Olvasóink levelei a Vasárnapi Hírek szeptember 23-i számában. Krenner István karikatúrájával.
A legnagyobb vesztes
Delichon István, Keszthely
A rendszerváltás legnagyobb vesztese a mezőgazdaság. A kisgazdák legfontosabb teendője volt a tsz-ek, állami gazdaságok szétverése.
Az „átkos” rendszerben olyan Európa-szerte elismert és irigyelt nagyüzemek virágoztak, mint a nádudvari Vörös Csillag, a fajszi Kék Duna, a dusnoki Munkás-Paraszt vagy a bábolnai, a bólyi, a mezőhegyesi állami gazdaság, hogy csak néhányat említsek.
Mind eltűntek a süllyesztőben. Hol van az már, amikor minden falusi kertjében volt zöldség, gyümölcs, az udvarában baromfi, karácsonykor disznóvágás? Magas szintű szakemberképzés folyt technikumokban, főiskolákon, egyetemeken.
Mára a falvak elnéptelenedtek, mert nincs munka, a szegénység lett úrrá. A kárpótlási jegyekkel földhöz jutottakkal megjelentek a mezőgazdasághoz semmit sem értő tulajdonosok. Az unióba való belépésünkkel a földalapú támogatások tovább gyarapították a nyerészkedők táborát.
A Fidesz hatalomra kerülése csak rontott a helyzeten, pedig a mezőgazdaság kezdett magára találni. Az ismét létrejött nagybirtokok kezdtek magasabb színvonalon gazdálkodni, a kisebb gazdaságok, elsősorban az uniós támogatásokkal, korszerűbb gépeket vásároltak. Ezt a fejlődést Orbán, politikai céljai miatt, szétverte. A megmaradt állami földeket átjátszotta oligarcháinak, csókosainak.
A színjátéknak minősíthető árveréseken csak a Fideszhez közelállók juthattak földhöz. Hortobágyon a juhászok birkái legelő nélkül maradtak, a kishantosi, évek során létrehozott, Európában is tiszteletet kivívó biogazdaságnak sem jutott föld.
Az új feudális nagyurak, közöttük Mészáros Lőrinc gázszerelő, tovább gyarapodtak, földtulajdonuk nagysága már nagyobb, mint a Habsburg hercegeké. A földtámogatások nagy részét lenyúlják, ezzel szemben alig foglalkoztatnak, nem javítanak a falusiak helyzetén. Ha Orbán marad hatalmon, a mezőgazdaság helyzete csak rosszabb lesz, ha nem, akkor is évek kellenek helyreállítására.
Pénz van, doszt
Harta Gyula, Veszprém
Csak teljes egyetértésemről biztosíthatom azt az olvasótársamat, aki a külhoniaknak juttatott segélyek sorsát firtatta. Az, hogy ezek a számolatlanul szórt pénzek több százmilliós nagyságúak, már nem is furcsa. Van ebben az országban pénz doszt. Ismerőseim közül és baráti körömben is egyre többen felvetik: erős a gyanú, hogy ezek a pénzek, vagy legalábbis a jó részük illetéktelen zsebekbe kerülnek. Még a hazai osztogatást is képtelenség ellenőrizni, hát még a külhonit. Már a vállalkozókat is mi támogatjuk.
Tudnék listát adni, ki mindenkit lehetne segíteni itthon, aki 40-46 éves (adózott) munkaviszony után nyomorog ugyan, de él, igazolva egyik lánglelkű kormánypárti „jónevű senki” azon állítását, mi szerint 47 000 forintból meg lehet élni.
Az én és a velem hasonlóan dolgozók pénzéből már lassan jobban élő külhoni bárki, aki sem állandó lakással nem rendelkezik belföldön, sem adót nem fizet államunknak, milyen jogon szól bele – szavazóként – az ország politikájának formálásába? Még valami. Eleddig nem hallottam egyetlen köszönő szót a vezető külhoni magyar potentátoktól.
Jó, ha tudják, azt a több százmilliót nemcsak a kormánypárti szavazók fizették be a büdzsébe. Igaz, felnőtt egy olyan politikusi generáció, amely a hatalom bűvöletétől elvakulva mindössze annyit tud a munkáról, hogy büdös. Jó részük az általuk százszor is elátkozott előző rendszerben vakarózott ki.
Ha most kezdenék, esélyük sem lenne a felkapaszkodásra.
Kétszer ad, ki gyorsan ad
Horváth Csaba, Balatonalmádi
Akik figyelmesen olvassák a gázenergia-gazdálkodással kapcsolatos híradásokat, rájönnek, hogy a kormány ez irányú politikája is teljesen hibás, nem szolgálja a magyar lakosságot.
Az adatok szerint a magyar háztartások kb. 4 milliárd köbméter földgázt fogyasztanak évente. Energiaszakértők szerint egy ház körültekintő szigetelésével mintegy 20 százalék energiamegtakarítás érhető el, mégsem ebbe az irányba megy a kormány.
Ha 800 millió köbméter gáz ténylegesen nem fogyna, nem kéne kifizetni. Észrevehető továbbá, hogy a kínálat bővülésével a nemzetközi piacon alacsony (versenypiaci) áron hozzá lehet jutni a háztartási felhasználású gázhoz. Németh Szilárdnak nemcsak alkalmi, hanem mint ténylegesen felelős rezsibiztosnak, kétirányú feladata is lenne. Sürgősen terjessze elő: egyrészt adjon a kormány házszigetelésre elegendő pénzt a magyar háztartásoknak, másrészt csökkentse a háztartási gáz árát. Ha ezt megteszi, biztos, hogy enyhít sok háztartás terhén, és talán ahhoz is hozzájárul, hogy a ki nem fizetett energiaszámlák díjhátraléka, ami a maga 62 milliárd forintjával az egekben van, nem fog újabb csúcsot dönteni. Aki gyorsan ad, kétszer ad, mondja a közmondás, amiről a Fidesz készakarva megfeledkezik, mert nem bízik abban, hogy ha most csökkenti az energiaárakat, annak
előnyös hatása a választásokig megmarad.
A tétovázásban, vacillálásban csúfosan elszámíthatja magát!
Nem nyugszanak
Békesi Dániel, Ungvár–Budapest
Múlt vasárnap jöttem haza Ungvárról, egy konferenciáról. Nagyon meglepődtem, amikor az ottani kollégák megmutatták nekem a zakarpattya.net.ua hírportálon, hogy megint emeli fejét az úgynevezett Karpatszka Szics. A félkatonai szervezet „parancsnoksága” ös?- szefogásra szólítja fel a nacionalista erőket „ukrán Kárpátalja” szeparatistákkal szembeni megvédése érdekében.
Nem tudom, mit akarnak ezek megvédeni és kitől, de szerintük a régióban felerősödtek az orosz- és magyarbarát, valamint egyéb szeparatista erők. Szerintük az ukránellenes erők az ukrán állam meggyengülésére játszva a saját érdekükben használják ki a Moszkva ellen vívott háborút Kelet-Ukrajnában. Tárász Deak, a Szics parancsnoka kijelentette, hogy mozgalma az ukrán államiság utolsó támasza. Az ellenség, a magyar soviniszták pénzzel szórják tele az ukrán földet, árulókat toboroznak. Szerinte az ukrán területen már most is fegyveres föld alatti magyar egységek működnek. Deak megjegyezte, hogy Kárpátalján
sok kettős ukrán-magyar állampolgár él. Tudom, hogy az ukrán nacionalisták mindig kerestek valamiféle nem létező ellenséget az utóbbi években. Ungváron, Munkácson, Huszton felvonulásokat szerveztek a magyarok ellen. Ungváron, egy fáklyás felvonuláson, 2016-ban a „Késhegyre a magyarokkal” mondatot ordibálták.
Most, amikor nagyon fontos lenne az ukrán–magyar együttműködés gazdasági, politikai és más téren, vannak Kárpátalján olyanok, akik mindent megtesznek azért, hogy ezek a kapcsolatok ne létezzenek. Gondolom, a magyar Külügyminisztériumnak kellene megtennie a szükséges lépéseket. Nem lehet eltűrni, hogy Kárpátalján féljenek a magyar emberek.
Nem is kell érteni a borászathoz
Jakab Jenő, Budapest
Amikor ment a nagy piknik Kötcsén azzal a céllal, hogy az alattvalók ne feledkezzenek meg a forradalmi kormánypártról, a Fidesz prominens szóvivője, Puskás Imre sajtótájékoztatóra hívta össze az újságírókat. Elmondta nekik, hogy milyen rosszul dolgozott 2002 és 2010 között a szocialista párt az oktatás területén, milyen borzasztóak voltak az eredmények és csőd közeli állapotok alakultak minden területen, nem csak az oktatásban. Emlékeztette a jelenlevőket, hogy 2018-ban az intézmények több mint 552 milliárd forinttal fognak többet kapni, mint a szocialisták alatt. Puskás véleményt mondott mindenről.
Ami a mai baloldalt illeti, rengeteg volt a kitaláció, a mellébeszélés. Megszoktuk már, jót lehet ezeken nevetni.
A végén az egyik újságíró, aki megunta hallgatni az ügyeletes mondókát, megkérdezte Puskást, mi a véleménye arról, hogy Mészáros Lőrinc milliárdos Demján Sándor milliárdostól vett magának még két borászatot
ahhoz a hathoz, amivel már rendelkezik.
Puskás kicsit zavarba jött, majd kijelentette, hogy nem ért a borászathoz, fogalma sincs erről, borászattal nem foglalkozik, nincs is bora. Öröm volt hallgatni a képviselő szavait, a szerénységét. Ezért is üzenem neki, én sem értek a borászathoz. A többit meg mindenki nagyon jól érti. Például azt, hogy az oktatás területén a helyzet mára katasztrofálissá vált.
Ezerkétszázkilencvennégy
Hegedűs Sándor, Budapest
Brüsszel ennyiben határozta meg a Magyarország által befogadandó menekültek számát. Orbán Viktor azonban sokallná, és túlzottnak tartaná, ha az Európai Unió jóvoltából legálisan 1 (azaz egy) ember is átlépné országhatárainkat. Neki ne mondják meg, hány ember jöhet hozzánk, mert függetlenek vagyunk, s ezt mi határozzuk meg. Amíg Angela Merkel mindenkit várna tárt karokkal, Orbán senkit sem kíván látni. Csaknem mindegyik „vendég” lehet terrorista, akiknek célja a magyar önállóság, a kultúra, a nyelv stb. megsemmisítése és iszlámosítása. Orbán e vandál terroristákkal szemben a saját (inkább a nép) testével védi meg a hazát, s ha kell, egyedül áll ellent a brüsszeli önkénynek.
Ezt a hősiességet minden bizonnyal honorálni fogják 2018-ban a fülkés szabadságharc vitéz szavazói. A silány orbáni propaganda másról sem zeng, mint Sorosról, Brüsszelről, az Európát elpusztító levantei áradatról, s mi a kiéhezett, elgyötört menekültektől tartva a rasszizmusba menekülünk. Mint a horror képviselőitől, félünk tőlük, s várjuk, hogy kormányfőnk megvédelmezzen bennünket.
Orbánnak nem kell bennünket megvédelmeznie, mert nincs szándékukban rátámadni az országra. Ő is tudja ezt, de a szavazatokat be kell gyűjtenie, ha birodalma élén még néhány értizedig regnálni akar.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!