A Vasárnapi Hírek 2015. 37. számában megjelent olvasói levelek - Krenner István karikatúrájával.

 
Őszi nagyhalszezon... – Kormánypárti létemre biztos elhiszik nekem, hogy én ekkora halat fogtam, de visszadobtam…! KRENNER ISTVÁN rajza

Szokatlan parádé
Dr. Del Medico Imre, Budapest
Nagyon meglepődtem, amikor szeptember 7-én, hétfői napon megpillantottam a televízióban Hende Csaba honvédelmi minisztert, amint a minisztériumának bejárata előtti téren elvonul a díszszázad előtt. Hiszen szó sem volt semmilyen külföldi látogatóról, akit a köztársaság illetékes szakminiszterének kell fogadnia. Még jobban meglepődtem, amikor a bemondó közölte, hogy Hende Csaba lemondott. Tehát így búcsúzott a tárcától. A közlés gondolkodóba ejtett: mi történt, miért mond le váratlanul a már-már a bársonyszék örökös tulajdonosának tekintett Hende Csaba. Általában már napokkal, sőt hetekkel bekövetkezése előtt szó esik a magas tisztséget betöltő személyiségek lemondásáról, olykor ők maguk is utalnak rá. Most nem így történt. Én azt hiszem, hogy a lemondás a honvédségnek az államhatáron való „bevetése” gondolatával kapcsolatos. Ismeretes, hogy meglehetősen nagy érdeklődést váltott ki széles körben az ötlet, miszerint a migránsok által tömegesen igénybe vett határszakasz őrzését a honvédség vegye át. Ebből nem volt nehéz arra következtetni, hogy adott esetben akár fegyverhasználatra is sor kerülhet. Szerintem Hende Csaba azért mondott le, mert nem akarja – ha erre sor kerülne –, hogy az ő nevéhez fűződjék a katonai akció. Megértem.

Mégis büszkék lehetünk: a civilekre
Fábri Ferenc, Budapest
A menekültügy a legjobb mércéje az emberségnek, a politika igazi értékeinek. Orbán mindenki előtt felismerte az ügy jelentőségét, de célja csak a politikai haszon volt, a kérdést kihasználni, nem megoldani akarta. Ez sikerült is, ám mára terve visszájára fordult: a felidézett káosz ellepi az országot, őt pedig mindennek elmondja a külföldi sajtó. A sokmilliárdos vasfüggöny mit sem ér, a migránsok folyamatosan áradnak, államunk pedig sem pénzzel, sem jó szóval, csak némi rendőri brutalitással áll melléjük. Míg a római pápa a krisztusi elvek alapján mindenkitől a menekültek megsegítését kéri, esztergomi bíborosa kijelenti: az egyház nem eshet az embercsempészet vétkébe, ezért nem adhat szállást a rászorulóknak. A püspök és a kereszténydemokraták szerint a pápa a távolban nem ismeri az itteni helyzetet. A hadügyminiszter, aki eddig jóban, de főleg rosszban kiszolgálta Orbánt, most megijedt, hogy főnöke katonákat vetne be a migránsügyek kezelésére. A sereg pedig olyan, mint puska az első felvonásban: a harmadikban biztosan elsül. Hende nem merte vállalni a nemzetközi jog nyilvánvaló megsértését, elhagyta a süllyedő hajót. Orbán sokat tett azért is, hogy kellően gyűlöljük az idegeneket, „konzultációval”, plakátokon sulykolta: nem engedünk be senkit, Magyarország a magyaroké. Sokakban kihajtott a mérgezett mag, a minap hallottam egy trolivezetőt, aki egy, az ajtó ki nem nyitása miatt magyarul tiltakozó, ázsiai arcú nőnek ezt mondta: „Otthon reklamálj!” Barátom Orbán nyomán kifejtette: a romák 400 éve élnek itt, mégsem tudtak beilleszkedni. Sokáig senki sem akarta integrálni őket – feleltem –, ám a Kádár-korban ez mégis megvalósult. Azóta a folyamat megfordult, ők kiszorultak a munkaerőpiacról, s ma a rezsim céltáblái, akár a menekültek. Sokan mondják: a kivándorlás és elöregedés miatt égető szükségünk lenne mindenkire, aki itt akar élni és dolgozni, de a kormány előtt e kérdés fel sem vetődik, az ország jövője nem szempont, s a migránsok sorsa sem az. És mi mégis büszkék lehetünk: a magyar civilek, egyének és szervezetek sosem látott aktivitással segítik a menekülteket, pénzt, időt és energiát nem kímélve végzik, amit az állam nem tud és nem akar. A magyarok becsületét nem a macsó, nagyszájú, ám impotens kormány, de az emberek, a civil szervezetek mentik meg. Ezek vezetői nagyobbrészt nők, kiknek empátiája, toleranciája, segítőkészsége nagyobb, mint a férfiaké.

Ez már a vég – Századvég!
Jakab Jenő, Budapest
Van országunkban egy Századvég nevű politikai elemzőközpont és oktatási műhely. Vígan élnek ott a munkatársak, mert „nagyon nehéz” munkájukért kormányunk jól megfizeti őket. Az adófizetők pénzéből milliárdok mennek oda mindenféle „kutatásra”. Nem tudom pontosan, hogy mivel foglalkoznak, de az, amit elmondott nekünk e „fantasztikus” cég vezető elemzője, még egy iskolás gyereket is röhögésre késztet. Szóval Lánczi Tamás, mert róla van szó, a köztelevízióban kijelentette, hogy „a baloldali pártok azért segítenek a menekülteken, mert arra számítanak, hogy a Szíriából, Afganisztánból és egyéb más országokból érkezők a szavazóbázisuk utánpótlását jelentheti a jövőben”. Ez már klinikai, orvosi eset. Lánczi nyilván tudja, hogy ebből a „szavazóbázisokból” senki sem akar Magyarországon maradni, igyekszik minél hamarabb elhagyni a „nagy lehetőséget”, vagyis a baloldalra szavazás lehetőségét. Az elemző nagyon jól tudja azt is, hogy ezek az emberek soha nem lesznek magyar állampolgárok, így szavazni sem tudnak országunkban. De – véletlenül? – elfelejtette, hogy a szavazóbázisra csak a jobboldalnak, a kormánypártnak van igazán esélye, mert a majdnem 850 ezer új magyar állampolgárunk, akik szinte semmit nem tudnak új hazájukról, arra nagyon jó lesz, hogy négyévente egyszer átérezzék, kire kötelesek(!) szavazni. Szerintem Lánczi direkt keverte össze a szezont a fazonnal. Cége nagyon gyenge, nem is tudja pontosan, mivel kellene foglalkoznia azért a hatalmas honoráriumért, amit kap. Ilyenkor nagyon jól jön egy kis hazugság, a pszichiátria körébe sorolható mese a baloldalról. A gazdája nagyon hálás lesz neki ezért. Egy gondom van: a nevetést nem tudom abbahagyni.

Még mindig csonka a torony
Bugyor Kálmán, Budapest
A belvárosi Petőfi téren álló görögkeleti templomot az ostrom alatt találat érte – egyik tornya súlyosan megsérült. Néhány évtizeden át az eredetileg kéttornyú templomnak csak egy tornya volt. A rendszerváltozás után elkezdték a hiányzó torony helyreállítását. Ma már áll, de legfelső része még mindig csonka. A torony csúcsa helyén furcsa – nem ismerem a szakkifejezést – tartó áll, ami nyilván arra vár, hogy ráhelyezzék a lezáró részt, ami a másik toronyról nem hiányzik. Néhány héttel ezelőtt kirándulóhajón Budapestre érkeztek itt még sohasem járt német barátaim. Nemcsak érkezéskor, hanem a Belgrád rakparton kikötött hajón lakván naponta alkalmuk volt látni a Petőfi teret és a csonka tornyot. Érthetetlen, hogy a szépen helyrehozott belvárosban hogy maradhatott meg ez a látványromboló hiányosság – mondották. Nem tudtam mit válaszolni, hacsak nem azt, hogy a Petőfi tér nem sporttelep, még stadionépítéshez sem elég nagy. És – az illetékesek helyett – szégyelltem magam.

Kaland az egészségügyben
Fried Ferenc, Budapest
Megbetegedtem. A szakorvoshoz némi összeköttetés révén hamar bejutottam, megvizsgált, majd széklet- és vérvizsgálatot kért. A másodikra adott is beutalót, az első miatt viszont külön el kellett mennem a háziorvoshoz – nem tudom, miért, de ezt csak ő javasolhatja. Ott is eltöltöttem vagy másfél órát, de legalább dobozt is kaptam. A vérvétel hamar megvolt, a dobozkával viszont a város végére, a Megyeri útra kell mennem. Jártam ott korábban, de a térképen újra megkerestem a megfelelő buszjáratot. Ez a 122-es, amely Újpest Városkaputól indul. Tettem egy kört az egykori remiz körül, de a korábbi megállóban csak egy éjszakai járat szerepelt. Volt vagy 35 fok, árnyékban, jólesett keresgélni. Végül a Volán forgalmi irodájában kérdeztem meg, honnan indul a 122-es. Kimutattak az ajtón: ott állt vagy három kék busz, de mindegyik zárt ajtóval. Nézzem meg a menetrendet – javasolták. A 3-as kocsiállásnál valóban fel volt tüntetve a járatszám, ám míg a 3-as vagy húsz centiméteres, a 122-es kb. háromcentis, alig látható számokkal. A menetrendből pedig kiderült, hogy ez a „viszonylat” 9 és 13 óra között nem közlekedik. Éppen 12 óra volt, így egy órát ülhettem a Volán kellemes pénztárhelyiségében, ahol legalább árnyék volt. Inni- és olvasnivalóval már otthon kellően felszerelkeztem, a büfében vettem egy szendvicset, így valahogy elvoltam. Egy órakor felszálltam a buszra, kimentem a megyeri Szondi utcáig (ez az utolsó budapesti megálló, utána már Dunakeszi következik), s röpke 200 méter verőfényes séta után le is adhattam értékes csomagomat. Az eredményt interneten juttatják majd el a beküldő háziorvosnak, ezt a szakrendelésre nekem kell továbbvinnem – ismét megfelelő várakozás fejében. Hazafelé már minden jól ment, kiderült, hogy a 30A busz egyenesen behoz a Keletihez. Ha az ember amúgy sem érzi jól magát, nincs is kellemesebb és egészségesebb, mint kánikulában utazgatni, keresgélni, várakozni. A Nemzeti Lakosságbosszantó Hivatal minden területen teljes kapacitással működik. Persze, ha az ember minden útja előtt megnézné a BKV-menetrendet az interneten, nem járna így, az egészségügyi anomáliák viszont, úgy látszik, kiküszöbölhetetlenek. Lemondásával ezt Zombor úr is belátta.

Kérjük önöket, amennyiben véleményüket megjelenésre szánják, adják hozzá nevüket. Adataikat bizalmasan kezeljük. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül tükrözik lapunk álláspontját.



Kedves Olvasóink!
A Vasárnapi Hírek postacíme: 1300 Budapest,
Pf. 231. Telefonszám: (06-1)999-9531.
E számon várjuk olvasóink hívását minden
hétfőn délelőtt 9 és 12 óra között.
Faxszám: (06-1)430-1563.
E-mail cím: levelezes@vasarnapihirek.hu.
Kérjük, leveleiket e címekre küldjék!
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!