A menekültek mint a baloldal szavazóbázisa? - 'Ez már klinikai eset'

Szokatlan parádé
Dr. Del Medico Imre, Budapest
Nagyon meglepődtem, amikor szeptember 7-én, hétfői napon megpillantottam a televízióban Hende Csaba honvédelmi minisztert, amint a minisztériumának bejárata előtti téren elvonul a díszszázad előtt. Hiszen szó sem volt semmilyen külföldi látogatóról, akit a köztársaság illetékes szakminiszterének kell fogadnia. Még jobban meglepődtem, amikor a bemondó közölte, hogy Hende Csaba lemondott. Tehát így búcsúzott a tárcától. A közlés gondolkodóba ejtett: mi történt, miért mond le váratlanul a már-már a bársonyszék örökös tulajdonosának tekintett Hende Csaba. Általában már napokkal, sőt hetekkel bekövetkezése előtt szó esik a magas tisztséget betöltő személyiségek lemondásáról, olykor ők maguk is utalnak rá. Most nem így történt. Én azt hiszem, hogy a lemondás a honvédségnek az államhatáron való „bevetése” gondolatával kapcsolatos. Ismeretes, hogy meglehetősen nagy érdeklődést váltott ki széles körben az ötlet, miszerint a migránsok által tömegesen igénybe vett határszakasz őrzését a honvédség vegye át. Ebből nem volt nehéz arra következtetni, hogy adott esetben akár fegyverhasználatra is sor kerülhet. Szerintem Hende Csaba azért mondott le, mert nem akarja – ha erre sor kerülne –, hogy az ő nevéhez fűződjék a katonai akció. Megértem.

Mégis büszkék lehetünk: a civilekre
Fábri Ferenc, Budapest
A menekültügy a legjobb mércéje az emberségnek, a politika igazi értékeinek. Orbán mindenki előtt felismerte az ügy jelentőségét, de célja csak a politikai haszon volt, a kérdést kihasználni, nem megoldani akarta. Ez sikerült is, ám mára terve visszájára fordult: a felidézett káosz ellepi az országot, őt pedig mindennek elmondja a külföldi sajtó. A sokmilliárdos vasfüggöny mit sem ér, a migránsok folyamatosan áradnak, államunk pedig sem pénzzel, sem jó szóval, csak némi rendőri brutalitással áll melléjük. Míg a római pápa a krisztusi elvek alapján mindenkitől a menekültek megsegítését kéri, esztergomi bíborosa kijelenti: az egyház nem eshet az embercsempészet vétkébe, ezért nem adhat szállást a rászorulóknak. A püspök és a kereszténydemokraták szerint a pápa a távolban nem ismeri az itteni helyzetet. A hadügyminiszter, aki eddig jóban, de főleg rosszban kiszolgálta Orbánt, most megijedt, hogy főnöke katonákat vetne be a migránsügyek kezelésére. A sereg pedig olyan, mint puska az első felvonásban: a harmadikban biztosan elsül. Hende nem merte vállalni a nemzetközi jog nyilvánvaló megsértését, elhagyta a süllyedő hajót. Orbán sokat tett azért is, hogy kellően gyűlöljük az idegeneket, „konzultációval”, plakátokon sulykolta: nem engedünk be senkit, Magyarország a magyaroké. Sokakban kihajtott a mérgezett mag, a minap hallottam egy trolivezetőt, aki egy, az ajtó ki nem nyitása miatt magyarul tiltakozó, ázsiai arcú nőnek ezt mondta: „Otthon reklamálj!” Barátom Orbán nyomán kifejtette: a romák 400 éve élnek itt, mégsem tudtak beilleszkedni. Sokáig senki sem akarta integrálni őket – feleltem –, ám a Kádár-korban ez mégis megvalósult. Azóta a folyamat megfordult, ők kiszorultak a munkaerőpiacról, s ma a rezsim céltáblái, akár a menekültek. Sokan mondják: a kivándorlás és elöregedés miatt égető szükségünk lenne mindenkire, aki itt akar élni és dolgozni, de a kormány előtt e kérdés fel sem vetődik, az ország jövője nem szempont, s a migránsok sorsa sem az. És mi mégis büszkék lehetünk: a magyar civilek, egyének és szervezetek sosem látott aktivitással segítik a menekülteket, pénzt, időt és energiát nem kímélve végzik, amit az állam nem tud és nem akar. A magyarok becsületét nem a macsó, nagyszájú, ám impotens kormány, de az emberek, a civil szervezetek mentik meg. Ezek vezetői nagyobbrészt nők, kiknek empátiája, toleranciája, segítőkészsége nagyobb, mint a férfiaké.

Ez már a vég – Századvég!
Jakab Jenő, Budapest
Van országunkban egy Századvég nevű politikai elemzőközpont és oktatási műhely. Vígan élnek ott a munkatársak, mert „nagyon nehéz” munkájukért kormányunk jól megfizeti őket. Az adófizetők pénzéből milliárdok mennek oda mindenféle „kutatásra”. Nem tudom pontosan, hogy mivel foglalkoznak, de az, amit elmondott nekünk e „fantasztikus” cég vezető elemzője, még egy iskolás gyereket is röhögésre késztet. Szóval Lánczi Tamás, mert róla van szó, a köztelevízióban kijelentette, hogy „a baloldali pártok azért segítenek a menekülteken, mert arra számítanak, hogy a Szíriából, Afganisztánból és egyéb más országokból érkezők a szavazóbázisuk utánpótlását jelentheti a jövőben”. Ez már klinikai, orvosi eset. Lánczi nyilván tudja, hogy ebből a „szavazóbázisokból” senki sem akar Magyarországon maradni, igyekszik minél hamarabb elhagyni a „nagy lehetőséget”, vagyis a baloldalra szavazás lehetőségét. Az elemző nagyon jól tudja azt is, hogy ezek az emberek soha nem lesznek magyar állampolgárok, így szavazni sem tudnak országunkban. De – véletlenül? – elfelejtette, hogy a szavazóbázisra csak a jobboldalnak, a kormánypártnak van igazán esélye, mert a majdnem 850 ezer új magyar állampolgárunk, akik szinte semmit nem tudnak új hazájukról, arra nagyon jó lesz, hogy négyévente egyszer átérezzék, kire kötelesek(!) szavazni. Szerintem Lánczi direkt keverte össze a szezont a fazonnal. Cége nagyon gyenge, nem is tudja pontosan, mivel kellene foglalkoznia azért a hatalmas honoráriumért, amit kap. Ilyenkor nagyon jól jön egy kis hazugság, a pszichiátria körébe sorolható mese a baloldalról. A gazdája nagyon hálás lesz neki ezért. Egy gondom van: a nevetést nem tudom abbahagyni.

Még mindig csonka a torony
Bugyor Kálmán, Budapest
A belvárosi Petőfi téren álló görögkeleti templomot az ostrom alatt találat érte – egyik tornya súlyosan megsérült. Néhány évtizeden át az eredetileg kéttornyú templomnak csak egy tornya volt. A rendszerváltozás után elkezdték a hiányzó torony helyreállítását. Ma már áll, de legfelső része még mindig csonka. A torony csúcsa helyén furcsa – nem ismerem a szakkifejezést – tartó áll, ami nyilván arra vár, hogy ráhelyezzék a lezáró részt, ami a másik toronyról nem hiányzik. Néhány héttel ezelőtt kirándulóhajón Budapestre érkeztek itt még sohasem járt német barátaim. Nemcsak érkezéskor, hanem a Belgrád rakparton kikötött hajón lakván naponta alkalmuk volt látni a Petőfi teret és a csonka tornyot. Érthetetlen, hogy a szépen helyrehozott belvárosban hogy maradhatott meg ez a látványromboló hiányosság – mondották. Nem tudtam mit válaszolni, hacsak nem azt, hogy a Petőfi tér nem sporttelep, még stadionépítéshez sem elég nagy. És – az illetékesek helyett – szégyelltem magam.

Kaland az egészségügyben
Fried Ferenc, Budapest
Megbetegedtem. A szakorvoshoz némi összeköttetés révén hamar bejutottam, megvizsgált, majd széklet- és vérvizsgálatot kért. A másodikra adott is beutalót, az első miatt viszont külön el kellett mennem a háziorvoshoz – nem tudom, miért, de ezt csak ő javasolhatja. Ott is eltöltöttem vagy másfél órát, de legalább dobozt is kaptam. A vérvétel hamar megvolt, a dobozkával viszont a város végére, a Megyeri útra kell mennem. Jártam ott korábban, de a térképen újra megkerestem a megfelelő buszjáratot. Ez a 122-es, amely Újpest Városkaputól indul. Tettem egy kört az egykori remiz körül, de a korábbi megállóban csak egy éjszakai járat szerepelt. Volt vagy 35 fok, árnyékban, jólesett keresgélni. Végül a Volán forgalmi irodájában kérdeztem meg, honnan indul a 122-es. Kimutattak az ajtón: ott állt vagy három kék busz, de mindegyik zárt ajtóval. Nézzem meg a menetrendet – javasolták. A 3-as kocsiállásnál valóban fel volt tüntetve a járatszám, ám míg a 3-as vagy húsz centiméteres, a 122-es kb. háromcentis, alig látható számokkal. A menetrendből pedig kiderült, hogy ez a „viszonylat” 9 és 13 óra között nem közlekedik. Éppen 12 óra volt, így egy órát ülhettem a Volán kellemes pénztárhelyiségében, ahol legalább árnyék volt. Inni- és olvasnivalóval már otthon kellően felszerelkeztem, a büfében vettem egy szendvicset, így valahogy elvoltam. Egy órakor felszálltam a buszra, kimentem a megyeri Szondi utcáig (ez az utolsó budapesti megálló, utána már Dunakeszi következik), s röpke 200 méter verőfényes séta után le is adhattam értékes csomagomat. Az eredményt interneten juttatják majd el a beküldő háziorvosnak, ezt a szakrendelésre nekem kell továbbvinnem – ismét megfelelő várakozás fejében. Hazafelé már minden jól ment, kiderült, hogy a 30A busz egyenesen behoz a Keletihez. Ha az ember amúgy sem érzi jól magát, nincs is kellemesebb és egészségesebb, mint kánikulában utazgatni, keresgélni, várakozni. A Nemzeti Lakosságbosszantó Hivatal minden területen teljes kapacitással működik. Persze, ha az ember minden útja előtt megnézné a BKV-menetrendet az interneten, nem járna így, az egészségügyi anomáliák viszont, úgy látszik, kiküszöbölhetetlenek. Lemondásával ezt Zombor úr is belátta.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!