Mi lesz veled baloldal? – Zavaros tájékoztatás – Az oktatás jövője – Keresztényi némaság – Olvasóink levelei

Mi lesz veled baloldal?
Fried Rudolf, Budapest
Most, amikor csak néhány hónap választ el bennünket a választásoktól, sokszor felteszem magamnak a kérdést: mi lesz a baloldal sorsa? Ma már nem arról van szerintem szó, hogy bekerül-e a parlamentbe az MSZP, hanem arról, hogy ki lesz helyette a politikai palettán. Hónapok óta érezzük, hogy ebben a pártban igazi harc megy azért, hogy ki kivel fogjon össze, ki az erősebb, és ki kiknek kicsodája. Mindenről szó van, csak arról nincs, hogy a valamikor szebb időket látott párt már majdnem nem létezik.
Rengetegen mondják, hogy nem szavaznak a szocialista pártra, mert ez a párt süllyedőben van, és nem tudja megérteni, hogy a választókat nem a duma érdekli, nem az, ki és kivel, hogyan és miről beszél, hanem az, hogy van-e még baloldali pártunk.
Sajnos megértettük, hogy ebben a pártban elkezdődött az igazi harc, a nagy öregek nem akarják átadni a helyüket a fiataloknak, kapaszkodnak a megmaradásért. Pedig nagyon jó lenne, ha végre az idősebb generáció félreállna, és átadná a helyeket a mai kitűnő fiataloknak, akik tudnának mutatni valami újat, négy év múlva elvezetni a pártot a győzelemhez.
Ezért is gondolom azt, hogy az MSZP-nek nem kellene most indulnia a választásokon, hanem el kellene kezdenie építeni egy új baloldali pártot, amelyben a mai generáció mindent megtenne a baloldali irány követéséhez. Az, ami ma ebben a pártban van, egyszerűen szégyen.


Zavaros tájékoztatás
Bojtor József, Dunakeszi
Hetek óta rendszeresen jelentkező téma a médiában az ellenzéki pártok gazdálkodásának az Állami Számvevőszék (ÁSZ) általi ellenőrzést követő intézkedés, melyről mind a kormány, mind az ellenzék tájékoztatása zavaros, ellentmondó. Ezért átnéztem a 2011. évi LXVI. törvényt az ÁSZról. Számomra a következő kép alakult ki. Mivel az ÁSZ az Országgyűlés pénzügyi, gazdasági ellenőrző szerve (Alaptörvény 43. §), nem dönthet a saját ellenőrzése következményéről.
Ha megteszi (erről szólnak a hírek), akkor az Országgyűlésnek, mint az ÁSZ munkájáért felelős szervnek kell a döntést visszavonatnia. Erre vonatkozó előterjesztésről az ellenzéki pártok részéről nem értesültem.
Az ÁSZ jelentései, megállapításai, következtetései bíróság vagy más hatóság előtt nem támadhatók meg (18. §). Ezért sem dönthet jelentései alapján az ÁSZ törvénysértési vagy kártérítési ügyben.
Az ellenőrzések eredményének, a megállapításoknak, a következtetéseknek célszerűnek és megalapozottnak kell lenniük (24. § /1/ d). Az ellenzéki pártok vitatják érvényesülését.
Az ellenőrzést végző személy felelős, minden lényeges ténymegállapításra, feltárásra és írásban való rögzítésére [25. § (4/b)]. Az ellenzéki pártok vitatják, hogy ez megtörtént.
Az ÁSZ köteles jelentésében a figyelembe nem vett észrevételeket feltüntetni és megindokolni, hogy miért nem fogadta el [29. § (3)]. Az ellenzék ennek megtörténtéről hallgat.
Az ÁSZ-nak az ellenőrzésről szóló jelentését az Országgyűléshez kell benyújtania [32. § (1)]. Erről állampolgárként nem kaptam tájékoztatást.
Az ÁSZ jelentése – tartalmi kivételekkel – nyilvános [32. § (3)]. Erről nem értesültem. A jelentés tervezetét a záró megbeszélésen egyeztetni kell az ellenőrzött szervezet vezetőjével [32. § (5)]. Ha ez így történt, akkor miért hallgatnak róla az ellenzéki pártok?
Végül: ha ilyen jogi körülmények közepette zajlik az ellenzéki pártok választási ellehetetlenítése, akkor miért vesznek részt olyan országgyűlésben, amelyik szemet huny saját szervezetének törvényellenes működése felett?


Az oktatás jövője
Fábri Ferenc, Budapest
Czeizel Endrénél olvastam: egy angol kutatás szerint a gyerekek kreativitása hatévesen 220 százalékkal nagyobb, mint érettségi idején. Ez az adat az európai iskolarendszer csődjét jelzi. Az ember életének fő értelme, hogy alkosson valami olyat, ami mások javára szolgál. Ha az oktatás ilyen mértékben csökkenti az alkotókészséget, több kárt okoz, mint hasznot, így valami egész mást kellene kezdenünk a jövő nemzedékekkel, mint amit az újkor kezdete óta művelünk. Az iskola ma nagyüzem, s ha el is tekintünk a Fidesz katasztrofális oktatáspolitikájától (persze nem tekinthetünk el), akkor is teljesen új alapokra kell helyeznünk az eddigieket.
Már tizenéves koromban úgy véltem: mindenki tehetséges valamiben, bár azt a valamit talán még ki sem találták. Az általános felső tagozatában több osztálytársam volt, akiket régiesen jassznak neveznék. Semmi nem érdekelte őket, ami a suliban történt, csak a balhé, az utcai randalírozás és a dzsessz. Én, kamasz-demokrata elveim alapján, úgy gondoltam, hogy valamire nekik is alkalmasnak kell lenniük. Ma úgy vélem, a pedagógia célja az lenne, hogy mindenkiben megtalálja azt a képességet, ami mind az ő, mind a környezete számára hasznos lehet. Vannak előremutató kísérletek. A finn, a szingapúri oktatási rendszer próbál elszakadni a hagyományoktól: a tananyag leadásától és számonkérésétől, és a kollektív tanulást helyezi előtérbe.
Ezzel foglalkozik Radó Péter könyve, Az iskola jövője is – ám pártunk és kormányunk azt másként képzeli el: lőterekkel, terrortámadásra készüléssel, heti öt tornaórával, kötött tanrenddel, tanfelügyelői ellenőrzéssel, minél alacsonyabb korhatárral, kevés közismerettel és sok szakmázással, buta alattvalóvá neveléssel. Előbb-utóbb a leventét is bevezetik.
Így nemcsak az oktatás jövője perspektívátlan, de a hazáé is.


Keresztényi némaság
Mikulás Ferenc, Balatonalmádi
A baltás gyilkos kiadatása a Fidesz-érában Magyarország egyik legnagyobb szégyene. Ártatlan embert gyilkolt meg a brutális gyilkos, teljesen mindegy, hogy az áldozat keresztény vagy más vallású volt. Azért lett újra hír ez a brutalitás, mert a gyilkost hazájában előléptették.
2012-ben Magyarország futni hagyta, kiadta Azerbajdzsánnak, ott meg börtön helyett szabadon engedték Safarovot. Örményország azonnal megszakította velünk a diplomáciai kapcsolatot. A kiadatás nem pusztán hiba, hanem súlyos bűn. A kiadatás fatális bűne a Semjén Zsolt vezette Kereszténydemokrata Néppártot azonnal a Fidesszel való pártszövetség megszakítására kötelezte volna, és a keresztény párt régi, 1945 körüli hagyományait folytatva önálló politizálás útján igazi erkölcsös pártként ma egyedül is vezető politikai ereje lehetne országunknak.
Nem így történt!
A párt a keresztény elveket meghazudtolva csúszó-mászó szolga módjára továbbra is hallgat. Nem volt vezetőik között egy sem, aki legalább ejnye-bejnyét mondott volna. Így maradnak a posványban, amit elvtelen megalkuvásukkal idéztek elő, nem képesek felegyenesedni, tükörbe nézni, kimondani, mihez asszisztáltak. Semjén Zsolték hiába segítenek kopt keresztényeket külföldön vagy építtetnek újjá olaszországi templomot. Elvtelen némaságuk fiaskóját sohasem fogják megbocsátani a magyar hívők a KDNP-nek, amely csak nevében maradt keresztény, de cselekedeteiben erőtlen báb, illetve vazallus párt, mely önállóan semmire nem képes.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!