Olvasóink levelei a Vasárnapi Hírek október 21-i számában. Krenner István karikatúrájával.
„Jó kedvvel, bőséggel”
Bojtor József, Dunakeszi
Nemzeti ünnepeink politikusok által szervezett eseményein, várhatóan október 23-án is, szerte az országban megilletődötten énekli az ünneplő sokaság a – helyzetünkre ma is jellemző – Himnuszt, a Szózatot vagy mindkettőt. Nem hiszem, hogy Kölcsey Ferenc (1823-ban) és Vörösmarty Mihály (1837-ben) gondolta volna, költeménye éppen a politikusoknak nyújt majd felbecsülhetetlen segítséget. A Himnuszt éneklő közönség – a nép – ugyanis balsorsát saját bűnei következményének ismeri el (l. „bűneink miatt gyúlt harag kebledben”) és nem a politikusok népellenes uralkodásának tekinti. A nép himnusza végén felsóhajt: „Szánd meg Isten a magyart… Hozz rá víg esztendőt!”, gondolatban talán így folytatva: ha ebben a politikusokra ezután sem lehet számítani.
Micsoda érzés lehet hallani napjaink politikusainak a Szózatot éneklő népet:
„A nagy világon e kívül / Nincsen számodra hely… Itt élned, halnod kell!” Politikusaink hívó szavára ugyanis nem indult haza – közállapotaink miatt – a külföldre „menekült” több százezer magyar, sőt a fiatalok között is célként vagy lehetőségként szerepel a „menekülés”.
Közel két évszázada énekli a nép a Szózatot, mégis, a szabadságharc, a kiegyezés, a két világháború, az októberi forradalom után – összesen – milliók hagyták el hazájukat. A jelenlegi helyzetre jellemző, hogy bár a kormány a migránsokkal riogatja az állampolgárokat, azok végcélja nem Magyarország. 2017. október 23-án is bizonyára újra felhangzik a Himnusz, énekli a nép: „Isten, áldd meg a magyart / Jó kedvvel, bőséggel!”
Jó lenne, ha ebben a politikusok, hivatásuknak megfelelően, segítségül lennének, ha helyezkedésük, a hatalmi helyzet megtartása vagy megszerzése helyett azokra a milliókra gondolnának, akik tőlük is várják balsorsuk megszűnését.
Politikai szándék a háttérben
Csendes István, Kápolnásnyék
A büntetés-végrehajtásnak az őrzésbiztonság mellett legfontosabb feladata az elítélt visszaillesztése a társadalomba, meggyőzése, hogy hagyjon fel bűnöző életmódjával, legyen hasznos tagja a társadalomnak és a családjának. Ebben a nem kis erőfeszítést igénylő munkában a BV sok segítséget kap a civil szervezetektől.
Ezért kötött 18 éve megállapodást a BV a Helsinki Bizottsággal, 5 éve az Adj Hangot Egyesülettel. Most október 1-jével mindkettőt felmondta. Biztos vagyok abban, hogy a szerződés felbontása mögött politikai szándék van, a BV-t utasították rá.
A Helsinki Bizottság sok borsot tört már Orbán orra alá, jó pár pert veszített közreműködésével az állam Strasbourgban az Emberi Jogi Bíróságon. Talán nem kellett volna elkövetni. A börtönökben a Helsinki Bizottság ellátta az elítéltek jogi képviseletét, kivizsgálta egyedi panaszaikat, rámutatott a börtönzsúfoltság tarthatatlanságára.
Ezzel sok segítséget nyújtott magának a BV-nek is, hozzájárult a börtönökben uralkodó nyugodt légkörhöz.
Nálunk még nem volt börtönlázadás, ha a kormány azt akar, megtudhatja milyen.
A raboknak is vannak a törvény által meghatározott jogaik. Ha ezt a társadalom nem tartja be, hogyan győzzük meg arról, hogy ők tartsák be a törvényeket?
Az Adj Hangot Egyesület három BV-intézetben börtönrádiót működtetett, ami 40 rabnak értelmes munkát adott. Mentorai ingyen tanították az elítélteket a rádiózás fortélyaira. A rádiónak is ráhatása volt a rabokra, nőtt az elítélt-foglalkoztatás. Azt nem tudhatjuk, hogy más kedvező hatása, például a bűnözői életről való leszoktatás mennyire eredményes volt.
A civil szervezetek kizavarása a börtönökből most még nem látható hatalmas károkat fog okozni, de mire észlelik, már késő lesz.
Csoko, csoko, csokoládé
Veres Mária nyugdíjas, Mezőkövesd
Emlékszünk-e még a régi slágerre, amit a kitűnő ifjú énekesnő, Maróti Viki nemrég megint elénekelt nekünk, és eszünkbe jutott az ifjúságunk. De nem csak ez a dal.
Az idősek világnapján nálunk, Mezőkövesden volt egy ünnepség, melyre megérkezett Tállai András fideszes országgyűlési képviselő, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vezetője. A saját képével és aláírásával díszített csokit, illetve kalácsot ajándékozott a mezőkövesdi nyugdíjasoknak és a meghívottaknak. Kaptunk még egy „csodálatos” kiadványt is arról, hogyan lehetne visszaterelni bennünket, időseket a munka világába. A csokipapíron szerepelt a Fidesz logója és a Parlament épülete, valamint egy felirat, mi szerint Tállai úr sok szeretettel köszönt bennünket. Csodálatos és megható volt, azaz lenne az ünnepség, ha a NAV elnöke a saját pénzén csinálta volna.
Nagyon sokszor járt itthon, Mezőkövesden, de soha nem hozott magával sem csokit, sem mást. Most meg, hogy néhány hónap múlva lesznek a parlamenti választások, a honi vezetők mindent megtesznek azért, hogy megint bekerüljenek az Országgyűlésbe, és elfoglalják a magas fizetésekkel járó beosztásokat. Ezért nem is nagyon csodálkoztam az ingyen csokin, az üres beszédeken, ígéreteken.
Sokan azonnal nekiestek a csokinak és a csomagolópapírt egyszerűn eldobták. Nem kár érte, kedves Tállai úr? Én 77 évesen már nem tudok visszatérni a munka világába, a 81 ezer forintos nyugdíjamból kell megélnem. A csomagolópapír biztosan többe került.
Meg kell találni a kiutat
Fedor Ferencné, Debrecen
Minden ukrán portál, sok napilap megírta, hogy Kárpátalján járt Szijjártó Péter magyar külügyminiszter. Utazásának oka az ukrán oktatási törvény volt. Ami tudható, az az, hogy a miniszter úr találkozott a történelmi egyházak képviselőivel, a helyi magyarság vezetőivel és Hennagyij Moszkal megyei kormányzóval. Az ukrán külügyminiszter a találkozóra nem ment el. Szijjártó Péter megérkezése után kijelentette, hogy a hivatalos Budapest az ukrán nyelvtörvény miatt nemzetközi nyomásra készül az ország ellen. Az ukrán parlament, amikor elfogadta az oktatási törvényt, nem vette fel a kapcsolatot a magyar szervekkel, és nem konzultált olyan fontos dolgokban, mint a kárpátaljai kisebbségek helyzete.
Az ottani magyarság nehéz helyzetben lesz, ha nem változtatják meg a törvény alapjait. A találkozón ott volt Brenzovics László, a megyei magyarság első számú vezetője, ukrán parlamenti képviselő, a kormánypárti frakció képviselője. Miért nem lépett ki a frakcióból, amikor elfogadtak egy ilyen magyarellenes törvényt? Miért nem szólal meg az ukrán parlamentben hangosan és keményen a magyarok érdekében?
Miért várt Szijjártó Péter támogatására?
A kárpátaljai megyei parlamentben a magyaroknak van egy szintén kormánypárti frakciójuk, amely sikeresen működik. A magyar származású képviselők ott ülnek, de a szavukat nem hallani, nem hagyták ott a frakciót. Miért? Szerintem nemcsak az anyaországtól kell várni segítséget, amit úgyis megkapnak, hanem a sok magyar származású ukrán képviselőnek is keményebben kellene reagálnia a magyar kisebbség elleni támadásra.
A magyar miniszterek eljönnek a megyébe, beszélnek, tesznek harcos kijelentéseket, de nem változik semmi. Nem is fog, ha az ottani képviselők nem lendülnek kemény ellentámadásba. A megyei magyarság sorsáról van szó, panaszkodással elérni semmit sem lehet.
Lelki unokája nem vagyok senkinek
Ferkánné Tomiszláv Mariann, Budapest
A múlt héten Aradszki András államtitkár kijelentette a parlamentben, hogy a Soros-terv a sátán legvégső támadása, amivel szemben a rózsafüzér erejével kell felvenni a harcot, és a rózsafüzér erejét majd Soros is meg fogja tapasztalni. Természetesen sokan nem hagyták szó nélkül ennek az embernek a szavait, aki a hazai kereszténydemokratákat „képviseli”, ha még léteznek ilyenek.
Szó volt erről a Vasárnapi Hírekben is, egy olvasó felháborodva válaszolt Aradszkinak. (Sátán, rózsafüzér és a harmadik fatimai titok, VH, október 14.) Az államtitkár most meg kijelentette a 24.hu-n: ő úgy érzi, hogy a „munkásőrök lelki unokái” támadják őt a parlamenti sátánozásért. Még azt is mondta, hogy nem értették meg, és ő nem antiszemita.
Érdekes jelenségnek vagyunk tanúi: ha egy kormánypárti akárki beszél a parlamentben, elmondja a gondolatait, melyekért támadják, általában azzal védekezik, hogy nem értették meg. Nem ezt meg azt mondta, hanem mást.
Egy dologról megfeledkeznek ezek az urak. A magyar emberek okosak, és pontosan értik, ki és mit mond. Azt is, hogy sorosozással országunk sehova nem jut el. Ezt már unjuk, és szeretnénk, ha az olyanok, mint Aradszki államtitkár, inkább a munkájukról számolnának be a parlamentben, és nem arról, ki hova tartozik. Ráadásul ilyenkor az emberi méltóságot semmibe veszik.
Megnyugtatom Aradszki Andrást: nem vagyok egyetlen munkásőr lelki unokája sem.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!