Olvasóink levelei, amelyek a Vasárnapi Hírek november 11-i számában jelentek meg.


Nem szolgál, hanem uralkodik
Kutnyik Pál, Szeged

Miniszterelnökünk valamikor régen lelkes, radikális és forrófejű ifjú volt. Az idő múlásával azonban változott a világ, s benne Orbán Viktor is. Akkor még szinte távol minden nagy felelősségtől, ma már súlyos felelősséggel a vállán. Bár ezt regnálása alatt egy pillanatig sem vette komolyan.
Orbán nem szolgálja, hanem uralja a népet.
Meg is látszik országunk társadalmigazdasági fejlődésén! A miniszterelnök esetében a politikai palettán nincs olyan eszme, ideológia, amit ki ne próbált volna. Némelyiket – ahogyan a szél fújt – többször is. Olyan sűrűn változtatta nézeteit, mint más a fehérneműjét.
De ne csodálkozzunk, hiszen többször kijelentette: ne azt figyeljük, amit mond, hanem azt, amit tesz. Sajnos nagyon ritkán tette azt, amit előzetesen mondott. Őt csak egy dolog érdekli igazán – Soros utálata mellett –, s ennek rendeli magát alá. Mégpedig az, hogy a végtelenségig a hatalomban trónoljon. És elfoglalja a Várat, ha belegebed is.
Orbán Viktor biztos benne, hogy arra érdemes hajtani, amire a nép rezonál. Mindenféle ellenségképpel operál, pillanatnyilag Soros György van napirenden. Kormányfőnknek két embercsoport számít: a gazdagok és a még gazdagabbak.
A Fidesz-cél szentesíti az eszközt, ezáltal politikájuk lényege a gyűlöletkeltés és az állandó félelemgerjesztés.
Ezt az országot mindig is az elszúrt normák határozták meg, illetve sorolták be. Ezek az eszközök a populizmus által igen erős támogatást kaptak. De az ilyen rendszer hosszú távon nem életképes, mert ingatag alapokon áll. A kettősség – ezt mondom, ezt teszem – pedig a rákfenéje az egésznek.


Folytatódik a sok beszéd
Popovics Lászlóné, Beregszász, Ukrajna

Olvastam a hirado.hu oldalon, hogy Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára Párizsban, azt követően, hogy felszólalt az ENSZ nevelésügyi ülésszakán, kijelentette, hogy az UNESCO alapszabályát teljes mértékben sérti az új ukrán nyelvtörvény, mert az ENSZ szerint mindenki számára biztosítani kell az anyanyelven való tanulás lehetőségét.
Nem tudom, mit akart ezzel mondani Rétvári úr, de világos, hogy nem is olvasta az ukrán közoktatási törtvényt – nem nyelvtörvényt. Nyilván azt akarta megmutatni, hogy szakértő ebben a kérdésben is.
Az utóbbi két hónapban Magyarországról rengetegen elmondták a véleményüket a törvényről. De nem tudom, hogy olvasták-e azt, amit Szerhij Holovatij alkotmányjogász, volt igazságügy-miniszter, a Velencei Bizottság ukrajnai tagja mondott a törvényről. Azt mondta a napokban a glavkom.ua oldalon, hogy „a kisebbségek nyelvtanulását csak a kisebbségek nyelvén nem engedheti meg magának egyetlenegy európai ország sem”. Szóval a sok beszéd folytatódik. Porosenko ukrán elnök aláírta a törvényt, de mindenki arra vár, hogy decemberben a Velencei Bizottság meg fogja mondani, megfelel-e ez a törvény a követelményeknek.
Nagyon örülnénk errefelé, ha már lezárnák ezt a kérdést, mert rengeteg a „szakértő”, rengeteg az okoskodás, de ezzel nem lépünk előre. Nem szép szavakra van szűkség, hanem reális dolgokra, mert az itteni magyarság nagyon szeretné, ha ezt a kérdést pozitívan bírálnák el: szakértőkkel, tudósokkal. Nem olyanokkal, akik politikai tőkét szeretnének kovácsolni belőle.
Fontos lenne végre a nyugalom.


A nők elleni erőszakról
Dr. Molnár István, Mátraderecske

Az amerikai Harvey Weinstein körül kirobbant szexbotrány végigsöpört az egész világon, hazánkon is. Sárosdi Lilla nem tudott tovább hallgatni az őt 20 éve ért szexuális megaláztatásról, amit egy híres magyar rendező követett el ellene. Később a nevét is elárulta. A megnevezett először perrel fenyegetőzött, de amikor 10 további színésznő, név nélkül, hasonló esetről számolt be, bocsánatot kért (elég furcsán, tetteit ügyesen kikerülte).
Az ügy kirobbanása utáni sajtótájékoztatókon az újságírók kíváncsiak voltak a kormány véleményére. Semjén Zsolt mellébeszélt, válasz helyett a muszlimok beözönlésével, majd azok erőszakoskodásával riogatott. Lázár szerint ez magánügy, a kormánynak nincs dolga vele.
A válaszokon nem lehet csodálkozni, mert Orbánnak és a Fidesz–KDNP-nek a nőkről alkotott véleménye még a múltat idézi. Legyen otthon, főzzön, szüljön gyerekeket!
Orbán ki is fejti, miért nincs női miniszter a kormányban, miért van csak hét nő az 54 államtitkár között. A magyar politika folyamatos karaktergyilkosságokra épül, brutális helyzeteket teremt, amihez a nők nincsenek hozzászokva.
Hogy ezeket éppen ő csinálja, arról hallgat.
Egyébként a Fidesz 114 fős képviselőcsoportjában nyolc nő van, a 25 fős frakcióvezető- helyettesből kettő.
A nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemről és annak megelőzéséről szóló isztambuli egyezményt a Fidesz-kormány aláírta, de azóta sem ratifikálta. Orbán példát vehetne az Európai Parlamentről (melyben saját képviselői is ott ülnek), mert döntésével magas szintű stratégiát és szabályozást sürget a nők elleni erőszak ellen, utasítja az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki erre jogszabályt. Hazánkban ma is minden ötödik nőt szexuális támadás ér.


Militáns hajlamokat erősít
Martényi Csaba, Budapest

A Kossuth rádió már hosszú ideje sugározza reggelenként rendszeresen a „mit tett a hős katona a nagy háborúban” (I. világháború) sorozatát. Mennyire megtévesztő ez! Ha a szerkesztők tisztában lennének a történelmi összefüggésekkel, biztos azonnal levennék a műsorról ezt a militáns szellemű, „régi dicsőségünket” torzítva közvetítő epizódsorozatot.
Magyarország közel 3 millió 800 ezer katonát vonultatott be ebbe a háborúba. Ennek a nagy tömegnek még a fele sem úszta meg simán a harci cselekményeket, a nagy háborút. A veszteség óriási, elesett 661 ezer fő, a bevonultak 17 százaléka, a sebesültek száma 743 ezer fő, a hadba fogottak 20 százaléka, a fogságba esettek száma 734 ezer, a hadsereg 19 százaléka volt. Irtózatos emberáldozat ez!
A „hős” katona illúziójával szemben tanulsága az, hogy ez a hadsereg nem volt sem kellően felszerelve, sem kellően kiképezve. Magyarország a Monarchia kötelékében három, a balkáni, az orosz és az olasz fronton harcolt, mindezt idegen, nem magyar érdekekért. A hős katona mítosza csak arra jó, hogy hamis képet fessen arról a korról, amikor a háborús veszteségek, az élelmiszer- és tüzelőanyaghiány, a megfeszített hadimunka a magyarság minden rétegét sújtotta.
Nemzetünk 20. századi egyik nagy tragédiája ez a háború. Kevés olyan települése van Magyarországnak, ahol ne lett volna áldozata az I. világháborúnak. Tárgyilagos, közérthető történelmi műsorokra van szükség. A történészek felelőssége igen nagy, hogy tényszerű helyzetértékelésekkel mutassák be történelmünk fejezeteit.
A történelmi ismeretterjesztést is lehet színes történetekkel fűszerezni, de emberáldozatok elhallgatása nélkül a túlzott hősiesség hangoztatása megtévesztő, propagandisztikus. Száz évvel a tragédia után militáns hajlamokat erősít, amire az EU-nak – amibe szerencsére mi is beletartozunk – most nincs szüksége.


A hazai edzők csak várnak
Kubovics Ferenc, Cegléd

Nagy öröm ért bennünket, magyar focidrukkereket.
Az MLSZ kiválasztotta a magyar labdarúgó-válogatott új szövetségi kapitányát. Nem, sajnos nem én lettem az, habár reménykedtem. De a feleségem azt mondta, hogy erre ne számítsak, mert magyar ember nem lehet kapitány, csak valamiféle külföldi, és igaza volt. A bukott Bernd Storck kapitány helyett máris itt van a belga Georges Leekens.
Mit tudunk mi a 68 éves kapitányról?
Azt, hogy ez a belga ember legutóbb az algériai válogatottnál dolgozott, amellyel részt vett az idei Afrika-kupában, de csapata kirepült az első csoportkörben, ezért ez év január 24-én lemondott. De nekünk így is nagyon jó lesz. Pénz a futballra van rengeteg, eredményeket úgysem tudunk elérni. A kedves Georges nyugodt lehet, idegességre semmi oka nincs.
Világos: megint százmilliós összegek repülnek a magyar „labdarúgásra”, semmi sem számít. Storck, a volt kapitány ezt a saját bőrén érezte. Közben meg a kitűnő hazai edzők csak várják azt az időt, amikor a magyar válogatottat magyar tréner fogja vezetni. De olyan országban élünk, ahol semmire sincs pénz, ahol egy csípőműtétre 214 napot várok, ahol egy védőnő örülhet, hogy 30 ezer forinttal emelik a fizetését, egy migránstanácsadó a főpolgármesternél 700 ezer forintot vihet haza egy nem létező munkáért, mert a fővárosban egyetlenegy migráns sincs.
Nem kell csodálkozni azon, hogy egy bukott belga tréner nyugodtan dolgozhat többmilliós gázsiért, senki sem fogja megkérdezni tőle, hol az eredmény. Ha nem felel meg, pár év múlva kirúgják. Biztosan ő is tudja, hogy Magyarországon ez a szokás.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!