Mi a fontosabb? – Szuverén országból indulnak – Miről beszél az államtitkár? – Nem vetettek, csak aratnak – Megelőző harakiri – Itthon vagy otthon? – Olvasóink levelei

Mi a fontosabb?
Csendes István, Kápolnásnyék
Orbán a nyolcévi ellenzéki szerepben felkészült a hatalom átvételére, gyakorlására és fenntartására. Ez utóbbi miatt változtatták meg a képviselői körzeteket számukra előnyösen, tették egyfordulóssá a választást, hogy az ellenzék ne köthessen koalíciót a két forduló között. Az elképzelés 2014-ben tökéletesen bevált, elég volt a győzelemhez egy „folytassuk” szlogen.
Ma más a helyzet, ezt Orbánék is tudják.
A nemzeti konzultáció is azt a célt szolgálta, hogy támogatásukat felmérjék.
Az eredmény számukra siralmas. A korrupciót, az unióellenességet, a szinte valamennyi társadalmi csoportot ért sérelmet, a szegénységet, a sorosozást, a haza migránsok elleni védelmét nem tudta ellensúlyozni. Tusványoson látható volt, mennyire szüksége van a Fidesznek a kinti magyarok szavazataira. Nem véletlen, hogy levélben is szavazhatnak és a meghirdetett ellenzéki média elleni harc is a választási győzelmet szolgálja. Ha ennek ellenére nem sikerül a többséget megszerezni, ott van a Jobbik mint lehetséges koalíciós párt.
Ha alaposabban megnézzük a Fidesz és a Jobbik politizálását, nagyon sok közös vonást fedezhetünk fel. Mindkét párt demokrácia- és unióellenes, oroszbarát.
A meglévő ellentéteket a húsos fazék mellett könnyen rendezni lehet.
Mit tehetnek a baloldali demokratikus pártok? Meggyőző választási kampánnyal szavazóikkal megelőzhetik a Fideszt, de csak együttesen. Az MSZP egyedül nem győzhet, de a kisebb pártok sem az MSZP nélkül. Csapdahelyzet. Botkának igaza van, el kellene dönteni, mi a fontosabb:
Orbán legyőzése vagy a pártérdek. Ennek eldöntésére kellene koalíciót kötniük a pártoknak a választások előtt. Mi, a Fideszt leváltani akarók ebben vagyunk érdekeltek, és ezt a pártoktól is elvárjuk.


Szuverén országból indulnak
Popovics Lászlóné, Beregszász
Magyarország nagy dolgot tesz azzal, hogy biztosítja a kárpátaljai gyerekek nyári üdültetését az anyaországban. Örömömre az én unokám is nyaralt Zánkán, amiért csak köszönet jár. Szép volt a nyaralás. De tekintettel arra, hogy mi nem Magyarországon élünk, hanem Ukrajnában, gyermekeink mindennap együtt vannak az ukrán nemzetiségű gyerekekkel, vannak dolgok, melyeket a magyarországi vezetők nem nagyon értenek vagy nem akarnak megérteni. Soltész Miklós, a magyar kormány államtitkára a napokban arról nyilatkozott, hogy „mintegy ezer kárpátaljai és vajdasági magyar gyerek mellett ötszáz ukrán fiatal is nyaralhat idén Zánkán”.
Szeretném, ha az anyaországi felelős vezetők megértenék, hogy az itteni ukrajnai tisztviselők is olvassák ezeket a nyilatkozatokat.
Fontos, hogy megértsék: nincs magyar gyerek és ukrán gyerek. Akik itt élünk, nagy többségünkben ukrán állampolgárok vagyunk, szuverén országban élünk, ahol magyarok, ukránok, szlovákok, románok, oroszok és sok más náció gyermekei egyforma iskolákba vagy óvodákba járnak, és itt nem mindegy, hogy nevezik őket Magyarországon. Az itteni gyerekek, akik nagy örömmel mennek nyaralni Magyarországra, ukrán állampolgárok, bár nemzetiségileg más-más családhoz tartoznak. Ezért is lenne jó, szerintem, ha az államtitkár nem osztaná a gyerekeket magyarra és ukránra. Ezek a gyerekek Magyarországra nyaralni egy önálló országból indulnak, és ez Ukrajna.


Miről beszél az államtitkár?
Szász András vasúti mérnök, Kecskemét
Nyílt titok itt, Kecskeméten: a főorvosok, kórházigazgatók kaptak egy levelet az „emberi” minisztériumtól, hogy fejezzék ki nyíltan kemény véleményüket az egészségügyet ért támadások miatt. Röviden: az intézményvezetők nyilatkozhatnak a sajtónak, ha igazságtalanul támadják őket.
Amikor az RTL Klub megkérdezte erről Rétvári Bence államtitkárt, ő szokása szerint először mindent tagadott, azután meg beismerte, hogy csak és kizárólag a kórházigazgatók írhattak volna ilyen leveleket.
Miért is fél ennyire az Emmi, ha a sajtóban megjelenik valami negatív anyag az egészségügyről? A válasz egyszerű: soha ilyen rossz állapotban nem volt a magyar egészségügy. És ebben nem a kórházigazgatókat kell támadni, vagyis nem csak őket. Hanem az egész erőforrás-minisztériumot, melynek a vezetése alatt katasztrofális helyzetbe került az egészségügy.
Kezelni a betegeket csakis akkor tudja az orvos, ha minden megvan a keze alatt a nehéz és fontos munkához. Ha minden rendben lenne, a sajtó nem foglalkozna „igazságtalan támadásokkal”. Gondolom, az újságíróknak is rengeteg más munkája akad.


Nem vetettek, csak aratnak
Kutnyik Pál, Szeged
Mára nemcsak két táborra szakadt az ország, hanem az egyik oldal a másik ellensége lett. Az orbáni rezsim megtanította gyűlölni az ország népét. A gyűlölet tárgyává tette a menekülteket, Brüsszelt, a dolgozó és a munkanélküli embereket, a nyugdíjasokat, az elesetteket, Sorost stb. A beteges vizionálás közepette Horthyról és társadalmi berendezkedéséről álmodozik – mindhiába.
A világ és országunk fejlődését nem lehet megállítani holmi letűnt és becstelen világkép felidézésével, legfeljebb csak késleltetni a jobb beteljesülését. A kormányfő nemrég jelentette ki, hogy forró ősz és harcos időszak következik a 2018-as választások előtt. A házelnök meg direkt módon jelentette ki: „leplezetlen koalíció jöhet létre a magyarországi ellenzék és a Soros-féle szervezetek között, hogy utóbbiak a demokrácia intézményrendszere ellen nyílt támadásokkal, utcai zavargásokkal gerjesszenek hangulatot a választások előtt”. Az ellenzék célja még – állította az elnök – a mindent felülíró polgárháborús (sic!) pszichózis hangulatának megidézése, netán akár megvalósítása is. Mindehhez megjegyezném: hazánkban már nem beszélhetünk „tiszta” polgári demokráciáról, legfeljebb annak látszatáról.
Annál inkább a háborús pszichózis fellángolásáról, ha a Fidesz azt teszi 2018-ban is, mint tette 2006 őszén. Közben meg szítja a gyűlöletet, ma már a hatalom birtokosaként.
A gyűlölet által pedig aratnak, holott nem is vetettek.


Megelőző harakiri
Csernus Károly, Göd
Elkezdődött az MSZP agóniája, de egy esetleges megelőző harakirire talán még lesz erejük a jövő tavaszig valamikor.
A Finkelstein–Habony duó (ismét) elégedetten hátradőlhet. Pedig most látszólag nem is tettek sokat a cél, az 5-6 százalékos MSZP „előállítása” érdekében. Ezzel ugyanis rajtunk, választókon kívül persze mindenki jól járna. A Fidesz viríthatna, hogy íme, van egy stabil balos ellenzéki párt is a parlamentben. (Az ennek „eredményeképpen” ott ülők pedig a megszokott székeikben búskomorkodhatnak továbbra is felelősség nélkül.)
Néha már azt gondolom, hogy némely úgynevezett demokratikus ellenzéki párt nem is akar több lenni, mint 5,01 százalékos párt. Ennyi pont elég, sokkal több meg pláne nem kell, mert akkor még talán felelősséggel is járna a dolog. (Ebből a feltételezett körből természetesen a Jobbikot vegyük ki.)
Visszatérve az MSZP-re. Malíciám részben abból fakad, hogy ha a párt vezető prominensei a mai helyzetükben leárulózzák és meghazudtolják egymást, valakik meg hirtelen hülyének tettetik magukat, mások pedig nem értenek semmit, ez már a vég. Hogy még mindig az a legfontosabb, hogy kié legyen a nagyobb rakás, ez hihetetlen!
Volt egyszer nem is olyan régen SZDSZ, KDNP, MDF, Kisgazdapárt, és még néhányan. Lesz új tag is nemsokára az archívumban?


Itthon vagy otthon?
Békesi Dániel, Budapest
Esküszöm, nem tudom megérteni, hogy Tusnádfürdőn itthon vagyunk-e vagy otthon. A „kedves vendégek” ott többnyire úgy viselkednek, mintha ki sem léptek volna Magyarországról. Pedig, amennyire tudom, ez Románia része, és nekünk illene megadni a tiszteletet egy szuverén államnak, még akkor is, ha vendégek vagyunk ott.
Nem tudom elfelejteni, ahogy egy erős bika, akinek a felesége magyar diplomata Erdélyben, a hajánál fogva kiráncigálta a helyéről Ladó Andreát, aki egy síppal tiltakozni mert Orbán Viktor beszéde alatt. Bár ne tette volna! Az „urak” között ugyanis, akik körülvették a földön fekvő fiatal lányt, nem volt egyetlenegy sem, aki megvédte volta a megalázott hölgyet. A román tévéstábok estére leadták a borzalmas képeket és a meghurcolt lány földön fekvését, nem beszélve a nagyon erős magyarellenes kísérő szövegekről.
A történtek után a bermudanadrágos fideszes frakcióvezető azt mondta a magyar királyi tévében: „provokáció volt Orbán Viktor tusnádfürdői kifütyülése”. Kósa azzal folytatta, hogy „Orbán Viktor beszéde Európa és Magyarország legégetőbb problémájával, a migrációval foglalkozott” akkor, amikor a megalázott hölgy sípolt. Ladó Andreát ez a téma nem érdekelte, de szavai szerint az igen, hogy főként a paksi szerződés és a Római-part tönkretétele ellen tiltakozott. Joga volt, jól tette!
Mert ott, Bálványoson is, meg itt, Magyarországon is itthon van. Állampolgári joga van ahhoz, hogy tiltakozzék. Bátor és kitűnő ember!

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!