A hatalmat nem kritizálni kell, hanem megragadni - Nemzeti, nemzeti és nemzeti - Tisztelt Miniszterelnök Úr! - Olvasóink levelei

A hatalmat nem kritizálni kell, hanem megragadni
Nagy Mária, Budapest
A Fidesz az elmúlt nyolc évben létrehozta a modern nyugati tömegdemokráciákból ismert kétpólusú politikai váltógazdaság alkotmányos és gazdasági alapjait, és rögtön el is foglalta az egyik oldalt. Nem ő tehet róla, hogy a másik oldal nem tette meg ugyanezt.
Amerikában a republikánus elefántok és a demokrata szamarak pártja adja az elnököt több mint százhatvan éve; harmadik erő egyszer sem rúgott labdába. Angliában a konzervatívok és a munkáspárt harca a meghatározó, Németországban a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták állnak egymással szemben; Franciaországban döntően szintén a köztársaságiak és a szocialisták (vagy legalábbis a centristák és a néha feltörő szélsőségesek) két nagy ereje váltakozik a hatalomban.
Az 1648-as vesztfáliai béke történelmi hozadéka nemcsak az, hogy lezárta a harmincéves háborút, hanem az is, hogy a frank területek egyik felén létrehozott egy egységes és erős Franciaországot, míg a német részen több száz miniatűr fejedelemség jött létre, s ez a széttagoltság megakasztotta a fejlődést kétszáz évre.
Nem az a politikus, aki önjelölt standuposként este a tévés vitaműsorokban olyanokat mond, hogy az ember elsírja magát, hanem aki meghallja és megérti az idők szavát (a történelmi szükségszerűséget, súgja a fülünkbe Hegel). A Fidesz vezetése – tetszik, nem tetszik – megértette, és megtette a megfelelő lépéseket a kétpólusú politikai rendszer felé. Nem az a 21. századi politizálás, hogy nem kérünk a 20. századi arcokból, hanem az, ha megértjük, hogy merre megy ma a világpolitika. S az leginkább a leegyszerűsödés, az A vagy B, az egyszerű üzenetek, az igen vagy nem felé megy. Nem állítom, hogy a kétpártrendszer jobb vagy kötelezően létrehozandó a tömegdemokráciák (általános és egyenlő szavazati joggal rendelkező milliók) korában, de nyilván van valami belső dinamika, ami ebbe az irányba sodor, ha már ennyi helyen ez alakult ki. Mindenesetre tény, hogy nálunk is ez a politikai keret, ezt kell tehát kitölteni. És ezt nem tette még meg a másik oldal. Pedig, ha azt akarják, hogy egyszer a B oldal is forogjon, össze kell állniuk, eggyé.
Ha egy játékos letett a sakktáblára 16 fekete figurát, a másik oldal nem teheti meg, hogy felrak hét piros gyalogot, négy zöld futót, három sárga királynőt és négy lila bástyát, mert akkor a játék nem indul el.
Nos, T. Ellenzék, így, Önökkel a játék nem indul el. A Fidesz bevégezte, amit ígért: a gazdagokat gazdagította, a szegényeket szegényítette, a pórnépet ideológiával jól megvezette – a klasszikus konzervatív vonalat követve. Egész pályás letámadással besöpört maga alá mindent, lélegzetvételhez sem engedve az ellenfelét. Jól csinálta, meg kell hagyni, túl jól, s ha a másik oldal a szabályokban (pl. a hatalmi ágak függetlenségében, a játék – vagy legalább a bírók – tisztaságában) bízott, hát bizony rendes verést kapott. Külön fájdalom (a totális anyagi-gazdasági hatalom besöprése mellett), hogy az ideológiát is fel tudta használni: a vallás (a felvilágosodás óta tudjuk: gyakran álszent) köpönyegét maga elé terítve remekül eltakarta a mögötte megbújó fenevadat.
Az ellenzéknek végre észre kell vennie, hogy ez a pofozógép szerep, amit a Fidesz nekik osztott, nem szimpátiát, csak szánalmat kelt a választókban, s ha kapnak is szavazatot, orrcsipesz nélkül nem megy. Meg kell hát alakítaniuk a B pártot, a tisztát, hívják Demokrata Pártnak vagy ahogy tetszik, és tegyenek az élére egy jó arcot. Ha nem válik be, majd tesznek helyére másikat. Előbb-utóbb az A oldal is rákényszerül majd, hogy a saját arcát is felfrissítse – így lesz jó a váltógazdaság.
Ettől kezdve azonban nincs Gyurcsány, nincs Impulzus vagy Momentum, nincs Együtt vagy Külön, nincs L vagy M vagy P, Jobbik vagy Rosszabbik, csak mint a Nagypárt belső szekciói, frakciói, tömbjei, irányzatai. Nevezett urak, GY. F., J. P., V. G. mostantól NEM szikráztatják éles elméjükkel esténként a tévéképernyőmet, hanem 7/24-ben EGYEZTETNEK a függönyök mögött a tartalmakról, a súlyokról, az irányokról, a kormányzati tennivalókról; és az eredményt EGYMONDATOS FELJEGYZÉSBEN közlik a fejjel, aki majd kiviszi az üzenetet – mindig ugyanazt.
Mi ez az üzenet? Menj le a pesti utcára, ülj be egy presszóba, beszélgess. „Ha Kádár alatt ennyi pénz jött volna az EU-ból, már itt lenne a Kánaán. De ezek szétlopják a szemünket, s ha szóvá teszed, még az anyádat is kirúgják az állásából.” – A Zember nem azzal a reszkető kíváncsisággal ül le a tévé elé este, hogy na, vajon ma megállapodtak-e arról, hogy holnap miért nem fognak megállapodni, hanem szeretne egy kis biztonságot az életében, a munkájában, rendes iskolát, tiszta kórházat, időben orvost, békét, perspektívát – legalábbis ennek hiteles ígéretét. A Zember úgyis tudja, hogy a „demokrácia” annyit tesz, hogy száz embernek van ezermilliárdja, egymilliárdnak meg van száz forintja; ezen változtatni nem tud. (Gábor Zsazsa szólt oda valakinek, aki Tocqueville: A demokrácia Amerikában című könyvét vitte a hóna alatt: Ez, ugye, valami vicc? Amerikát negyven éve ugyanaz a tíz milliárdos vezeti, és én közelről ismerem mind a tízet…) De az adott kereteken belül a Zember szeretne a lehetőségekhez képest nyugodtan élni… és ma már az sem megy.
Ezért van itt a változás ideje. Ehhez azonban lépni kell, MOST, mert ha nem tud egy koalíció stabilan fennmaradni két hónapig, hogyan fog megmaradni a kormányzati tennivalók súlya alatt?
Áprilisban eldől, hogy a mi harmincéves belháborúnkat igazságosabb békekötés zárja-e le, vagy itt is rögzül az egyik oldal totális túlhatalma a másik fél teljes szétmorzsolódása és az ország 98 százalékának száz évre szóló anyagi, lelki és idegi lepusztulása árán.
Mi hát az üzenet? Szavazz ránk, ez az utolsó esély.



Nemzeti, nemzeti és nemzeti
Delichon István, Keszthely
A nemzeti jelző Orbán és rezsimje nemzeti radikalizmusának, illiberalizmusának, populizmusának alappillére. Mindenhol találkozunk vele, legtöbbször pontosan a lényeget takarják el általa. Gondoljunk csak a nemzeti dohányboltokra! Egy egészségre ártalmas terméket áruló bolt hogyan lehet nemzeti? A legfontosabb itt is az volt, hogy a nemzeti jelzővel eltakarják a csókosoknak való osztogatást. Három nemzeti minisztérium is van, a Nemzetgazdasági, a Nemzeti Fejlesztési és a legfurcsább, a Rogán vezette Nemzeti Propagandaminisztérium.
A Seszták által irányított „nemzetinek” legfőbb feladata az uniós pénzek Fidesz-oligarcháknak való átjátszása, míg a Propagandaminisztérium nemzeti jelzője nyugodtan fideszesre változhatna, hiszen azt propagálja nem kevesebbért, mint 27 milliárd forintért.
Az intézmények is nemzetiek, a közművek, a vagyonkezelők, még a nyomozóiroda, az adóhivatal is. Van egyetemünk is, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, ahol nevelik a Fidesz-utánpótlást. Orbán konzultál a néppel is, ezt hívják nemzeti konzultációnak.
Mi másnak?
Nekem úgy tűnik, ebből a nagy nemzetieskedésből egyedül éppen maga a nemzet marad ki. Természetesen a kisebbségben lévő Fidesz-támogatók beletartoznak a nemzetbe, de akiknek más véleményük van, mint a civil szervezeteknek, azok a nemzet ellenségei. Mint Soros vagy a nem létező, országot támadó képzelgések, ellenzéki pártok. Haladunk a diktatúra felé. Ha Orbán nyer, meg is fogja valósítani, még az a néhány demokratikus elem is porba lesz tiporva. Ha most nem sikerül Orbán hatalmát megtörni, később már nem lesz rá módunk.
Erről szól a választás.



Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Szíves tudomására hozom, hogy levelét megkaptam. Figyelmesen végigolvastam, s elhatároztam, hogy válaszolok rá.
Általában úgy vagyok az ilyen típusú irományokkal, hogy elolvasás nélkül a dokumentumokat őrző gyűjtőbe helyezem őket. Jók lesznek az utókornak. Ez utóbbi kiverte nálam a biztosítékot. Ha félhülyének néznek, megbocsátok, de ha teljesen palira akarnak venni, az szörnyen idegesít. Ebben az országban nincs senkinek joga ahhoz, hogy embertársát lenézze.
A sors mindenkinek oszt jót és rosszat egyaránt. Ez alól Ön sem kivétel. Egyszer fent, egyszer lent.
Minek engem személyesen tájékoztatnia a Stop Soros! tervről, amikor egész nap ezzel foglalkozik a média? Rogán Antal csapata példásan gondoskodik róla.
A nemzeti konzultáció során az ország szavazópolgárainak jó, ha egynegyede töltötte ki a rafináltan megfogalmazott ívet, s küldte el. Hol van az Ön által említett elsöprő többség? Ez matematikai bukfenc.
A Soros-terv kitaláció, vízió ellen küzdeni szélmalomharc. Ezt az ország jóérzésű és felelősen gondolkodó polgárai nagyon jól tudják. Nem értem, miért kell egy kitalált ellenség ahhoz, hogy eldöntsük, kikkel akarunk együtt élni. Nincs pontos statisztika arról, hány ember fordul meg naponta országunkban, hosszabb, rövidebb ideig itt tartózkodva, aki nem magyar állampolgár. Mennyi azok száma, akik a kormány jóvoltából letelepedhettek Magyarországon? Egy biztos, sok ezer ember.
A kerítést senki sem akarja lebontani. Soros sem, az ellenzék sem, az Ön választói sem. Ha már felépült, maradjon. Magyarországon nem akarnak tömegesen letelepedni. Csak a kerítés mellé kirendelt határvédőket sajnálom, akik becsületesen helytállnak egy olyan ügyért, amely nem létezik.
Fogjunk össze, Önöket is beleértve, egy élhetőbb, az ember prioritását valló Magyarország megteremtéséért! Soros meg élje a boldog nyugállományú éveit.

A legnagyobb tisztelettel:
Radich István szavazópolgár, Győr

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!