Boldogabb új évet! – Milliárdok a semmire – Bízzák a szakértőkre – Migrációs rémhírek – Páncéloskaland a Belvárosban – Olvasói levelek

Boldogabb új évet!
Molnár István, Agárd
A „Boldogabb új évet, mint amilyen lesz” jókívánsággal, ha lehet ezt annak nevezni, magam is egyetértek. Orbán aljas, hazug, uszító propagandája jól működik.
Ha megnézzük a közvélemény-kutatások eredményét, a megkérdezettek a menekültügyi helyzetet teszik az első helyre hazánk 2017-es nagy problémái közül, az egészségügy csak a harmadik, a korrupció a negyedik, az oktatás nem is szerepel gondként.
Az év embere fej-fej mellett Hosszú Katinka és Orbán Viktor. Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy Orbán karácsonyi rádióüzenetében azt mondta: senki pénzére nem vagyunk rászorulva, az ország a saját lábán áll, a gazdaságot nem az uniós támogatások, hanem a magyarok munkája hajtja. Az cseppet sem zavarja, hogy az ellenzékinek kevéssé nevezhető MNB stábjának tagjai heti inflációs jelentésükben ennek pont az ellenkezőjét mondják.
A támogatások nemcsak a kedvezményezettekre, hanem a gazdaság többi szereplőire is jelentős hatást gyakorolnak, az elkövetkező évek gazdasági növekedésében jelentős szerep jut nekik. Közgazdászok szerint uniós források nélkül egyáltalán nem lenne gazdasági növekedés, fejlettségi szintünk 2017-ben így is megegyezik a 2008-as évivel. Nem kellett volna ezermilliárdokat ellopni, amit a Corvinus Egyetem kutatói megállapítottak a 2009–2016 közötti közbeszerzések vizsgálata során, a 15–24 százalékos túlárazások miatt.
Úgy látszik, Orbánék már a látszatra sem adnak. Szerencsénk lesz, ha a választásokon legalább a kétharmadot nem érik el. Ezért a furcsa jókívánság.


Milliárdok a semmire
Kurucz György, Nyíregyháza
Tudom, hogy állami vezetőink arra dobálják ki a pénzt, amire csak akarják.
Soha ilyen pazarlás nem volt hazánkban, és, sajnos, sokan nyugodtan figyelik, ahogy fővezérünk a kamarillával együtt balra és jobbra osztogatja a magyar emberek pénzét.
Két nappal ezelőtt megtudtuk az RTL Híradóból, hogy a Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározatok szerint újabb 37 milliárd forintot különített el a kormány a nem létező fociklubok támogatására és újabb stadionépítésekre. Ebből 10,3 milliárdot kap Nyíregyháza egy új, 8000 férőhelyes stadion építésére.
Minek, ha harminc-negyvenen járnak a mérkőzésekre? Lesz nekünk Fradi-városunk, dorogi és mogyoródi stadionunk.
A legbotrányosabb, hogy a külföldön lévő stadionok is rengeteg pénzt kapnak mindenféle kamu fociakadémiák támogatására.
Például Munkács focicsapata, amelyben egyetlenegy magyar anyanyelvű játékos van ma, 1,65 milliárd forinttal lesz gazdagabb. Örülnek a szlovákok, a szerbek, a románok, oda is teherautóval érkeznek majd a kemény forintok.
Már csak egy kérdésem lenne. Ezek a pénzek miért nem Orbán és csatlósai zsebéből származnak, miért a magyar adófizetők fizetik? Miközben a magyar nyugdíjasok háromszázalékos emelést kapnak.
A hallgatást meg kell fizetni – fillérekkel.


Bízzák a szakértőkre
Popovics Lászlóné, Beregszász, Ukrajna
Többször írtam már a Vasárnapi Hírekben arról, hogy rengeteg magyar kormányképviselő megfordul a mi közösségünkben, de sokan közülük még arra sincsenek felkészülve, hogy legalább válaszolni tudjanak a feltett kérdésekre.
A napokban itt járt (vagy nem is ment el) Grezsa István, aki a magyar kormány nevében összehangolja a szabolcsi és a kárpátaljai megye munkáját. Nem tudom, milyen minőségben és mikor miről beszél Grezsa, de a minap Jánosiban adott egy reggelit a sajtónak, ahol sok ukrán újságíró volt jelen. Grezsa István sokat beszél az ukrán oktatási törvényről, és kijelentette, hogy amíg a törvény 7. cikkelye érvényben van, nem közeledhetnek az álláspontok a magyar és az ukrán kormány között. Azzal folytatta, hogy egy jogfosztó törvényt nem lehet módosítani végrehajtási utasításokkal.
Éreztem, hogy Grezsa úr nem olvasta sem az ukrán oktatási törvényt, sem nem értette, hogy miről szólnak a Velencei Bizottság oktatási törvényre vonatkozó döntései. A végén kijelentette: „én biztos voltam abban, bármit mond a Velencei Bizottság, az ukrán sajtó győzelemként fogja értékelni”.
Elképesztő volt az egészet hallgatni, mert Grezsa Istvánnak az ukrán oktatási törvényhez annyi köze van, mint nekem a kuruzsláshoz. Ha valaki eljön egy idegen, de baráti országba, jó lenne, ha felkészülne, és nem fejezné ki örömét olyan dolgok miatt, amikhez nem ért. Vannak erre igazi szakértők mind magyar, mind ukrán oldalról, akik eldöntik, hogy végre milyennek kell lennie az oktatási törvénynek.
Ilyenkor nagyon fontos a szavak megfontolása, utóvégre nem otthon van Grezsa, hanem külföldön, ahol mások a törvények. Remélem, egyszer majd megérti ezt.


Migrációs rémhírek
Martényi Csaba, Budapest
Annak idején az MSZP 23 millió román munkavállaló beözönlésével riogatta a lakosságot. Most a kormányzati sajtópropaganda gépezete a legkülönbözőbb rémhíreket jelenteti meg a migrációról.
Vannak, akik a volt gyarmattartó európai nyugati országokat hibáztatják a migráció tömegméretűvé válásáért, holott háborús övezetekből vagy gazdasági káosz miatt, kényszerből menekül a lakosság, mivel életveszélyben van vagy éhezik. Mások egymilliárd muszlim beáramlását jósolják, akik el akarják taposni az idők során szorgalmával jólétet teremtő európai fehér embert.
A gátlásosnak aligha nevezhető rémhírterjesztő manőver legfőbb célja, hogy félelmet keltsen, alátámasztja a kormány vad migránsellenes politikáját. (Noha Magyarország nem célország. Senki nem akar itt letelepedni.)
Mértékadó demográfiai kutatók szerint a következő harminc évben, ha bezárják az összes migrációs kaput, 2050-re az unió összlakosságának csak 7,4 százaléka lesz muszlim eredetű. (2016-ban 5 százalék volt.) A másik variáns, a nyitott ajtók forgatókönyve feltételezi, hogy a bevándorlók mellett Európa befogad menekülteket, és megismétlődhet a 2014–2015-ös áradat. Ekkor a muszlimok a lakosság 14 százalékát tennék ki.
Mint látható, a muszlimok mindkét esetben kisebbségben maradnak, de ha nem állítanak semmilyen gátat a bevándorlás elé, akkor arányuk nő. Európa elöregedése és munkaerőigénye viszont megköveteli, hogy a munkaerőpiac kapui nyitva maradjanak.
Az arányokból egyértelműen kiviláglik, hogy az EU-t semmiféle nagyméretű iszlámveszély nem fenyegeti. Az ijesztgetés, a rémhírek gyártása tehát alaptalan.


Páncéloskaland a Belvárosban
Csernus Károly, Göd
A keresztényi tolerancia, a megértés és a szeretet jegyében a Terrorelhárítási Központ által a belvárosi Vörösmarty téren, a karácsonyi vásár idejére elhelyezett, gépágyúval felszerelt, természetesen kívül-belül őrzött harcjárműre valaki kb. 20 cm-ről, vörös színnel a „shame” (szégyen) feliratot graffitizte. Az elkövető tehát vagy Soros-bérenc CEU-diák, gyurcsányista, esetleg angol „migráncs” lehetett.
A rendőrség nyomoz, ki is fogja deríteni, amit akar. De még a magyarázati körből sem ez a lényeg, hanem amit Bakondi katasztrofális tábornokunk, a kedves vezető belbiztonsági szaktanácsadója mondott a szégyenteljes, gagyi skandalumra magyarázatként: „az incidens váltásidőben történt”. Azt, hogy miért nem a TEK igazgatója, Hajdu tábornok nyilatkozott, akinek alárendeltségébe tartozott az egész akció, a harcjármű és az állomány, nem tudjuk.
Hanem a váltásidő mint indok! Bakondi úr bizonyára nem volt olyan sorkatona, aki őrséget (is) adott. Váltáskor az őrzött objektum térségében ugyanis egyidejűleg van jelen a régi őrség, az új őrség és a váltást vezénylő parancsnok. Nem úgy működik, hogy a régi őrség elmegy, a váltás meg majd csak megjön valamikor.
A lényeg az, hogy ezzel az erővel az illető akár simán fel is robbanthatta volna a páncélost közvetlen közelről. Jó magam T34, T54, T55 és T72-es harckocsikkal vettem részt békeidős harcászatokon.
El tudom ezért képzelni, hogy egy ilyen, gépágyúval is felszerelt kétéltű mit művelhet avatatlan kezekben, például egy belvárosban.
Miféle kvalitású emberek őriznek ilyen kéretlenül és amatőr módon bennünket kedves miniszter és tábornok uraim? A terrorveszély, hála istennek, a graffitizés után gyorsan elmúlhatott a Vörösmarty téren, mert a lefújt monstrum két nap múlva eltűnt, kezelőivel együtt.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!