'Banánkígyó' - Ráday Mihály emlékei a 'pókhisztéria' kapcsán

Merre tovább?
Dr. Molnár István
A Népszabadság bedarálása után csak a Geomédia Kiadó lapjai, a Népszava és a Vasárnapi Hírek maradt baloldali, kormánykritikus napilap. Amikor Puch László volt szocialista politikus, vállalkozó kimenekítette az újságokat a liechtensteini, Habonyhoz köthető cégtől, megnyugodhattunk, nem sikerült Orbánéknak valamennyi ellenzéki lap megszüntetése.
A terv szerint a két lap szerkesztősége egyesül, egyik napi, másik heti újság lesz. Mivel a két újság szellemisége közel áll egymáshoz, a fúzió természetesnek látszott.
Én mindkét lapot sajátomnak éreztem, a két főszerkesztő, Németh Péter és Gál J. Zoltán munkáját nagyra értékeltem. Lehetőségem volt, és remélem, lesz is véleményemet a lapokban kifejteni, most mégis keserű szájízzel olvasom a legújabb híreket az újságok környékéről.
Nem hiszem, hogy az olvasóknak az a legfontosabb, ki a főszerkesztő, sokkal inkább a tartalom. Mindkét főszerkesztő tollából nem egy cikk jelent meg, amelyben ostorozzák a baloldali pártokat, hogy képtelenek egységesen fellépni, összefogni a közös cél érdekében, Orbán megbuktatásáért. Most, amikor viszályt vélek felfedezni a két lap körül, ezek az írások hiteltelenné válnak. Mi lesz a nagy céllal, mi a fontosabb?
Hallani, hogy a kormány hajlandó hirdetéseket megjeleníteni az ellenzéki lapokban.
Én tartok attól, ismerve Rogán propagandaminisztériumát, ez nem lesz ingyen.
Ez a Fidesz választási politikáját segíti, az embereket így nem lehet meggyőzni. Ha a baloldali lapok fennmaradásához anyagi támogatás szükséges, mi olvasók biztosan hozzájárulunk ehhez, csak a módszert kell kitalálni hozzá. Ha majd újra demokratikus kormány lesz hatalmon, erre már nem lesz szükség, de addig a közös célért áldozni kell és fogunk is.


Üzenet a főpolgármesternek
Répássy Péter, Budapest
Rossz hírem van Tarlós úr számára. Szeretem a hazámat, szeretem a „szülőfalumat”, Budapestet, és mégis aláírom az olimpiai népszavazás-kezdeményezési listát. Nem azért, mert olimpiaellenes vagyok, hanem mert a (bármelyik fél által) nyilvánosságra hozott információ kevés ahhoz, hogy állást foglaljak. Az egyik fél súlyos ezermilliárdokról, az ország eladósodásáról beszél, míg a másik fél rögtön tromfol, hogy a felébe se kerül. De mi kerül annyiba, és ha nem, akkor miért csak a felébe? Szeretnék tisztán látni és remélhetően ez a kezdeményezés arra sarkallja a feleket, hogy kiterítsék a lapjaikat, és konkrét létesítmények konkrét számaival álljanak elő. Majd a tények ismeretében húzom be az ikszet.
Gondoljunk bele (és főként hideg fejjel számoljunk), mi az ára ennek a rövid csillivillinek?
Mi lesz a sorsa a sok „egyszer használatos” sportlétesítménynek, sehonnan sehová nem vezető közlekedési infrastruktúrának, procc beruházásnak stb.? A Dagály „úszószentély” a pályázat benyújtásakor még 20 milliárdból kijött. Most a 100 milliárdot veri. Fürjes Balázs rögtön magyarázta is: senki nem hihette, hogy 20-ból kijön egy ilyen létesítmény, a kormány részéről ilyen szám nem hangzott el. Valóban a kormány „csak” bólintott és áldását adta a számok ismeretében a pályázatra.
Belegondoltam, milyen szép is lesz, amikor a magyarok milliói lélegzet-visszafojtva drukkolnak honfitársaink sikeréért, örülnek velük együtt – otthon a tévék előtt, mert belépőjegyre már nem futja majd.


Banánkígyó
Ráday Mihály, Budapest
„Pókhisztéria tombol” címmel közöltek cikket a lap január 21-én megjelent számában az élelmiszer-szállítmányokkal Európába is eljutó veszélyes kígyókról, pókokról, skorpiókról.
Úgy gondoltam, nem nagy ügy, de felelevenítem egy ezzel kapcsolatos emlékemet.
1974-ben két filmre való anyagot is leforgattunk Tanzániában Szinetár Miklóssal, amelyek azután „Az ujamaa emberei” és „Elefánt, dik-dik, antilop” címmel mentek adásba 1975 márciusában a Magyar Televízió műsorában. A forgatás szakértője Rácz Antal volt, aki akkor a Mezőgazdasági Minisztérium Erdészeti és Vadászati Főosztályát vezette, s még beszélt is a Kelet-Afrikában használatos szuahéli nyelven.
Forgattunk banánültetvényen is, ahol minden mezőgazdasági munkás magas szárú csizmát és széles karimájú kalapot viselt.
A nadrágok szorosan simultak a csizmákhoz és a kalapok csak részben hasonlítottak a szombrerókra, mert nem kunkorodott fel a karimájuk, mint a Mexikóban használatos szalmakalapoké.
Mi ennek az „egyenruhának” az oka? – kérdeztem szakértőnket. Egyszerű – válaszolta, a banánkígyó elleni védekezés a magyarázata. Amikor a kicsi banánkígyó leesve a növényről, rápottyan, lepattan a kalap széléről, s a csizmába sem tud belecsúszni. A banánkígyó marása annyira mérgező, hogy szinte azonnali halált okoz.
Elsápadtunk. Erre nem voltunk felkészülve.
Mi lesz, ha valamelyikünk pórul jár, ha megmarja egy banánkígyó?! Én az ilyen esetekre is fel vagyok készülve, mondta mosolyogva „Tóni bácsi”: Van nálam mindig papír és ceruza, feljegyzem az utolsó szavaitokat, ha úgy alakul.
Hál’ istennek nem alakult úgy. A filmek elkészültek, s a több mint negyvenéves történetet most lejegyezhetem.


Orbán kolostorba vonul
Fried Ferenc, Budapest
A sajtó már többször is hírül adta, hogy kedvenc miniszterelnökünk a Várban lévő, egykori karmelita kolostorban kívánja tevékenységét folytatni. Ott fog elmélyedni a hit és a hon nagy kérdéseiben, és onnan fogja országmegváltó terveit közreadni.
Mindezt a maga igen puritán módján, szerzetesi körülmények között teszi majd.
Mivel az épület előzőleg hosszú ideig a világi hívságok terrénuma: színház volt, a kormányfőnek minden pénzt megér, hogy ettől a rossz, megvetendő hagyománytól megszabadítsa. Mindössze húszmilliárd forintért alakíttatja át, hogy újra igazi kolostor legyen. Erkély is létesül, hogy onnan teremthessen kapcsolatot az ő égi Urával. Az egész épületet az egyszerűség, a szerénység és a visszafogottság fogja jellemezni, Orbán cellácskáját további potom négymilliárdért képezik ki olyanná, amely egy, a világtól elvonult, csak a haza üdvén meditáló államférfi igényeinek megfelel.
Példaadó tett ez egy miniszterelnöktől, aki éjt nappallá téve a magyarok szebb és jobb életéért fáradozik, s ehhez nem sajnálja senki más fáradságát, sem pénzét, hogy megfelelő körülményeket teremtsen – magának.


A lázadás éve
Fábri Ferenc, Budapest
Miniszterelnökünk kinyilatkoztatta, hogy 2017 a lázadás éve lesz. Ő persze a Brüsszel elleni „szabadságharc” döntő eseményét vizionálta, a nemzetállamok közös fellépését az Európai Unióval szemben, de nem lehetetlen, hogy egy egészen másfajta rebellió tör ki – itt, Magyarországon.
Hazánk számos nyomorúságtól szenved, aminek sok oka van, de a Fidesz 2010–16 közötti működése e téren döntő. Mindenki, akit kicsit is érdekelnek a közügyek, ismeri a gondok végtelen sorát, amely a magyarok sorsát nehezíti – s mindezen a mai ellenzéki pártpolitika nemigen tud segíteni, részben az Orbánék által kialakított államrend, részben saját megosztottsága miatt.
Marad a lázadás, ami nem látszik közelinek, de talán nincs is olyan távol, mint hinnénk. Valamennyi forradalom szinte észrevétlenül kezdődött, kis értelmiségi csoportok beszélgettek itt-ott, majd egyszer csak bekövetkezett a robbanás, 1789-ben, 1848-ban vagy 1956-ban.
Nem tudhatjuk, mi lesz a szikra, amely beindítja a tűzvészt, s csak remélhetjük, hogy nem ég majd le az egész ország. A mai hatalom népellenessége és konok önfejűsége azonban aligha tesz lehetővé békés, parlamentáris átmenetet – marad a lázadás.


Gondoskodó kormány
Geiger József, Vaskút
Most éppen a légszennyeződési adatokkal bombáznak bennünket. Javasolják, hogy ne fűtsünk szeméttel, műanyaggal, fával, sőt vizes fával, és ha lehet, szénnel se, mert ezek nagyon szennyezik a levegőt, és betegségeket okoznak. Egy év múlva a gázkonvektorok beszerelése is változni fog, a mostaniak már elavultak. Budapesten bevezették a gépjárművek környezetvédelemre figyelemmel való használatát stb.
Mivel fűtsön a szegény ember? Ha valakinek nincs pénze tüzelőre, akkor örül annak, ha van otthon papír, PET-palack, netán valamilyen csomagolóanyag. Vagy inkább fagyjon meg? Már elfogadott, hogy szegény emberek lerabolják az erdőket, függetlenül attól, hogy állami vagy magántulajdon.
Évente kb. 50 000 tonna tűzifát és ágat lopnak el. És persze főleg télen, amikor a lopott tüzelő csöpög a nedvességtől. Sőt a kormány szociálisan adott tűzifájának jelentős hányada is vizes. Az évtizedek óta használt gázkazánok sem jók, most már milliós kondenzációs kazánokat lehet beépíteni, csak legyen, aki meg tudja fizetni.
A V-4 érték alatti járműveket tilalom alatt használókat százezer forintos bírsággal fenyegetik. Csak egy politikust, oligarchát mutassanak, aki ilyen járművel közlekedik!

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!