Főtanácsadói intelem március 15. előtt: – Petőfiék idejében is ugyanígy szakadt az eső...

Fény és sötétség
Róbert Hanna közgazdász és pedagógus, Gyöngyös
Luxusirodákból, márkás festmények alatt mesélik a mai államtitkárok és a kormánypárti vezetők a szegény népnek, hogy mi jó és mi nem. Az egyik elmondja már hatodszor, hogy a szocialisták „hazudtak éjjel, reggel és nappal”, a másik, hogy okafogyott a pedagógusok tüntetése. A harmadik megmondja, hogy Magyarország jobban teljesít, és soha nem élt ilyen jól a magyar ember. Hazudnak ezek is szépen, és a pedagógusok ott vannak a Kossuth téren, demonstrálnak, követelnek, de meghallani őket nem akarja senki. Minek? Majd rákeni a kormány sleppje az egészet az ellenzékre, és ezzel minden be is van fejezve.
Pósán László fideszes parlamenti képviselő azt mondja: „szerinte pofátlanság a tanárok követelése”. Értik ezt? Azzal folytatja, hogy „bérrendezés zajlik most, és ehhez képest a még plusz újabb 18 százalékos követelés, azt gondolom, hogy az már egy elég nagy pofátlanság”.
Kedves Pósán László! A pedagógusok, természetesen, nem tudnak egymilliós apanázst kapni, mint ön meg a társai. Nem is erre pályáznak, mert tudják, hogy ebben az országban csak a felső tízezer élhet úgy, mint ön. De a „pofátlan pedagógusok” is emberek, keményen dolgoznak, tanítják a jövő generációját, mely remélhetőleg nem lesz annyira pofátlan, mint ön. A mai pedagógusok természetesen soha nem lesznek milliárdosok, mint a volt gázszerelő Mészáros, vagy mint a parókakészítő Vajna. Ez érthető. De a tanárok is emberek, ők is szeretnének jól élni, és nem az államtól akarnak valamit elvenni, hanem még többet adni az országnak a tudásukkal. Ezt nem értik Pósán és barátai. És itt kezdődnek a pofátlan beszédek, amiket megengednek maguknak a mai kormánypárti politikusok.

Repedések az építményen
Fábri Ferenc, Budapest
Bár Orbán és csapata egyre erőszakosabban próbálja hatalmát növelni, sorra jelentkeznek a NER építményén a repedések. Nemrégiben az ajkai vörösiszap-per elsőfokú ítélete kapcsán több fideszes vezető támadta a bíróságokat és a jogrendet – ez az ő kinevezettjeik tiltakozását is kiváltotta. Mind Darák Péter, a Kúria, mind Handó Tünde, a Bírói Hivatal elnöke szembement a rezsista Németh Szilárd kérdésével: miért nincs felelőse a 10 halálos áldozattal járó katasztrófának? Mindkét Fidesz közeli vezető visszautasította az igazságszolgáltatás befolyásolását, az ítélet leegyszerűsítő, demagóg értelmezését.
Hasonló a helyzet a Fidesz-féle Pedagógus Kar elnökével, Horváth Péterrel, aki kijelentette: a miskolci hermanos tanárok minden követelésével egyetért. Hadházy Ákos korábbi fideszes önkormányzati képviselő ma a párt korrupciós ügyeinek legfőbb leleplezője. Az Orbán-kormány egykori államtitkárai, Ángyán József és Illés Zoltán a mezőgazdaságban, illetve a környezetvédelemben fő ostorozói a kormánypolitikának.
Tarlós István – ha lassan is – észrevette, hogy tőrt döftek a hátába, s mintha már érzékelné a különbséget a főváros és a Fidesz érdekei között.
Az is nagy pofon Orbánnak, hogy bár úgy tett, mintha a maga jószántából akadályozta volna meg az antiszemita Hóman szobrának felállítását, Obama amerikai elnök bejelentette: komoly nyomást gyakoroltak ez ügyben a magyar kormányra.
A közélet más botrányoktól is hangos, az úgynevezett terrorveszéllyel indokolt alkotmánymódosítás terve, a budapesti tömegközlekedés részleges állami kézbevétele és felforgatása, a hat év alatt felhizlalt államapparátus gyors leépítésének ötlete és egyebek miatt. Az egyik oldalon a nemzeti nyomor, a másikon az Orbán-féle oligarchák folyamatos rablásai is állandó témát nyújtanak az ellenzéki írástudóknak.
Sajnos az istenadta nép mindebből keveset érzékel, a Fidesz népszerűsége ma is nő. Bár a közoktatás fideszizálása még nem teljes, de „eredményei” már jól látszanak: az emberek többsége nem érdeklődik a politika, azaz saját ügyei iránt, közönnyel várja, hogy teljesen tönkretegye őket a rendszer, vagy akár el is hiszik mindazt a blöfföt, mellyel etetik őket. A repedések – ma még – nem veszélyeztetik az építmény stabilitását.

A legnagyobb probléma
Répássy Péter, Budapest
A szombati tüntetésről már minden bizonnyal mindent megírtak. Ami nálam kiverte a biztosítékot, az Klinghammer rektor-államtitkár-helyettes úr nyilatkozata volt.
Vajon néz-e tv-t Klinghammer úr vagy csak mondták neki, hogy ezt kell mondania?
Szót emelt-e, hangot adott-e felháborodásának, amikor Lázár úr „trendi” kétnapos borostásan, mint rossz homeless vezette sajtókonferenciáját, vagy amikor Csepreghy államtitkár-helyettes kinőtt, fehér pincérkabátjában, tény és való, (rosszul megkötött) nyakkendősen, ápolatlan borostával nyilatkozik? S lehetne még a sort hosszan folytatni. Annak idején voltak egyetemi oktatóim, akik lengyel (később kínai) pólóban tartották meg konzultációikat, de tudtuk, hogy ha hallani akarjuk őket, akkor legalább fél órával előbb az előadóban kell lenni, hogy legyen helyünk. Nemcsak beszéltek, hanem mondtak is valamit. Nem a vasalt nadrágot, hanem a tudásukat figyeltük.
Klinghammer úr! Tényleg ez a kockás ing a legnagyobb probléma az oktatásügyben?

Nem lehet őket tisztára mosni
Martényi Csaba, Budapest
A Horthy-szobor a református egyház egyik fővárosi templomában áll, a Hómanszobrot pedig Székesfehérváron kísérelték meg felállítani, de erre nem került sor. Éles szemű megfigyelők észrevehették a két szobor körüli viták közötti hasonlóságot.
Horthyt is, Hómant is sokan – így Orbán Viktor is – szeretnék tisztára mosni, de próbálkozásaik rendre kudarcba fulladnak. Nem lehet ugyanis meg nem történtté tenni, hogy a volt kormányzó regnálása és Hóman minisztersége alatt hátrányosan megkülönböztettek állampolgárokat, majd Magyarország megszállása után nem akadályozták meg a deportálásukat. Ha Magyarország nem szolgálja ki a németeket, akkor nem tudták volna a népirtást ezekben a méretekben végrehajtani. Nincs elfogadható indok arra, ha valaki a nácikkal szövetségre lép.
Hamis érv az, amit nem kevesen hangoztatnak, hogy a kormányzó és a miniszter sem tehetett mást. Igenis, lett volna más lehetőség, lehetett volna igazi demokrata módjára viselkedni. Lehetett volna a lehengerlő túlerőt jelentő nácikkal szembeszállni.
Ott volt előttük a dicsőséges példa: a maroknyi Finnország csaknem ugyanakkor szembeszállt a másik nagy, kegyetlen hódítóval, az agresszor Szovjetunióval. A legszentebbért, hazájuk függetlenségéért, és megérte a harc! Finnország szabad maradt.
Igen, a két magyar politikusnak is lehetett volna emelt fővel, becsületes emberként meghalni, mint Bajcsy-Zsilinszky Endre tette, s akkor most senki nem kifogásolná, hogy emlékükre szobrot állítanak. Tekintélyuralmi rendszerük azonban korlátozta a polgári jogokat, semmibe vette az emberi méltóságot. Nemzetinek vallott államrendjük sokakat tartott nyomorban vagy késztetett kivándorlásra. Előjogokat hirdettek, a népet kisemmizték. Aki ezt a rendszert bármennyire is példaképének tekinti, rossz úton jár. Ezért vált hiteltelenné az éj leple alatt felállított, harmadik szoborcsoport, emlékmű is, amely a Szabadság téren áll.

A szavak súlya
Ferenczy Tamásné, Budapest
A kitűnő politikus asszony, a valamikori brit miniszterelnök, Margaret Thatcher ezt írta: „Egy politikusnak nagyon fontos emlékezni arra, hogy az emberek mérik az intelligenciamagasságát, figyelik minden szavát, gesztusát és általános viselkedését. Fontos, hogy egy politikus kimondottan jól szituált és kitűnően tanult ember legyen. A választók ezt nagyon tisztelik.” Ez jutott eszembe, amikor a magyar Országgyűlésben Kósa Lajos fideszes frakcióvezető nem arra reagált, amit bevezetőjében a Tisztelt Ház előtt Orbán Viktor mondott, hanem nagyon idegesen nekirontott Tóbiás József szocialista párt- és frakcióvezetőnek, aki „merte hazugsággal ostorozni a kormány politikáját”. Kósa azt mondta, ha Tóbiás szakítani akar a hazugságaival, „bocsánatot kell kérnie a néptől”. Így folytatta: „reményt az adna, ha némán fejet hajtanának a magyar választó előtt és megköszönnék azt, hogy önök még egyáltalán ebben az országban kimehetnek az utcára anélkül, hogy inzultálnák önöket”. Igaza van Kósának abban, a Fidesz-kormány politikája oda vezetett, hogy az emberek tényleg félnek sötétedés után kimenni az utcára, hiszen minden áldott napra esik egy gyilkosság. Soha ilyen katasztrofális helyzetben a közbiztonság nem volt, mint az utolsó hat évben. De Tóbiás József szocialista parlamenti képviselő nyugodtan kimehet az utcára, mert nem az ő bűne az, ami ma országunkban történik. Kósa Lajos soha nem olvasta Margaret Thatcher bölcs szavait, pedig jó lenne néha könyvet is kézbe venni.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!