Olvasóink levelei a Vasárnapi Hírek december 23-i számában.
Ugrás a szakadékba
Fried Ferenc, Budapest
Hazánk lehívta a paksi beruházásra vonatkozó orosz hitel első részletét, 30 milliárd forintot – amelyet gyorsan vissza is utalunk az orosz tervező és beruházáslebonyolító cégeknek. Ezzel az eseménnyel megkezdődött Magyarország végzetes eladósodása, gazdasági függőségünk bebetonozása.
A teljes, tervezetten 3750 milliárdos projekt (ha nem lesz költségtúllépés – bár nyugodtak lehetünk: lesz) nem fog soha megtérülni, ezt minden, a kormánytól független szakértő állítja. Orbánékat mindez nem érdekli, nekik a költségekből ellopható rész a fontos, ezért adják fel az oly sokszor hangoztatott szuverenitást.
Orbán Viktor ugyan az emberi kor legvégső határáig akar az ország élén állni, de a hitelek törlesztésének végét, 2047-et aligha éri meg miniszterelnökként – így hát utána az özönvíz. Az atomerőművek építésénél nemcsak a költségkeret, de a határidők betartása sem szokott sikerülni, ami újabb költségnövekedést fog eredményezni – bár a kormány szerint mindent a lehető legpontosabban be fognak tartani.
Higgye el, aki akarja.
A paksi beruházás véleményem szerint ugrás – nem a sötétbe, hanem a szakadékba.
Politikai és gazdasági szempontból egyaránt hazárdjáték az ország pénzével és jövőjével. Putyin birodalma ugródeszkának tekinti hazánkat, melynek révén behatolhat az EU-ba és fellazíthatja azt.
Ugyanez igaz a belgrádi vasút kínai beruházására is – e projektek egyetlen eredménye a korrupciós haszon, amely Mészáros Lőrincnél (illetve a gazdájánál) jelenik meg, hogy nekik még több pénzük, vállalatuk, földjük legyen. Úgy kell nekünk!
A gyónási titok sérthetetlen
Dr. Nemes György piarista tanár, Vác
Nagy örömmel, és általában megelégedéssel olvasom lapjukat, amely egy kicsit baloldali szemléletű. Ezt nem is bánom, mert a médiaegyensúly enyhén szólva megbomlott.
Olvasói levelet eddig nem írtam, most azonban úgy érzem, hogy ezt a kis levelet meg kellett írnom, és azt is, hogy csodálkozom, hogy a lap ilyen ötletekkel tarkított cikket közölt. (A cölibátus megszüntetését követelik a katolikus egyháztól, VH, december 16.) Az, hogy az ausztrálok felszólították a katolikus egyházat, hogy szüntesse meg a cölibátust, csak nevetséges. Nyilván senki sem szólítja fel sem az iszlám vallás gyakorlóit, sem a zsidó vallás követőit, hogy engedélyezzék pl. a sertéshús evését.
Egyéb dolgokban sem szólunk bele egy vallás belügyébe. A protestáns vallás követőinek sem javasoljuk, például, hogy vezessék be lelkészeik számára a cölibátust.
Tudomásul vesszük, hogy náluk így van.
Az azonban minden határon túlmegy, hogy sokan egyenesen azt kérik a Vatikántól, tegye kötelezővé (sic!) a gyónási titok megsértését. Feljelentési kötelezettséget írna elő a gyóntatóknak, mintha a legsötétebb sztálinista időkben élnénk. Megjegyzem, még a személyi kultusz idején sem követeltek ilyet az egyébként porig alázott katolikus egyháztól. Természetesen a pedofília ellen küzdeni kell, nemcsak a katolikus egyházban, hanem mindenhol. A bűnösöket felelősségre kell vonni, bármiféle felekezethez, hivatáshoz (tanár, orvos) tartozzanak is. A feljelentési kötelezettséget ajánló ötlet már azért is nevetséges, mert ha az egyház ilyen határozatot hozna (nem fog!), akkor nyilván ilyen bűnt senki nem gyónna meg.
Az ötletgazdának tisztelettel üzenem, hogy én máris feljelentem önmagamat: sohasem szegtem meg, és nem is fogom megszegni a gyónási titkot.
Perújrafelvétel
Horváth Csaba, Balatonfüred
A híradás szerint december 11-én újra kezdték tárgyalni a vörösiszappert. A Veszprémi Törvényszék bűncselekmény hiányában tavaly egyszer már felmentette a vádlottakat.
A 2010. október 4-i katasztrófa következtében tíz ember meghalt, több mint kétszázan megsérültek, több száz ház pedig lakhatatlanná vált a vörösiszap-áradat miatt. A vád gondatlan közveszélyokozás, gondatlanságból elkövetett környezet- és természetkárosítás, valamint a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése.
Nem nehéz következtetni arra, hogy a vádlottak csak akkor alhatnak nyugodtan, ha a vörösiszap-tározót is magába foglaló vagyon megvétele előtt alaposan tájékozódtak a tározó állapotáról. Ennek nyomán tudták-e, hogy milyen veszélyforrásokat rejt az elhanyagolt tározó? További kérdés, hogy idejében kikérték-e az illetékes hatósági szakvéleményeket? Ha ezeket a lépéseket elmulasztották, a gondatlanság esete fennáll.
A tulajdonszerzés, illetve a birtokbavétel után pedig ugyancsak nem mellékes kérdés: rájöttek-e, hogy a veszélyelhárítás anyagi vonzata akkora, amely saját erőből nem oldható meg? Mit tettek a veszélyelhárítás érdekében a tulajdonosok, kértek- e hatósági véleménnyel alátámasztott állami pénzügyi támogatást a katasztrófa elkerüléséhez? Az illetékes fórumoknál kellő nyomatékkal jelezték-e a veszélyeket?
Ha a MAL Zrt. vezetői ezeknek a „jó gazda” által természetesnek vett követelményeknek eleget tettek, nincs mitől félniük, büntetőjogi felelősségük a vádpontok ellenében továbbra sem tűnik megalapozottnak.
A per újratárgyalásánál azonban az altalajban bekövetkezett stabilitásvesztés önmagában nem lesz elég a vádak kivédésére, hiszen vélhetően a tulajdonos felelős viselkedése a katasztrófa megelőzésében döntő szerephez jut.
Kíváncsian várjuk a fejleményeket!
Mire van pénz?
Kutas László közgazdász, Budapest
„Mert ellentétben a közhiedelemmel, nem az eddigi befizetéseinkből »jár« nekünk a méregdrága gyógyszer. Az csak az ellátásra való jogot adja meg nekünk. A kezelést sajnos a mindenkori aktívakéból fedezik. Ha éppen van miből.” – írják az Ár-érték arányban mért életek című cikkben (VH, december 9.). Sok és fájdalmas igazság van benne, de súlyos pontatlanság is, amire a szerző sem hívta fel a figyelmet.
Az aktívak munkával és főleg jövedelemmel rendelkező része fizeti a járulékot (a hozzájárulást az egészségbiztosítási alaphoz). Ez jó esetben elegendő a folyó szükségletekre, szuper jó esetben (van ilyen valahol?) még tartalékolni is lehet.
Függ az aktív-passzív foglalkoztatott arány mellett a járulékfizetési kötelezettség mértékétől, annak alapjától stb., valamint általában minden központilag meghatározott előírástól, például az áfakulcs mértékétől. Azt viszont már az aktuális kormányok határozzák meg, milyen kiegészítéssel kalkulálnak, tehát a mindenkori költségvetési helyzet határozza meg, hogy mit finanszírozhat az alap, azaz mire van pénz.
Mi lehet az „ellátásra való jog”, ami a nyilatkozó szerint megadatott, azaz jár nekünk? Logikusan ez ellátást is feltételez, orvost, gyógyszert, kórházat stb.
Mindezek nélkül a jog fogalma üres halmaz.
A finanszírozási határokat vagy minőségi jellemzők alapján lehet meghúzni, vagy mennyiségi alapon. Például, hogy x számú kezelést finanszíroz, afelett már nem teszi.
Az, hogy amikor fizettem, akkor csak megvettem a jogot(?), ha viszont kezelésre van szükségem, akkor azt már más fizeti – ez a szétválasztás nonszensz. Arra kiváló lehet, hogy nemzedékek közé éket verjen, szerintem korrektebb úgy fogalmazni, hogy a most igénybe vevő passzívak aktív korukban megelőlegezték a rájuk most felmerülő kiadásokat.
Túlélési vágy van
Csernus Károly, Göd
Sok kritika éri manapság az ellenzéki pártokat, hogy a közeledő országgyűlési választások ellenére még mindig nem tudják a hatékony összefogás – pártszövetség vagy választási szövetség – jeleit felmutatni.
Megkockáztatom, hogy a jelek szerint erre nincs is különösebb akarat. Túlélési vágy van. Konkrétan: az úgynevezett demokratikus ellenzéki pártok jobbára a bekerülési küszöb (5 százalék) környékén, vagy egy kicsit felette imbolyognak a népszerűségi listák szerint.
Hogy miért nem szövetkeznek ezek a pártok egymással? Nézzünk egy reális példát! Mondjuk, ha a DK szövetkezne az LMP-vel, kettejüknek 5+5 százaléka=10 százalék eredményt kellene elérni összesen a parlamenti bejutáshoz. De ki az, aki kockáztat? Ha, mondjuk, a DK 6 százalékot kapna, simán bejut a parlamentbe. De ha az LMP csak 3,5 százalékot szerez, kettejüknek összesen 9,5 százalékuk lenne, így mind a két párt menne a lecsóba. Viszont, ha a DK szövetség nélkül indul, fenti esetben ők simán bejutnak a T. Házba.
(A parlamenti matematika szerint, ha három párt szövetkezik, már összesen 15 százalékot kell megszerezniük. Ez még nagyobb kockázat, mert összesen akár 12 százalékos eredménnyel – ami egyébként nem kevés – mind a három párt kieshet.)
E számítgatások és kockázat alól természetesen mentes és kivétel a KDNP. Egyrészt azért, mert szövetségben indul a Fidesszel, és a Fidesznek nem 2x5 százalék, hanem sokkal több gyűlik össze, és ez esetben mindegy, hogy ehhez a KDNP mennyivel járul hozzá (szerintem: semmivel).
Ismerjük az elefánt-egér mesét, amikor a hídon haladva az elefánton ülő egér megszólal: figyeled, hogy dübörgünk?
No, ez van.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!