A vallás mint politikai erőforrás – Csecsszopó kismalacok – Funkcionális analfabéták – A magyar nép akarata – Legyen vége az apátiának – Illuzórikus elképzelés volt – Olvasóink levelei

A vallás mint politikai erőforrás
Kutnyik Pál, Szeged
A polgári demokrácia egyik alappillére az állam
és az egyház szétválasztása, mert ez biztosítja
mindenki számára, hogy megélhesse a
maga hitét vagy éppen hitnélküliségét. Persze
mindenkinek lehet hite, az ateistának is,
hihetünk a boldogságban, a szerelemben, Istenben,
egy fontos munka sikerében, a barátságban
stb. A baj akkor kezdődik, amikor a hitemet
másokra erőltetem, ne adj’ Isten, ha ez
a szándék még politikai akarattal is párosul.
Azaz a vallás politikai erőforrássá változik.
Az Orbán-kabinet 2010–2012 között
alkotmányunk egyoldalú módosításával
(visszaélve a kétharmados többséggel) „ratifikálta”
a katolikus egyházzal való újbóli
szoros együttműködését (vagy összefonódását?).
Persze annak reményében, hogy az
egyház segítségével időtlen időkig hatalmon
tud maradni. A katolikus egyház is beadta
derekát a rezsimnek, nem minden érdek
nélkül. Mondjuk ki: annak árán is, hogy
eladva magát megtagadott néhány isteni
(bibliai) tanítást. Arról nem is szólva, hogy
egyházfőink Ferenc pápa szentenciájával is
szembefordultak. Hiába, nagy úr a pénz!
Nem is kellett sokat várni, hogy bekövetkezzék
az, amire számítani lehetett. A közelmúltban
egy hódmezővásárhelyi plébános
(a városban időközi polgármester-választás
lesz) a templomban, istentisztelet közben
politikai beszédet tartott. Félreérthetetlenül
a regnáló hatalom jelöltjének támogatására
buzdított, szemben a független jelölttel,
aki nem mellesleg a Szent István-plébánia
világi vezetője is. Ez a megmozdulás, a plébános
pártos beszéde felháborodást keltett
a hívek között, voltak, akik beszéd közben
el is hagyták a templomot. Eddig úgy képzeltem,
hogy Isten háza az áhítatnak, a megbékélésnek,
az Istennel való találkozásnak a
színhelye. Tévedni emberi dolog.


Csecsszopó kismalacok
Molnár István, Agárd
Az iskolások tankönyveiben megjelennek a
Fidesz politikai nézetei, állítólag azzal a céllal,
hogy a tanulókat továbbgondolkodásra,
önálló vélemény megfogalmazására ösztönözzék.
Én inkább azt látom, hogy a Fidesz
és Orbán már az általános iskolában alattvalóinak
képzésére törekszik hasznosítható
tudás helyett. Nem véletlen, hogy diákjaink
nemzetközi megmérettetéseken a régi előkelő
helyről csúnyán hátracsúsztak.
A módosabb szülők azért küldik gyermekeiket
külföldi iskolákba tanulni, hogy végzettségük,
tudásuk alkalmassá tegye őket
arra, hogy vigyék valamire az életben. De mi
lesz a szegényebb családok gyermekeivel,
akik szüleinek a mindennapi étel biztosítása
is nagy nehézségekbe ütközik, nemhogy
külföldön taníttassák gyermekeiket.
Ráadásul ezek a politikai indíttatású,
tananyagnak kevéssé nevezhető leckék
tele vannak hazugságokkal is. A szerencsére
még csak kísérleti állami tankönyvben
Németországot anyamalacként ábrázolják,
amelynek emlőin kisebb országok mint
malacok csüggnek, köztük Belgium, nyilván
Brüsszelre célozva. Magyarország az egyetlen
különálló kismalac.
Ami a csüggést illeti, Belgium helyett
sokkal inkább Magyarország a „szopó” kismalac.
A statisztika szerint valóban Németország
a legnagyobb befizető az unióba a
maga 14-15 milliárd eurójával. Mi magyarok
ebből naponta 2,2 milliárd forintot kapunk,
tíz év alatt több mint 10 ezermilliárdot. Tehát
nem Belgium a legnagyobb csecsszopó,
már csak azért sem, mert ő is befizető, többet
fizet be a közös kasszába, mint amennyit
kivesz belőle. Jó magyar közmondás szerint
bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű.


Funkcionális analfabéták
Bojtor József, Dunakeszi
A PISA-felmérésről szóló beszámoló jutott
eszembe, amikor elolvastam a Stop Soros!-
törvényjavaslat miniszterelnöki indoklását.
A beszámoló szerint Magyarországon sok és
növekvő számú a tanulók körében a funkcionális
analfabéta, aki tud olvasni, de nem
érti az általa olvasott szöveget. Ez nem meglepő,
ha arra gondolok, hogy a felnőttek, a
politikusok körében is sokan nem tudják értelmezni
azt, amiről beszélnek, amiért őket
is funkcionális analfabétának tekinthetem.
A miniszterelnöki levélben ez olvasható:
„…a nemzeti konzultáció során az ország
polgárai elsöprő többséggel nemet mondtak
a Soros-tervre”. Ezzel szemben a köztájékoztató
szerint a megszólított 8 millió
honfitársból csak 2,3 millió (30 százaléknál
kevesebb) válaszolt, ami még a számottevő
kisebbség minősítést is alig éri el. Talán az
5,7 millió honfitárs nem az ország polgára?
A többség-kisebbség helyes értelmezése politikustól
is elvárható.
A konzultációs kérdőíven az ún. Sorostervből
vett idézetek rendre a menekültekre
vonatkoznak. A kormány pedig a bevándorlók
betelepítése ellen harcol, kivéve, ha azok
fizetnek. Szerintem a menekültek befogadása
alapvetően azok védelmét, velük a szolidaritás
vállalását, a bevándorlók befogadása
pedig azok egzisztenciális támogatását jelenti.
A menekült nem akarta, de kényszerült
elhagyni hazáját, a bevándorló pedig saját
akaratából tette. Ezért a két fogalom összekeverése szintén az értelmezési készség
hiányára utal. Az áprilisi választás lehetőséget
nyújt funkcionális analfabéták helyett az
általuk használt fogalmak értelmezésére is
képes politikusok megválasztására. Ezért:
„mindnyájunknak el kell menni!”.


A magyar nép akarata
Fodor Jánosné, Győr
Hálás lennék, ha valaki hitelt érdemlően
tudomásomra hozná, mi is a magyar nép
akarata? Már-már természetessé válik,
hogy a magyar nép és Orbán Viktor akarata
teljesen fedi egymást. Erre a következtetésre
a Vasárnapi Hírek „Csak a Soros maradt”
című írása döbbentett rá (VH, január 20.).
Ha Orbán Viktort fogadjuk el népünk
minden akarata egyedüli ismerőjének, akkor
sorban bezárnak az iskolák, a kórházak,
a népjóléti intézmények, a kutatóintézetek,
mint amelyekről a nép hallani sem akar,
amiket a nép feleslegesnek tart.
Nekem, mint a magyar nép teljes jogú
tagjának, az az akaratom, hogy Orbán Viktor
hagyjon végre engem is szóhoz jutni, de füle
is legyen a hallásra, és a számára olyan abszurd
jelenségeket, mint hogy az ország igen
nagy hányada szükséget szenved, úgyszólván
az életben maradásért küzd, míg ő és szekértábora
az élet napos oldalán sütkérezik.
Teszek egy korrekt ajánlatot: keresse
fel a nép felkent képviselőit, jusson velük
egyezségre, hogy ez az állapot egyszer és
mindenkorra megszűnjék! Akkor és csakis
akkor hivatkozzon a magyar nép akaratára!


Legyen vége az apátiának
Németh Ferencné, Budapest
A mai magyar áldatlan állapotokat látván
felmerül bennem, hogy az istenadta nép
miért tűr. Ételosztáskor megdöbbentő látni
azt a sok száz embert, akik hosszú órákig
állnak sorba, hogy egy tál meleg ételhez jussanak.
Soha nem tapasztalt nyomor uralkodik
a horribilis összegekért épült, fűtött
pályás stadionok árnyékában. Orbán Viktor
Várba költöztetésére irdatlan milliárdokat
költenek. További milliárdok mennek arra,
hogy a Várban lévő intézményeket a Városligetben
épülő gigaépületekbe költöztessék.
Orbán csak azért is a Várba költözik, miután
2002-ben, az elvesztett választás miatt ez
nem sikerült – hiába volt a nagy rákészülés.
Persze a bosszú nem maradt el. Nyakatokon
fogjátok érezni hideg leheletünket – közölték.
„Megtanultam, hogy mikor esélyed
van megölni riválisodat, akkor nem gondolkozol,
hanem megteszed” – mondta egykor
Orbán. 2010 óta keserves hét évet éltünk
meg. Orbánnak sikerült a magyar társadalmat
többszörösen is megosztania. Ma már
mindenki fél mindenkitől. Folynak a megfigyelések,
besúgások, kirúgások – eközben
aki teheti, külföldre távozik. Az egészségügy
romokban. A 16 évre leszállított tankötelezettség
utcára löki a fiatalokat. A diákok és
a pedagógusok túlterheltek. A tanárokat a
portfólióíratással és az újabb, fokozott tanfelügyelet
létrehozásával alázzák.
Orbán a hatalom mámorában él, és megbetegítette
a fél országot. Ebből a kóros állapotból
csak úgy kecmereghetünk ki, ha
legyőzzük a politikai apátiát.


Illuzórikus elképzelés volt
Fábri Ferenc, Budapest
A január 9-i pedagógustüntetésen a
Jobbik képviselője is megjelent. Ez érthető,
hiszen Dúró Dóra nemcsak pártja
oktatási politikusa, hanem a parlament
oktatási bizottságának vezetője is – természetes,
hogy érdekelte, mi hangzik el. A
közönséget persze a balliberális tábor hívei
alkották, így nem volt meglepő, hogy a képviselőnő
körül két-három méteres üres tér
alakult ki. Akár meg is sajnálhattam volna
őt, ha nem tudnám, kicsoda.
Legutóbb homofób kijelentésekkel hívta
fel magára a figyelmet, és az ő nevéhez köthető
az a javaslat is, amely elvenné az általános
iskolát el nem végzettek szavazati jogát. Így
nem meglepő, hogy a Tanítanék mozgalom
hívei nem közeledtek felé a Kossuth téren.
Mindez azt is jelzi, hogy a demokratikus ellenzék
és a szélsőjobb választási együttműködése
– amit egy időben én is kívánatosnak
tartottam a Fidesz-hatalom megdöntése érdekében
– illuzórikus elképzelés volt.
Tudomásul kell vennünk: a Jobbik nem
lett farkasból báránnyá. A párt részt vett
ugyan az oktatási minimum kidolgozásában,
de nem írta alá a megállapodást, mivel nem
értettek egyet a tizenöt pont némelyikével.
A többi aláíró nyolc párt képviselői a rendezvény
végén felálltak a pódiumra. Egyértelművé
vált: a mai magyar politikai tér
háromosztatú – a demokratikus pártoknak
eszerint kell készülniük a választásra. A rendezvény
egyébként messze nem sikerült akkorára,
amekkorát az iskoláknak a kormány
által létrehozott leromlott állapota indokolna.
Úgy tűnik, a társadalom kezd belefáradni
az évek óta sorjázó Fidesz-botrányok elleni
eredménytelen tiltakozásba – csak remélhetjük,
hogy erőit április 8-ra tartogatja.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!