Botka után – Örülök, hogy feladta – Sátán, rózsafüzér és a harmadik fatimai titok – Mesék Sorosról – Tumultus a határon – Ne legyen felhőkarcoló – Olvasóink levelei

Botka után
Molnár István, Agárd
Amikor Botka László visszaadta miniszterelnök-jelöltségét, nekem úgy tűnt, semmi különös nem történt. A közvéleményt nem „viselte meg”, a szocialista pártot még annyira sem.
Kétségtelen, Botka követett el hibákat, azt hitte, a többi kisebb párt mellé áll majd, Gyurcsányt sem tudta a helyén kezelni.
A legnagyobb tévedése abban volt, hogy elhitte: a szocialista párt vezetői mellszélességgel mellette állnak. Hogy nem így volt, azt bizonyítja a megbízás visszaadása után a pártban érezhető megkönnyebbülés.
A szocialista párt Horn után rengeteg elnököt „elfogyasztott”, de igazi vezetőre a mai napig nem talált. Egy párt erős, tekintélyes vezető nélkül nem lehet igazán eredményes. A Fidesznek Orbán vezetésével ebben hatalmas előnye van. Ráadásul a szocialisták között megbújnak megélhetési, bosszúálló politikusok, akikre Botka is célzott. Neki először rendet kellett volna a pártban tennie, a nem odavalókat elzavarnia és utána indítani kampányát. Nem így tette, a vége ismert.
Bennem felvetődik a kérdés: van e két baloldali pártnak létjogosultsága hazánkban?
A szocialista párt és a DK csak apró különbségekben tér el programjában, ami nem indokol két pártot. Tagjaik, választóik sem különböznek lényegesen. A két párt létrejötte inkább személyes indokból történt, alapvetően Gyurcsány miatt. Azóta ő is megváltozott, én úgy látom, tanult a hibáiból, kompromisszumkészebb.
Ez a választás már elment. Az együttműködés mégis szükséges, hogy minél több baloldali képviselő jusson be a házba, megakadályozva ezzel Orbán kétharmadát.
A választás után a Magyar Szocialista Pártból, a DK-ból, az Együttből, a Párbeszédből egy új baloldali, szociáldemokrata pártot kellene létrehozni, amely alkalmas lesz Orbán elzavarására, ha addig a nép fel nem lázad vagy az unió sarokba nem szorítja.


Örülök, hogy feladta
Fábri Ferenc, Budapest
Botka László visszalépése már jó ideje várható volt. Hiába hirdetett összefogást és győzelmi stratégiát, tényleges tevékenysége az MSZP fölényének elfogadásán és a többi párt csatlakozásán alapult – lényegében megismételte Mesterházy Attila rossz politikáját, amely a 2010-es összeomlás 2014-es tragikus megismétlődéséhez vezetett. Aki egyetlen potenciális szövetséges vezetőjét sem keresi meg, de némelyiket még ki is átkozza, az ne csodálkozzon, hogy nem hajlandóak vele együttműködni. Lehet sikeres népgyűléseket tartani, de a valós erőviszonyokat a közvélemény-kutatások elég megbízhatóan jelzik – az MSZP ma nem az a párt, amely mögött kellő nagyságú és meggyőző társadalmi támogatás áll.
Ezért én kifejezetten örültem, amikor Botka feladta, és azt hiszem, ez a lépése nemcsak a pártjának, de a demokratikus baloldalnak is új lehetőségeket nyit meg.
Ha valóban egyenrangúként tárgyalnak majd másokkal, nem saját elképzeléseiket próbálják a partnerekre erőltetni, és – ami nagyon fontos – képesek egy pártonkívüli kormányfőt közösen jelölni és támogatni is, akkor még van remény. Így talán még megmenthető Magyarország egy újabb orbáni ciklustól (melyről Kövér László álmodozik).
További négy (vagy nyolc!) fideszes év reménytelenül szétverne és széthordana mindent, ami a demokráciából és az ország értékeiből még megmaradt.


Sátán, rózsafüzér és a harmadik fatimai titok
Fried Rudolf, Budapest
Nem szeretném megismételni, hogy a csak papíron létező képződmények képviselői miket beszélnek a magyar parlamentben, mert semmi újat nem írnék le. Csak idegesebb lennék attól, hogy ilyenkor mindig felteszem magamnak a kérdést: hol élünk? „Köszönhetően” annak, hogy él a világon egy idős ember, aki semmi rosszat nem tett annak az országnak, ahol 0született. Tudjuk, hogy ultraliberális alak, szabadkőműves és rengeteg más titulus birtokosa csak azért, mert nem keresztény, nem gyakorolja a katolikus vallást, és egyáltalán, ő a Sátán, akitől rózsafüzérrel kell védekezni.
Ha ezeket a dolgokat utcán, trolin vagy villamoson egy senkiházi antiszemita mondaná, egyszerűen elfordulnék. De ezeket az úgynevezett kereszténydemokraták prominens képviselői fújják nekünk, élükön Semjén fővezérrel és hazánk fővadászával.
Hétfőn, amikor Aradszki András képviselő a padlót is megszégyenítő dolgokat beszélt Sorosról, gondoltam, innen, ebből az országból mihamarabb menekülni kell. Vinni a gyerekeket, az unokákat, és vissza sem nézni addig, ameddig a tévé napi műsoraiban látod ezeket az alakokat. Biztos vagyok benne, hogy senki sem meri nekik megmondani, a szemükbe, hogy hazudnak, hogy antiszemiták, és ezzel egyszerűen embergyűlölők. Szégyen, hogy tragédiánk után több mint 70 évvel nekünk megint félnünk kell.


Mesék Sorosról
Ferenczy Tamásné, Budapest
Az unokáim, mielőtt lefekszenek aludni, megnézik a Tények bevezető részét, melyben szó van Soros Györgyről. Minden este megtudják, hogy Soros a világ leggazdagabb milliárdosa, és hogy milyen tervei vannak a migránsokkal. Mi, felnőttek tudjuk, hogy az egész elég primitíven megrendezett politikai reklám, de a gyerekek nem tudhatják.
Mit is hallunk este, és az egész országban kirakott Soros-plakátokról? Azt, hogy van egy Soros-terv, hogy nem hagyjuk szó nélkül, hogy van nemzeti konzultáció. A kitűnő Financial Times a múlt héten megírta, hogy a Soros-terv, amiről az Orbán-kormány beszél, álhír, és keményen antiszemita. Gondolkoztam az egész cirkuszon, amit a forradalmárok kormánya ad elő nekünk, és csendesen megkérdezem: miért nem beszélnek az ország gázszerelő multimilliárdosáról, Mészáros Lőrincről? Ő miből hozta létre mesebeli vagyonát? Neki milyen tervei vannak Magyarországon? Miért nem raknak ki az ellenzékiek olyan plakátokat, hogy Mészárosnak nem engedünk? Miért nem rendezünk nemzeti konzultációt arról, hogy miből gazdagodtak meg az afféle strómanok, mint Mészáros? Ez a dolog jobban érdekel, mint a 88 éves ember elleni harc. Vagy a fideszesek tényleg nem értik, hogy rengetegen csak nevetnek rajtuk a konzultációjukkal együtt?


Tumultus a határon
Popovics Lászlóné, Beregszász, Ukrajna
Nem tudom, mi a véleményük a kárpátaljai vezetőknek, nem beszélve az anyaországi illetékeseikről, de ami a magyar–ukrán határon van hétvégeken, az borzalom.
Megadták a vízummentességet, minden ukrán állampolgár mehet Magyarországra, amikor akar. Azóta rengeteg ember gyűlik össze a határon, és várja, hogy mikor jön el a szerencséje, és mehet át a túloldalra. Az átkelést néhány határőr és vámos intézi, akik azt tesznek, amit akarnak. A nagy tömegben rengeteg a barát, az ismerős, az üzletember, a turista. És még nem vettem figyelembe a delegációkat, az egyházi személyeket, akik majdnem minden hétvégén utazgatnak. Az emberek a hatalmas sorokban idegesek, megy a káromkodás, az átkozódás. Egyszóval, ami Beregsuránynál, Kaszonynál van, az katasztrófa.
A múlt héten az egyik magyarországi ügyeletes felszólaló elmondta nekünk, itteni magyar embereknek, mennyire fontos nekik a külső határvédelem, nem beszélve arról, mennyire fontos nekik a mi szavazatunk a jövő tavaszi választásokon. A végén valaki megkérdezte, mi lesz velünk a határon, mert az állapotok elborzasztóak.
Az ügyeletes szónok azt mondta:nem is vette észre, amikor jött, hogy ennyien vannak a határon. Természetesen nem vette észre, őt a magyar konzulátus szolgálati kocsija hozta Beregszászra. Rengeteg más gondja is van, nem érdekli a mi helyzetünk, számára az a fontos, hogy beszámoljon otthon arról: mindent elmagyarázott nekünk.


Ne legyen felhőkarcoló
Csernus Károly, Göd
A főváros Duna-partja mellé tervezett 120 méter magas Garancsi-felhőkarcoló megépítése kapcsán még Lázár legfelsőbb miniszter úr is kifogást emelt. Én is egyetértek, nem kell 120 méter magas épület Budapesten. (A kedvenc felhőkarcoló kifejezés annyiban még hibás is, hogy a nemzetközi gyakorlatban felhőkarcolónak a 130 méter feletti épületeket nevezik, de mi kis ország vagyunk.)
Az indoklással azonban nekem bajom van, amely Lázár úr előadásában – miért nem kell ilyen magas épület – az derült ki: hogy venné ki magát az, ha Budapesten, a bazilikánál vagy a Parlamentnél magasabb épület épülhetne. (Az amerikaiak nyilván hülyék.) Ez az elgondolás pontosan illeszkedik a NER-hez, úgy, mint anno valamelyik diktátor rendelkezése, miszerint nála magasabb ember – legyen az akár tábornok, miniszter vagy bármilyen rangú – mellette nem jelenhet meg. Azzal a megjegyzéssel, hogy bajban lennénk, ha ez a törvény vagy elvárás nálunk is érvényben lenne, tisztességesebb értékelést vártunk mosolygós miniszter urunktól arról, hogy tényleg mi is a baja Garancsival, miben nem tudtak megegyezni.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!