltotta az összes magyar diplomatának, hogy részt vegyen Románia nemzeti ünnepén, természetesen külügyi minőségében. Azután hétfői sajtótájékoztatóján Semjén Zsolt miniszterelnökhelyettes rendkívüli harcias stílusban arról beszélt, hogy 2012 óta mennyire rosszak a magyar–román diplomáciai kapcsolatok.
Nem értek a külpolitikához, de azért lenne néhány kérdésem. Semjén, amikor beszél, nem gondol arra, hogy Romániában, vagyis Erdélyen majdnem 1 millió 400 ezer magyar ember él? Nem gondol arra ő vagy a külügyminiszter, hogy az egész dumának a levét ezek a magyar ember fogják meginni?
Mi csak azt halljuk állandóan, hogy bennünket, magyar embereket a magyar kormány fog megvédeni. Kitől? Miért nem lehet végre megnyugodni, és nem hergelni a román hatóságokat mindenféle érthetetlen dolgok megtételére?
Igen, az borzasztó, ami majdnem 100 évvel ezelőtt történt, de itt az ideje normálisan elemezni a dolgokat és nem fenyegetőzni. Különben eljöhet az idő, hogy az ukránoktól követeljük a Kárpátalján élő 150 ezer magyar ember miatt az elcsatolt részeket, vagy Szlovákiától és Szerbiától az ottani magyar területeket. Mivel fog ez befejeződni? Itt az ideje átgondolni a szavakat és a tetteket, mert a magyar emberek, akik a határon kívül maradtak, már kezdenek félni. Ez a céljuk, kedves Semjén és Szijjártó úr?



Börtönviszonyok Magyarországon
Dr. Molnár István, ny. bv-ezredes, Mátraderecske
Az Emberi Jogok Európai Bírósága felfüggesztette a börtönök túlzsúfoltságával kapcsolatos ügyek vizsgálatát, mert úgy ítélte meg, hogy Magyarországon a jogorvoslati eljárások bevezetése alkalmas lehet a sérelmek hazai orvoslására. Jelenleg 6800 kérelem van Strasbourgban, eddig már több ítélet született, amelyek alapján az elítéltek számára súlyos összeget kellett fizetni az embertelen fogva tartás miatt. Az állam, ezt megelőzendő, olyan határozatot hozott, hogy az elítélteknek előzetes kárpótlásként havonta 40 ezer forintot fizet, naponta 1200–1600 forintot. Lassan az elítéltek több pénzt kapnak, mint a közmunkások. Nem kell csodálkozni az állampolgárok felháborodásán.
Hazánkban jelenleg a 12 ezres férőhelyű börtön és fegyházban 18 ezer elítéltet tartunk fogva. A büntetés-végrehajtásnak be kell fogadnia valamennyi bíróságon elítéltet, sőt a közel ötezer előzetest is. Nem mondhatja, hogy nincs hely, meg kell oldania.
Épül nyolc 500-as és egy ezer férőhelyes börtön, így a zsúfoltság csökken, de a probléma csak átmenetileg oldódik meg. Tudomásul kellene venni, hogy a büntetés végrehajtás alkalmatlan a bűncselekmények visszaszorítására, csak átmenetileg „vonja ki a forgalomból” az elkövetőt, szabadulása után újra bűnözhet.
A Fidesz-kormány szigorította az elkövetők büntetésének idejét, növelve ezzel a zsúfoltságot a börtönökben, ráadásul előzetesbe helyeztet olyanokat, akiknek semmi keresnivalójuk börtönben.
A szegénység növekedése is növeli a kisebb bűnelkövetések számát, egy apa, ha gyermeke éhezik, könnyen lopásra adja a fejét. Ha csökken a munkanélküliség, csökken a bűncselekmények száma is. Alternatív büntetési formákat is lehetne alkalmazni, az egyszeres, kisebb súlyú bűnelkövetőket nem kellene börtönbe zárni. Ha mégis, akkor el kellene különíteni az igazi bűnözőktől.
Szakemberek kellenek a fiatal bűnelkövetők mellé, nem börtönőrök. Egészséges társadalom önmaga is védekezik a bűn ellen.



Kiskarácsony, nagykarácsony
Ferkánné, Tomiszláv Mariann, Budapest
Minden ember számára az év egyik legnagyobb ünnepe a karácsony. Hazánkban, ahol sok nemzetiség él, nagy hagyományai vannak a karácsonyi ünnepeknek. Ilyenkor nagyon jó lenne, ha a készülődésben eszünkbe jutna, hogy a karácsonyt más felekezetek és ünneplik, amiről, sajnos, nagyon kevés szó esik. Gyönyörűen kivilágított városaink, településeink emlékeztetnek arra, hogy december 24-én eljön a szenteste, amikor minden családban igyekeznek csak a jót, a szépe felidézni.
Éveken keresztül próbáltam néhány sajtóorgánumot elérni azzal a gondommal, hogy a katolikus karácsony után, amikor a nyugati kereszténység karácsonyi ünnepköre lezárul, az ortodoxok akkor ünneplik Jézus születését. A görögkeleti közösségek egy része a Julianus-naptárt követi, ami szerit karácsony január 7-re esik, a szenteste január 6-án ünnepi liturgiával kezdődik. Hazánkban sok tízezer ortodox vallású ember él, akiknek a karácsonyi ünnep január 6-7-re esik. De addigra a fővárosban, a megyeszékhelyeken elkezdik leszedni a díszkivilágítást, elviszik a terekről a fenyőfákat, és mire mi, ortodox vallású emberek leülünk az ünnepi asztalhoz, igazi hétköznapi hangulat üli meg a városokat. Jó lenne, ha az ünnepi hangulat csak január 7-e után fejeződne be! Őszinte köszönet járna ezért a városok, a települések vezetőinek. Szép karácsonyt kívánok!



Hemingway és Fidel gerillái
György László, Győr
Hemingway idős korában Kubában, Havanna kikötőjének közelében élt. Itt írta Az öreg halász és a tenger című novelláját, amelyért, egyben életműve betetőzéseként, Nobel-díjat kapott.
A forradalmár kubaiak nem sokra becsülték Ernestet egészen addig, amíg fény nem derült arra, hogy a Monumentum, a mozgalom támogatására ő is vásárolt a kubaiak szabadságharcosa, José Márti szobrából. A Hemingway-hagyatékból előkerült egy levél is, melyet Fidelnek írt: „Ha fiatalabb lennék, fognám a puskámat és közétek mennék a Sierrába harcolni.”
A 20. század fenegyerek-írója sose ijedt meg a fegyverek zajától. Az I. első világháborúban az olasz fronton szolgált önkéntesként (Búcsú a fegyverektől). A spanyol polgárháború alatt Madridban egy olyan házból tudósított, melyet állandóan lőtt Franco tüzérsége (A folyón át a fák közé).
A nagy írón élete vége felé elhatalmasodott depressziója, s követte apja sorsát; öngyilkos lett vadászfegyverével.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!