'Kérem a nagyurakat, kiskirályokat, kaszinótulajdonosokat, bankárokat, segítsenek a sokgyermekes családnak'

Fogadjuk meg a pápa szavait!
Kutnyik Pál, Szeged
Azt tartják, egy ország olyan, amilyenné az ott élők teszik. Gondoljunk csak bele: az elmúlt évezred során voltunk mi már pogányok és keresztények, csatlósok és forradalmárok, hunyászkodók és lázadók, hősök és árulók stb. Napjainkban pedig – bár a népnek leginkább csak töredék része – kedvezményezettek és haszonélvezők. Ennek a ma regnáló „mutyirendszernek” az a lényege, hogy aki már hatalmon van, mindenáron meg is akarja tartani, természetesen a vele járó összes előnnyel egyetemben. Azt is mondják, minden népnek (nemzetnek) olyan kormánya van, amilyet megérdemel. Eszerint a ma regnáló kabinetet érdemeljük meg. Én vitatkoznék ezzel, remélem is, hogy a helyzet hamarosan változik. Kossuth apánk is megmondta már, hogy a hatalmat csak a szabadság rovására lehet összpontosítani. Ezt pedig nem akarja senki. Eötvös József azzal hozakodott elő, hogy csúnya a zsarnokság, de a fortélyos elnyomás még undokabb. Figyelmeztetett, vigyázzon mindenki magára, mielőtt meghajlik, mert aztán nehéz lesz újból felegyenesedni. Jó volna mindezt ma is megszívlelni! Azért is, mert a nemzet akkor süllyed anarchiába, amikor a nép nem tekinti másnak a kormányt, mint ami. Ma ez a kormány olyan testületnek tekinthető, amely „mindig” megtartja ígéretét. Ha például pénzt ígér, azt is megtartja – írta valamikor Karinthy Frigyes. A gazdagok szövetsége az igazság és a törvények betartása nélkül mi más, mint rablóbanda? Miért is csodálkozik bárki, ha egy szegény megtéved (nagy úr a törvény, de a szükség néha még nagyobb). Vannak olyan szegények, akik azért válnak bűnözőkké, mert megfeledkeznek arról, hogy a törvények csakis a gazdagoknak engedik meg a lopást. Ferenc pápa nyáron tett dél-amerikai útján azt üzente a világnak: „Ha a tőke lesz a bálványunk, és az emberek döntéseit a pénz utáni vágy határozza meg, ha ilyen gazdasági renddel vesszük körbe magunkat, akkor tönkretesszük a társadalmat. (…) Mert így mindenkori rabszolgaságra ítéljük az embereket, szétromboljuk a testvériességet, és egymás ellen hergeljük a népeket.”

A nagy érdekvédő alkonya
Csernus Károly, Göd
Milyen jó dolga is volt Gaskó Istvánnak, a vasutas- és más szakszervezet(ek) felkent védőszentjének anno, főként a nemzetáruló ballibsi kormány alatt! Amikor, ha valami miatt esetleg nehezen ébredt, csak kiszólt a samesznak, hogy: sztrájk! És lőn! A sztrájk több alkalommal csak annyi ideig tartott, amíg az elnök úr rendbe hozhatta magát, azután újból szólott, mondjuk két-három óra múlva: sztrájk lefújva! (Ez minden esetben arra jó volt, hogy az országos vasúti közlekedésben minimum egy egész napi káoszt okozzon, de hát ez is volt a cél, a Gyurcsány meg dögöljön meg, az utasok úgyszintén.) Szép világ is volt ez az elnöki 25 év, de most vége lett. Úgy kiesett a szatyorból, mint Simicska, pedig ő még egy egyszerű „embrionális” megjegyzést sem tett a kedves vezetőre. Hogy úgy mondjam, e nélkül lett terhes. Erre ráadásul igen szégyenteljes módon döbbentették rá, nevezetesen, hogy egyedüli jelöltként sem választották újra a szakszervezet élére. Ilyenre még nem volt példa az illiberális demokráciában. Sajnos Gaskó még veszíteni sem tud emelt fővel, magyarázkodik, vagdalkozik, sőt fenyegetőzik. Gondoljuk meg, milyen szánalmas például az a magyarázkodás, amikor az öt év alatti 15 milliós(!) tankolási számláról faggatják, és azt mondja, volt olyan eset, amikor egy tankolás alkalmával duplán számolták fel az üzemanyagot a kútnál. A hülyék a túloldalon vannak, Gaskó úr, lehetne erre mondani. Vagy: a 150-200 ezres egy éjszakás szállodai számlákkal kapcsolatban: indoklása szerint erre azért volt szükség, mert komoly lobbitevékenységet folytatott a szállodában. Az ilyesmit az én időmben másként neveztük, de lelke rajta. Így is érthető. Köszönjük továbbá az „előnászút” kifejezést elnök úrnak. Kifejező. Kár, hogy nagyon sokba került a szakszervezetnek, bár neki bizonyára megérte, és – vélelmezzünk pozitívan – a partnerének is. Én mindenesetre azt javaslom Gaskó úrnak, hogy szép csöndben, de sürgősen mondjon le a még meglévő másik szakszervezeti vezetői posztjáról, az Audikat pedig szolgáltassa vissza. Addig, amíg az ilyenfajta döntéseket még önként meghozhatja.

Nem találok szavakat
Szallai Judit szociológus, Szolnok
Másodszor is bemutatta az RTL Klub a riportot egy nagyon beteg kisfiúról, Dányi Tibikéről, akitől a kórházban valaki ellopott egy laptopot. A miskolci megyei rendőrök mindent megtettek, hogy elkapják a tolvajt, ez meg is történt, de a szarka addigra eladta a lopott laptopot. Fazekas Csaba rendőr őrnagy a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórházban átadott Dányi Tibornak egy laptopot és más számítástechnikai eszközöket. Az ajándékot a rendőrök saját pénzükből vették, amire gyűjtést szerveztek. Nagy örömet szereztek a leukémiás gyermeknek. Tibor édesanyja, Kis Brigitta Anna elmondta a riporternek, hogy a gyereket nem tudják elvinni a kórházból, mert nincs hová. A házban, ahol laknak, nincs víz, gáz, a WC az udvaron található. Amikor a tévénéző lát egy ilyen riportot, nem hiszi el, hogy az országban, ahol mindennap azt mondják: csodálatosan élünk, a magyar emberek boldogok, egy nagyon beteg tízéves gyereket nincs hová vinni, mert a lakásban nincs egy szoba, ahol a leukémiás gyereket el lehetne helyezni. Kérem a mai nagyurakat, kiskirályokat, kaszinótulajdonosokat, bankárokat, segítsenek a sokgyermekes családnak. A rendőrök szép példát adtak, önzetlenül segítettek Tibikének. A mai gazdagok is megtehetnék.

Hivatali impotencia
Bodnár László, Budapest
Javaslom egy új fogalom bevezetését, mely a hivatalok tevékenységének hatékonyságát lenne hivatott mérni. Definíció: Egységnyi annak a hivatalnak az impotenciája, amely a hozzá beérkező megkeresésre egy hónapon belül nem reagál érdemben. A Hivatali Impotencia mértékegysége: 1 CSÖK (olvasd: Csepeli Önkormányzat). És most jöjjön a történet: Egy helyrajzi számon van 8 telekrész, amelyből 7 telek családi házzal beépített, a nyolcadik rész a Csepeli Önkormányzat tulajdona, beépítetlen és nincs bekerítve. Elkészítettünk egy, az önkormányzat útmutatásai szerinti Közös tulajdonú ingatlan használati rendezésére vonatkozó szerződést, melyet 2014. szeptember elsején beadtuk a Csepeli Városgazda Közhasznú Nonprofit Zrt.-hez. Ekkor Csepel polgármestere a szépreményű Németh Szilárd volt, hivatali ideje alatt nem történt intézkedés a szerződés aláírására. Az önkormányzati választást követően hivatalba lépő új polgármester Borbély Lénárd lett. Új seprű jól seper, mondja a közmondás, de ez a mi esetünkben nem jött be. Az önkormányzat beadványunkra idén február 12-én, hat és fél hónap múlva közölte észrevételeiket. A jogos kifogásokat átvezettük. Május 28-án közölték: „kérésük teljesíthetőségét az önkormányzat jelenleg is vizsgálja”. Mit is tartalmaz ez az ominózus szerződés? A hét családi háznak közös víz-gáz-csatorna gerincvezetéke van. Az ezek üzemeltetésével kapcsolatban felmerülő költségeket és teendőket szabályozza a szerződés. Az önkormányzatot a szerződésben foglaltak nem érintik, aláírniuk mint társtulajdonosnak kellene. Most 2015. augusztus vége van, és még mindig egyre nő a hivatal impotenciája, ami a definíció szerint immár 12 CSÖK. Befejezésül idézném Borbély Lénárd polgármester szavait: 2013–2014-ben 38,31 millió forintból „olyan önkormányzati szervezetet építünk, amely takarékosan és hatékonyan, a helyben élők érdekében és megelégedésére látja el a rábízott közfeladatokat”.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!