Orbán híre a világban – Kétfrontos harc szükséges – Jobb, ha számol vele – Ki fizette a krumplit? – Valaki nem mond igazat – Politikai kultúra nincs – Olvasóink levelei

Orbán híre a világban
Fábri Ferenc, Budapest
Kormányfőnk egyre népszerűbb, külföldön is mind többet foglalkoznak vele. David Kostelancik, budapesti USA-ügyvivő a magyar sajtó helyzetét bírálta, nem látva be: centrális erőtérben csak centrális média lehet. Tomas O. Melia, az USA Külpolitikai Intézetének munkatársa ráerősített: a kormány a média elfoglalásával a 2018-as választást akarja bebiztosítani. Minden párt nyerni akar – erről szól a politika, nem? Melia szóvá tette a független igazságszolgáltatás felszámolását, az új alaptörvényt, a civilek támadását, a migránsozást, az orosz kapcsolatot és azt, hogy a múlt antiszemitáit állítják példaképnek.
Ezek az amcsik semmit sem értenek.
A putyini barátság az energiaellátás biztonságát célozza – egyesek ugyan keresnek rajta – és a bürokrata EU-diktatúra ellensúlyozását. Kétirányú nexusokra minden államnak szüksége van – az USA-nak is vannak keleti és nyugati szövetségesei.
A civilek csak a bajt hozzák, antiszemitizmus pedig nincs hazánkban – bár igény lenne rá. Az Alaptörvény pedig felszámolta a kommunizmus minden maradványát, így a kormány újra kezdheti azt építeni.
A migránsokat meg – tudjuk – az amerikai Soros zúdítja ránk. Radványi K. Miklós, Trump elnök tanácsadója aggódik a romló közállapotok és a hazai külpolitika miatt, amely szembemegy a NATO, az EU és a magyarok érdekeivel, s lerombolta huszonöt év reformjait.
Szerinte Orbán inkompetens, narcisztikus és megalomán, az EU politikai prostija. Ebből is látszik, mennyire félreértik őt Nyugaton, nem tudják elképzelni: a magyar nép épp azért szereti Orbánt, amiért ők támadják. Kormányfőnk az igazi magyar érdekeket képviseli, ezt csak a mi félázsiai agyunk értheti. Mi szeretjük a nagyságot, az erőt, a szuverenitást, s Orbán mindezt úgy testesíti meg, hogy nekünk minden áldozatot megér. Odadobjuk érte a jövőnket, a vagyonunkat, az egészségünket, a családunkat és a hazánkat.


Kétfrontos harc szükséges
Hegedűs Sándor, Budapest
Az országgyűlési választások finisében olykor elkeseredett és meggondolatlan szövetségi taktikák látnak napvilágot. Nálunk az ellenzék egyes képviselői, újabb Fidesz–KDNP győzelemtől rettegve a Jobbikba kapaszkodnak, mint szalmaszálba a vízbe fulladni készülő. Ennek megindoklására különböző ideológiák születtek.
Frappánsnak tűnik Heller Ágnes álláspontja, miszerint ha Churchill és Roosevelt képes volt szövetségre lépni Sztálinnal Hitler ellen, akkor Orbán ellen a mai magyar ellenzéknek össze kell fognia Vona Gáborral Orbán Viktorék ellenében.
E bizarr szövetség indoka: az Orbán-rendszert meg kell dönteni. Ez utóbbi feladattal természetesen egyet kell értenünk, de Vona preferálása semmit sem old meg az ország gondjaiból. Orbán ugyanis jobbra tolódó, fasizálódó politikus, míg Vona nyilaskeresztes, aki népámító retorikájával álarcot ölt magára. Naivitás hinni abban, ha a Jobbik áll a kormány élére, demokratikus fordulatot vesznek a politikai viszonyok.
A Fidesz után csak rosszabb jöhet, mert Vonáék nyilaskeresztes identitásuk alapján überelni fogják Orbánék jobboldaliságát.
Ez nem azt jelenti, hogy a kisebbik rossz elvét kell érvényesíteni, hanem azt, hogy kétfrontos harcban mindkettőt el kell lehetetleníteni.


Jobb, ha számol vele
Dr. Jókai Oszkár, Budapest
Karácsony Gergely rendkívül szimpatikus ember, de hogy elégé következetes politikus- e, szerintem az már kérdéses, inkább ügyes politikusnak nevezném. Hamar rájött arra, hogy a PM és az Együtt közösen sem jutna be a parlamentbe, még az ő népszerűségével sem. Érthető és elfogadható az ő szempontjából az, hogy keresett egy olyan pártot, amellyel legalább képviselő lehet. Az MSZP álláspontja is érthető, hiszen a nem éppen felfelé ívelő népszerűségén egy kedvelt politikus javíthat. Ami számomra érthetetlen, az Karácsonynak a „nem tart attól, hogy a közös indulás helyett az MSZP listáján találja magát?” kérdésre adott válasza: „nem számolok ezzel a forgatókönyvvel”. Szerintem pedig jól teszi, ha számol vele, hiszen nem valószínű, hogy az MSZP felvállalja az alig egyszázalékos PM-t azért, hogy tíz százalékot kelljen teljesítenie a parlamentbe kerüléshez.
Nem értem a közös listához való ragaszkodást sem, mert nem igaz, hogy anélkül nem lehet legyőzni a Fideszt. A közös lista csak a törpe pártoknak lenne jó, mert ezzel egy-két jelöltjük bejuthatna a parlamentbe.
A bejutásra képes demokratikus ellenzéki pártok (MSZP, DK, LMP) pedig külön-külön több szavazatot szerezhetnek, mint együtt. Bizonyította ezt a 2014-es választás: sokan azért nem mentek el az urnákhoz, mert nem akartak Gyurcsányra vagy Mesterházyra szavazni. Alacsony lett így a részvételi arány, és ennek következtében kevés a megszerzett szavazatok száma. A külön lista ezt nem követeli, tehát magasabb lehet a részvételi arány, aminél ma nincs fontosabb.


Ki fizette a krumplit?
Ferkánné Tomiszláv Mariann, Vác
Figyeltem, mit válaszol az MSZP-s Bangóné Borbély Ildikónak Rétvári Bence (aki csak papíron létező pártot képvisel a parlamentben) arra a kérdésre, hogy megvalósult- e a tiltott pártfinanszírozás akkor, amikor az államtitkár Vácon aktívan részt vett egy krumpliosztáson.
Tudjuk, hogy a jövő évi választásokon Rétvári Vácon indul egyéni körzetben, és neki nagyon fontos, hogy a helyi választók mint olyanra emlékezzenek rá, aki „segített” nekik a nehéz időkben. A KDNP-s képviselő nem tudott képviselőtársa kérdésére válaszolni. Azt próbálta elmondani, hogy „mi az embereken próbálunk segíteni, önök pedig kicsinyes pártpolitikai manővereknél maradnak”.
Nem tudom, kik és milyen manőverek mellett maradnak, de mint választópolgár, szeretném megtudni, ki az a jóakaró, aki „ingyen” adott Rétvárinak négy tonna krumplit arra, hogy eloszthassa a váci CBA bejáratánál. Csak remélni merem, hogy a saját zsebéből fizette. Erről mi a véleménye az Állami Számvevőszéknek?


Valaki nem mond igazat
Jakab Jenő, Budapest
A napokban Bécsben a magyar külügyminiszter, Szijjártó Péter arról beszélt az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBES) miniszteri tanácsának bécsi plenáris ülésén, hogy Magyarország aggódik a kárpátaljai helyzet miatt, ahol 150 ezer magyar él. Hogy aggodalmának mi a pontos oka, nem tudni, erről szó nem esett.
Másnap az ukrán külügyminiszter, Pavló Klimkin Twitter-bejegyzésében kijelentette, hogy Kárpátalján nem 150 ezer magyar anyanyelvű ember él, a szám nem éri el a 100 ezret sem. Ezt el lehet olvasni a karpatinfo.net oldalain.
Szerintem nagyon rossz, hogy Ukrajnával is ennyire feszült a helyzet. Csodálkozom azon, hogy Magyarországon a mai napig nem tudják pontosan, hány magyar ember él a határral szomszédos megyében.
Ahhoz a számhoz, amiről az itteni vezetők beszélnek, hiányzik egy majdnem Szekszárd vagy Salgótarján méretű város lakossága.
Hogy létezik ez? Ki nem mond igazat?
Kinek van szüksége erre az olcsó propagandára?
Vagy a határon túli magyarok részére a pénzeket bemondás alapján osztják?


Politikai kultúra nincs
Békesi Dániel, Budapest
Lehet-e még megtanítani valamire a ma harmincas éveiket taposó kormánytagokat, államtitkárokat, képviselőket? Úgy gondolom, nem. Ha nem kapták meg a szülőktől azt, hogyan kell viselkedni, beszélni, hogyan kell egymást tisztelni, már nagyon késő az átnevelés. Hétfőn figyeltem az Országgyűlésben történteket. A képviselők, mint mindig, sározták, sértegették egymást. A középpontban megint ott volt Dömötör Csaba államtitkár, akinek még nagyon sokat kellene tanulnia ahhoz, hogy ilyen magas beosztásban dolgozhasson. Pár héttel ezelőtt a Vasárnapi Hírekben olvastam, ahogy ez a kormánytag lenézően beszélt Ron Werber izraeli kommunikációs szakértőről, aki mint tanácsadó dolgozik az LMP-vel. Werbernek természetesen semmi köze ahhoz, ami a magyar parlamentben történik, de az olyanoknak, mint Dömötör, ez jó lehetőség arra, belerángassa a kommunikációs szakembert antiszemita gondolataikba. Nincs nekem ezzel semmi bajom, megszoktam, sajnos, hogy ezek a fiatalemberek már rég maguk sem értik, miről beszélnek. De amikor Dömötör hétfői felszólalásában válaszolt Vona Gábornak, a Jobbik elnökének, felszólította a pártelnököt: „Ragassza ki a falára Havas Henrik, Heller Ágnes és Simicska Lajosportréját!”, megdöbbentem. Hogy jön az egészhez Heller Ágnes Széchenyi-díjas, világhírű filozófus? Mi köze a mocskos politikai elemzéshez, amely elhagyta Dömötör száját? Vagy az a hibája, mint Ron Werbernek is, hogy zsidónak született? A Dömötör-féléknek, szerintem, nincs helye a magyar kormányban.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!