A Vasárnapi Hírek június 10-i számában megjelent olvasói levelek.
Fütyülnek rá
Ferkánné Tomiszláv Mariann,
Budapest–Csepel
Mennyi szép szó hangzott el az Országgyűlés plenáris ülésén arról, milyen csodálatos életünk van, mennyire szeretik az emberek Orbán Viktort, és a zsebkutató intézet, a Századvég azt is megállapította, hogy jövőre kétszer annyian fognak Orbánra szavazni, mint Botkára. Ó, de jó!
Felhívtam az összes barátnőmet, elújságoltam nekik a remek híreket. Este meg a férjem váratlanul bekapcsolta az RTL Híradót, ahol elmondták, hogy Csepelen, Németh Szilárd szülőföldjén van egy tüdőgondozó. Egy intézet, ahová a helyi lakosok járnak tüdőszűrésre. Penészes falak, rohadó ajtók, széttört csempe, csüngő villanyvezeték. A WC igazi példa lehet arra, hogy milyen állapotban van az egészségügy, normális ember oda nem teszi be a lábát. Ilyen borzalmat csak háborús filmekben lehet látni.
Lehetne folytatni, de mit érek el ezzel?
Semmit, azt a választ fogom kapni az emberi miniszteremtől, ahova ez a borzalom tartozik, hogy álmodtam az egészet, ezt a baloldali propaganda találta ki. Sajnos nem. Ahhoz, hogy a rendelőt sürgősen rendbe hozzák, kevesebb pénzre volna szükség, mint amennyibe a miniszter és egészségügyi államtitkára szolgálati gépkocsija kerül. De ezek a vezetők fütyülnek az egészre. Majd csak lesz valahogy. És leírják majd nekünk, hogy hazánkban már nincsenek tüdőbetegek sem. Akkor mi gond van az egésszel?
Csak ígéret marad
Georg Nelli, Budapest
„A kormány a jövőben is csak hozzátesz a családtámogatásokhoz, mert úgy véli, nincs jobb befektetés a családoknál” – mondta hétfőn az Emmi család-, ifjúsági és nemzetközi ügyekért felelős államtitkára az M1 csatornán. Novák Katalin elmondta, hogy 2018 a családok éve lesz, és kormányunk rengeteg intézkedést vezet be. Felsorolta, milyen fantasztikus új lehetőségek nyílnak, növelik az adókedvezményeket, és ez igazi családbarát politika lesz a kormány részéről.
Természetesen minden lesz, gondolom, főleg ígéretekből, mert már alig egy év múlva jönnek a választások. Ilyenkor illik rengeteget ígérni. Szépek voltak a szavak, szépen beszélt az államtitkár asszony.
Azután megérkeztek a hírek az egészségügy állapotáról. Megtudtuk, hogy az országban katasztrofális helyzet alakult ki az orvosok hiánya miatt. Például: a 2000-es évek elején hazánkban volt 5159 háziorvos, ma már ez a szám csak 4817. A tartósan betöltetlen háziorvosi állás 352, a fogorvosi 284. A háziorvosok több mint 36 százaléka 60 évesnél idősebb.
Lehet sorolni, de minek? A minisztérium, ahol Novák Katalin államtitkár dolgozik, erről nagyon jól informált, de semmit nem tesz azért, hogy javítson a katasztrofális helyzeten. Azt gondolom, hogy ígérni mindent lehet, de ki hiszi el, pláne vidéken, hogy jobb lesz az egészségügyi helyzet? Senki!
A megtért bűnös
Fábri Ferenc, Budapest
Napjainkban mind több, korábban a Fideszt támogató személy fordul szembe Orbán és bandája politikájával. Akad köztük volt miniszter, közgazdász, jogász, akik felismerték, hogy a kormány a vesztébe kormányozza az országot, s a szakszerűtlenség, az egyéni haszon hajszolása és a demokratikus jogok semmibevétele együtt már sok volt számukra, nyilvánosan megvonták támogatásukat a rezsimtől.
Ezt a jelenséget korábban a társadalom ellenzéki része szimpátiával fogadta, de mostanában egyre ingerültebb reakciót váltanak ki az átigazolások. Mind Lukácsi Katalin kilépését a KDNP-ből, mind Ürge-Vorsatz Diána klímakutató kormánykritikus állásfoglalását elutasító hangok követték. „Jó reggelt!”, „Eddig hol tetszett élni?” és hasonló megjegyzéseket olvashattunk – ezeket én elfogadhatatlannak tartom.
Jézus azt mondta: Kedvesebb nekem egy megtért bűnös, mint száz igazhitű. Szögezzük le: a Fideszre szavazni vagy bármely más pártot támogatni nem bűn. Az emberek sokféleképpen állnak hozzá a politikához: van, aki ezzel kel, ezzel fekszik; van, aki egyáltalán nem figyeli; és ezek közt számtalan átmenet létezik. Nekem már a ’90-es évek elején sem tetszett Orbán Fidesze, de sokan ma sem látják bűneiket. Aki szemben áll velük, örüljön annak, hogy egy-két ember ismét kivált a táborukból és felismerte tetteik kártékonyságát.
A liberális Voltaire ezt hirdette: Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de életem végéig harcolni fogok azért, hogy elmondhasd.
Akkor mi a bajunk azzal, aki egyet is ért velünk? Legyünk legalább olyan toleránsak, mint ők voltak, és ne támadjuk, de örüljünk mindenkinek, aki a demokraták sorait erősíti – ha csak tegnap óta is.
Baj van a statisztikával
Popovics Lászlóné, Beregszász, Ukrajna
Mindig nagy figyelemmel kísérem a magyarságunkról szóló híreket. Érdekel a magyar történelem, érdekel, hogyan élnek a magyar emberek a határokon kívül. Potápi Árpád János államtitkár, a felvidéki magyarok kitelepítésének 70. évfordulóján tartott megemlékezésen kijelentette, hogy minden erőnkkel harcolni fogunk a felvidéki magyarság jogfosztását kimondó Benes-dekrétum eltörléséért.
„A kitelepítés áldozatainak emléke kötelez bennünket arra, hogy a határokkal szétszakított magyar nemzet összetartozásának lángját átadjuk a következő generációknak.”
Azzal folytatta: „a nemzeti összetartozás napja alkalmából köszönetet kell mondani annak a két és fél millió Kárpát-medencei magyar embernek, aki nem hagyta el szülőföldjét, és őrzi egykori országunkat”.
Értem, hogy nagyon fontos ilyenkor nagy számokról beszélni, de nem tudom, honnan veszi Potápi államtitkár a két és fél millió Kárpát-medencei magyar embert. Kárpátalján mára, az utolsó adatok szerint, alig maradt 130 ezer magyar, Szlovákiában 500 ezer körül, Romániában 880 ezer, Délvidéken 350-400 ezer, így a 2,5 millió sehogy nem jön össze.
Nem azért írom ezt, hogy kötekedjem Potápi Árpád János szavaival, nem célom. De az igen, hogy a Kárpát-medencei magyaroknak végre pontosabban kellene tudniuk, hányan vagyunk mi, akik a határ túloldalán maradtunk. Ez fontos az anyagi ellátáshoz, a kiadásokhoz, és még fontosabb a jövő évi magyar parlamenti választásokhoz: hány határon kívüli magyar ember fog szavazni?
Az igazi szégyenfal
Róbert Hanna közgazdász, Gyöngyös
Pünkösdvasárnap voltak olyanok, akiknek még az ünnep alatt is el kellett rontaniuk a hangulatot, és mindenféle sajtótájékoztatókat tartottak.
A KDNP üdvöskéje, Hollik István szóvivő elmondta az újságíróknak, hogy a magyarság szégyenfalán van a helyük mindazoknak, akik 2010-ben nem álltak ki a magyar nemzet határokon átívelő egysége mellett, nem szavazták meg a kettős állampolgárságról szóló törvényt. Ezen a szégyenfalon ott van Gyurcsány Ferenc, Botka László és Vona Gábor. Még szerencse, hogy elfelejtette hozzáadni Soros György nevét!
A szóvivő elmondta, mennyire fontos a pártjának az egység a külhoni magyarokkal, milyen remek dolgokat tett és tesz a nemzeti összefogás kormánya.
Még ebben az évben 17 milliárd forintos kerettel bölcsődei és óvodai programokat hajt végre, és a külhoni fiatalok munkalehetőséghez juttatását 738 millió forinttal támogatja.
Tisztában vagyok azzal, mi volt a célja Holliknak ezzel a sajtótájékoztatóval.
A magyar emberek rég megszokták, hogy a kereszténydemokrata képződmény, amely az elmúlt években semmit sem tett le az asztalra, igyekszik mesékkel kiemelni szerepét a közéletben. Hollik arról egy szót sem szólt, hogy itthon is nagyon nagy szükség lenne a 17 milliárd forintra, amit odaadnak a külhoniaknak. Nem mondott semmit arról, hogy a szegénység az országban kirívóan nagy, hogy a kórházakban nincs személyzet, hogy döglött egereket találtak a csepeli tüdőgondozóban. Ez az egész az igazi szégyenfal! Ha már beszél Hollik István, nagyon kérem, hogy igazat mondjon! Megérdemelnénk a nagy egyházi ünnepen is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!