Beregszászi vélemény: '...van nekünk elég bajunk a Jobbik nélkül is'

Éhezzenek csak tovább…
Kutnyik Pál, Szeged
A kormánypárti többség nemmel szavazott a nemzeti minimumról, ami a gyermekéhezés felszámolására lenne hivatott. Harrach Péter (KDNP) elutasító indokként közölte: „Az ellenzék rárepült a gyermekszegénység témájára.” Az is elhangzott, hogy „vitává silányult az ügy”.
Eszement konklúzió! Ekkora blődséget a nem túl gerinces hazai politikában is ritkán hall az ember. Pedig 25 év után most lett volna először alkalom, hogy civil kezdeményezésre a bal- és jobboldali képviselők együtt és egyszerre lépjenek. No, de ahhoz félre kellett volna tenni politikai lojalitásukat, önző és korrupt énjüket, egyúttal gondolva arra, hogy mi lehet fontosabb az ország, és benne a fiatalok jövőjénél. Most sem sikerült a kormánypárti többségnek – mint annyiszor már! – jót cselekednie. Újfent bebizonyosodott, hogy a hatalom önző és magának való. Azt meg ab ovo nem tudja, mit is jelent a népet szolgálni.
Az ENSZ Közgyűlése több min 25 éve (1989) fogadta el a Gyermekjogi Egyezményt. Egyik legfontosabb része, hogy bármely állam köteles gondoskodni a gyermekek jólétéhez szükséges feltételek megteremtéséről. Ha a szülő nem képes rá (ezer oka is lehet), akkor ez a kötelezettség az államra hárul. Most önző és felelőtlen módon elutasították, mondvacsinált kitalációk alapján.
Magyarországon 200-250 (Ferge Zsuzsa szerint 500) ezerre becsülhető a rendszeresen nélkülöző gyermekek száma. Közülük legalább 50-60 ezer napról napra folyamatosan éhezik. Ha ez sem rendíti meg a magyar kormányt (a felnőtt éhezőkről most nem is beszélve), köztük a KDNP tagjainak keresztényi(?) szívét, akkor már csak annyit mondanék: ébresztő! Ébresztő, hölgyeim és uraim!, mert semmi kétség, elveszítjük országunk és gyermekeink jövőjét, felemelkedésünk zálogát. Vagy éhezzenek tovább?

Mi is az a Századvég?
Róbert Hanna közgazdász, Gyöngyös–Budapest
Közölje már végre velem valaki, hol is tudnám elolvasni, tanulmányozni, mi is a Századvég, valójában mivel foglalkozik. Mert talán nemcsak én, hanem rengetegen nem tudjuk, mi ennek a kormányunk szívéhez közel álló alapítványnak a feladata.
Azt mondta a barátnőm, hogy ne írjak erről, úgysem lesz semmi eredménye. Én is így gondolom, mégis írok, csak azért, mert szeretném megtudni, mekkora zsenik dolgoznak a Századvégben, hiszen a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium által tanácsadásra kiírt csaknem ötmilliárd forintos tendert ez az alapítvány nyerte meg. Ki és hogyan állapította meg, hogy ők a legjobbak, hogy csak és kizárólag ők érdemlik meg ezt a „csekély” ötmilliárdot? Azért is vettem a bátorságot, hogy megkérdezem, mert a Századvég idén a Magyar Nemzeti Bank „komplex kutatás- elemzési, kutatással alátámasztott tanácsadási és tanulmánykészítési feladatok ellátására” kiírt közbeszerzésen már nyert 1,8 milliárd forintot.
Értik ezt, kedves szakmabeli kollégáim? Mert én nem. Gondolom, a nagy frázisok, szavak, dumák mögött csak egy dolog áll: minél több pénzt szerezni a különösen értékes kutatásokért. Ráadásul a maguk részéről mindent titkosítanak. Persze, hiszen lehetnek országunkban – ne adj’ isten! – igazi szakértők, akik megmondanák a véleményüket: az egész csak blöff. Ám, mint tudjuk, a pénz beszél…

Magunk is okos emberek vagyunk
Popovics Lászlóné, Beregszász
Itt, Ukrajnában van egy régi közmondás: nem illik idegen kolostorba saját szabályokkal érkezni. Ez jutott eszembe, amikor elolvastam, hogy a szlovákiai hivatalos szervek megtiltották Szávay Istvánnak és általában a Jobbikhoz tartozó brancsnak, hogy irodát nyissanak Dunaszerdahelyen. Ennek a szalonképtelen szélsőjobboldali pártnak semmi keresnivalója nincs Magyarország határain kívül.
A Jobbik természetesen egészen másképp ítéli meg a problémát, úgy hiszik, hogy nekik Szerbiában és Szlovákiában is joguk van kioktatni az ottani magyarságot. A szerb kormány már kimondta, hogy más ország pártjai nem nyithatnak irodákat az országukban. Erről a napokban dönt a szlovák kormány is, de Szávay István jobbikos alelnök már kijelentette: ebben a kérdésben „nem Robert Fico fog dönteni”. Érdekes dolgok ezek. A 34 éves ifjú titán Szávay nyilván még jól emlékszik arra, hogy pontosan egy évvel ezelőtt az ukrajnai SZBU (Biztonsági Szolgálat) megtiltotta a Jobbik bármilyen tevékenységét Beregszászon, és szépen kitessékelték a városból Szávayt és Kovács Bélát. Szávay akkor minden sajtóorgánumnak elmondta, hogy ez törvényellenes, mert a felesége itt született. Nem tudom, hogy mi törvényellenes és mi nem, de azt igen, hogy semmi szükségünk nincs olyan „politikusokra”, mint Szávay vagy a Jobbik bármely más képviselője. Bennünket tanítani, kioktatni nem kell, magunk is okos emberek vagyunk, és van nekünk elég bajunk a Jobbik nélkül is. Gondolom, errefelé nem sokan kíváncsiak rájuk, mert az emberek megunták a politikai pornográfiát. Még jó, hogy ezt a szlovákok is észrevették.

Ha a gyerek hétvégén betegszik meg
Ferenczy Tamásné, Budapest
Sok szó esik manapság a gyermekéhezésről, de sehol egy szót nem hallottam arról, hogy mit is tegyek, ha hétvége van, a gyermekeim keményen dolgoznak, és a négy unokám velem van. Most nem az étkezésről szeretnék írni, hanem arról, mi van, ha a gyerek megbetegszik. Így volt ez a múlt vasárnap is. Két unokám a négyből belázasodott, megbetegedtek, megjelent a nátha és az ilyenkor szokásos tünetek. Istenem, mit tegyek, honnan szerezzek orvost? Telefonálok ide-oda, megtalálom a kórházi rendelőket, és mindenhol az a válasz: be kell fáradni a gyerekekkel a rendelőbe, ott az ügyeletes orvos megnézni őket. Kérdezem, hogy nem lehet-e megkérni egy ügyeletes orvost, hogy otthon vizsgálja meg a kicsiket? A válasz természetesen: nem.
Próbálok keresni magán-gyermekorvosi rendelőt, ám amikor megtudtam a többezres, sőt tízezres árakat, nem hittem a fülemnek. A végén sikerült egy rokonom segítségével elvinni a gyerekeket az egyik kórház rendelőjébe, ahol körülbelül két óra várakozás után az orvos megvizsgálta őket. Rengeteg volt a beteg gyerek, de orvos alig.
Szóval kedves Balog Zoltán humán miniszter úr! Az átkozott szocializmusban ilyen esetekre még voltak ügyeletes gyerekorvosok, akiket lehetett a lakásra hívni, kijöttek, megvizsgálták a gyerekeket és mindezt ingyen. Értem, hogy ma már rég nem az átkosban élünk, de az unokáimnak nem tudom megmagyarázni, miért nem jön el hozzánk a doktor néni vagy bácsi. Önök ott a minisztériumban tudnának nekem tanácsot adni, hogy ilyenkor mit hazudjak nekik?

Hatalmi harcok a háttérben
Hegedűs Sándor, Budapest
Orbán Viktor a minap kinevezte Rogán Antal frakcióvezetőt kabinetfőnökének. Az indok egyszerű lenne, ha igaz lenne, ám nem az. Orbán azzal érvelt: a személyi változást az tette szükségessé, hogy kormányfői teendőit hovatovább nem tudja ellátni, szüksége van valakire, aki leveszi a válláról terheinek egy részét.
Ha számba vesszük, miféle terhekről van szó, kiderül, sok olyan feladatot vállal magára, ami nem nevezhető feltétlenül miniszterelnöki teendőnek. Miért kell neki személyesen felavatni, mondjuk, egy makarónigyárat, egy el sem készült útszakaszt, egy hidat? Mást sem látni a televízióban vagy olvasni a lapokban, mint hogy a miniszterelnök megjelent itt is, ott is. Lehetséges, hogy Beaumarchais Figaro alakját Orbán Viktorról mintázta? A kérdés természetesen költői, hiszen világos, hogy népszerűségét akarja önmaga állandósított felszínen tartásával újrateremteni. Az átszervezés fő motívumát sokan a Lázár–Rogán-ellentétben látják. Bár meggyőződésem, hogy ez az új felállás csak növeli a konkurenciaharcot. Tudható, az ellentétek hátterében hatalmi harcok húzódnak meg, aminél nincsen nagyobb hajtóerő. Az ország első embere ennek nyilván tudatában van, sőt éppen ezt akarja megnyergelni, a klasszikus „oszd meg és uralkodj” jól bevált elve alapján. Közelednek a parlamenti választások, a győzelemre a Fidesz–KDNP-t fel kell készíteni, be kell stoppolni addig az időmarta folytonossági hiányokat. Megnőnének az ellenzék esélyei, ha ezt a szituációt képes lenne a maga javára fordítani.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!