Munkásmozgalmi parcella… – Ha ezt megélhetted volna!

Nyugtalanságra nincs okuk
Hegedűs Sándor, Budapest
A legtöbb ember a saját és környezete bőrén érzi az orbánikum átkát. Irritálja, hogy a társadalom kisebbsége mérhetetlen vagyonokat halmoz fel, fürdik a jólétben, míg a társadalom nagyobbik része a pauperizmus felé sodródik. Jövője egyre bizonytalanabb, egyre elkeserítőbb. Meredeken zuhan imázsunk nyugati megítélése. Mind több ember menekül itthonról, hogy a szerencsésebb külföldön boldoguljon s teremtsen magának szilárd, jövőképes egzisztenciát. A kormány elsősorban azzal törődik, hogy bebetonozza magát a hatalomba, hogy onnét már ne lehessen kimozdítani. Mert boldogulni, karriert befutni, meggazdagodni hatalmon kívül már nem lehetséges.
A nép morog, káromkodik, tör-zúz a négy fal között, s ha az utcára megy, a törvényesség és lojalitás határain belül marad. Orbánéknak egyelőre nincs okuk a nyugtalanságra.
A nép előtt nem menetelnek koncepciózus, harcos erők, melyek megmutatnák a helyes utat, nincsen karizmatikus vezető, aki lelket önthetne az emberekbe. S ha van, azt elnyomják, lehetetlenné teszik, lejáratják. A középszerűség még nem szült forradalmat. Csak abban bízhatunk, hogy a nép türelme nagy, de nem végtelen.

Korlátlan lehetőség Orbánnak
Fried Ferenc, Budapest
Orbán Viktor szép fokozatosan építi ki teljhatalmát.
2002-es veresége óta még gátlástalanabbul tör célja felé, mint korábban, ma már sem a politikai korrektség, sem a demokrácia látszata nem fontos, csak a leplezetlen hatalmi igények. Kezdte az Alaptörvénnyel, melyet kérdezés nélkül nyomott a képünkbe, folytatta a magánnyugdíjak elrablásával, az új Munka törvénykönyvével, a médiatörvénnyel, a szociális támogatások lefaragásával, a különadók rendszerével, a névre szóló jogszabályokkal, az adótörvényekkel, a csaló választási törvénnyel, a korrupció fő politikai elvvé emelésével, a pedagógusok, közszolgák akolba terelésével, a közigazgatás gleichschaltolásával, az Alkotmánybíróság felhígításával és hatáskörei lefaragásával, a főbíró és az ombudsman rapid leváltásával, a titkos paksi atomszerződéssel, s egyéb, a jogállamot megerőszakoló, a magántulajdont, a társadalmi szolidaritást, az emberi jogokat semmibe vevő lépésével.
S most itt a felhatalmazási törvény, mely korlátlan lehetőséget adna Orbánnak, hogy a maga által kimondott állítólagos terrorveszély ürügyén mindent zárójelbe tehessen, amit az Alaptörvény, az Emberi Jogok Nyilatkozata vagy a nemzetközi szerződések tartalmaznak, és parlamenti felhatalmazás nélkül rendkívüli állapotot hirdessen hatvan napra, a hosszabbítás lehetőségével.
Aki azt hitte, hogy e folyamat megáll, az orbáni világ egyszer konszolidálódik, most láthatja: reménytelen ábránd volt. A hatalom éhe egyre nő, aki ennek és az erőszak eszközének a vonzásába került, az nem tud tőle szabadulni. A kisgömböc az egész világot be akarja kapni. A vége nyilvánvaló, csak az időpont kérdéses.

Rokonszakmák
Reményfy László, Eger
Egy közlemény szerint kétszázezer közalkalmazottat építenek le. Ugyanakkor a miniszterelnök helyettese ragyogó arccal újságolja, hogy a vadásztörvény módosításának köszönhetően ötven új munkahely jön létre a vadászati igazgatásban. Mégpedig „tájegységi fővadász” néven. (Bár erre inkább az „álláshely” megnevezés illenék jobban.) Öröm tehát, hogy a kétszázezer leépített alkalmazottból már csupán 199 950 főnek kell a versenyszférában keresnie a megélhetését.
A vadászat is olyan, mint a sport: mindkettőből egyre többen akarnak megélni. Rokonszakmák lettek.

Minden eszköz lehetséges
Jakab Jenő, Budapest
Elképzelem, ahogy a kormány közeli Magyar Idők kiadvány újságírói reggel bemennek a szerkesztőségbe, és azzal vannak elfoglalva, hogy mit is írjanak a holnapi lapba.
Elolvastam, hogy a Teleki Blanka Gimnázium igazgatóját, Pukli Istvánt abban találták vétkesnek, hogy valamikor MSZP-tag volt.
Na és, kérdezem én, miért ne lehetett volna? Ha az Orbán-kormányban a mai napig több mint tíz volt MSZMP-s miniszter és államtitkár ül a gyönyörű bársonyszékekben, miért ne lehetett volna egy iskolaigazgató tagja a szocialista pártnak?
Tudom, hogy nem csak erről szól a hír. Kiadták parancsba: mindent meg kell tenni azért, hogy a pedagógusok megnyugodjanak, csendben legyenek, mert Orbán nem tűri, ha valaki a kormányzása ellen valamit is tenni mer. Minden eszköz lehetséges, ha szükség van rá, még azt is megteszi a Vajna-féle TV2, hogy napi téma lesz a kockás ing, amit a diákok is hordtak ezekben a napokban.
Ott ül a kamerák előtt a Mokkában egy divattervező, és magyarázza a kockás ingek történetét. A bolondéria felső határa, hogy a kormányoldalon sehol egy szó sem esik arról, mit is akarnak a pedagógusok. Erről beszélni nem fognak, mert szerintük ma a tanárok olyan jól élnek, mint még soha. Ezt nem én mondom, hanem Orbán Viktor mondta a magyar parlamentben.
És akkor, amikor az iskolákra, gimnáziumokra, oktatásra (és így tovább) nincs pénz, jön a hír: egymilliárd forintos támogatást irányoz elő a Szlovákiai Keresztyén Egyháznak az a szerződés, amelyet Balog Zoltán miniszter írt alá Révkomáromban Fazekas Lászlóval, az ottani egyház püspökével. Ezt a támogatást még tavaly decemberben hagyta jóvá az Orbán-kormány. Nagyon helyes. Miért kellene támogatni a magyar közoktatást, ha a szlovák egyháznak szüksége van egymilliárd forintra?

A média fontossága
Vuics Tibor, Budapest
Orbán Viktor 2002-ben fölismerte a kommunikáció fontosságát, mit kell tennie a Fidesznek, hogy ismét kormányra kerüljön. Eredményesen működtették a polgári köröket, tagjai kapcsolatban álltak egymással.
A 2002-es bukást követően 400 hithű fideszest szórtak szét különböző közintézményekbe; veszélyességét a balliberális kormányok, így Gyurcsány miniszterelnök sem fogta fel. A Fidesz folytathatta a média megszállását (Hír Tv, Echo Tv), beépült a közszolgálati televíziókba (M1, M2, Duna, Duna World) és a rádiókba (Kossuth, Petőfi, Bartók, Lánchíd Rádió), megszerezték a Magyar Nemzetet és a Magyar Hírlapot, megerősítették a Magyar Demokratát, a Heti Választ stb.
Mi lett a balliberális média sorsa? Az MSZP elkényelmesedett, választóival vajmi keveset foglalkozott. Fogadóóráikat sem vették komolyan. Választások idején, négyévente kiálltak valamelyik exponált helyre, ahol öngyújtókat, tollakat, zászlókat, propagandaanyagot osztogattak. Az elektronikus médiából kiszorultak. A Klubrádió csak korlátozottan hallgatható, az ország nagyobb részében nem. Némi eszmei támogatást kapnak az RTL Klubtól és eddig a TV2-től, amely rövidesen a Fidesz kezébe kerül. Az ATV-ben van megszólalási lehetőségük, de ennek működtetése is részben a Hit Gyülekezetének köszönhető. Maradt a Népszabadság és a Népszava, valamint hetilapként a Vasárnapi Hírek. A baloldali kritika és a vélemények erősnek látszanak a Facebookon, ezek azonban csak a számítógéppel rendelkezőkhöz juthatnak el. A baloldali erők széthúzása meglehetősen kilátástalanná teszi helyzetüket még akkor is, ha a Hír Tv, illetve a Lánchíd Rádió visszatért a médiumoktól elvárható etikai magatartásra.

Ideje lenne felébredni
Geiger József, Vaskút
Kutyából nem lesz szalonna, tartja a mondás, nem alaptalanul. Nem kell ahhoz bigott kommunistának lenni, hogy az ember lássa: a rendszerváltás nagyon el lett szúrva. A részben dilettáns, kalandor rendszerváltók nem a nép érdekeit tartották szem előtt, amikor mindent elkövettek a hatalom megszerzése és megtartása végett. Kritika nélkül támadtak mindent, amit a szocialista rendszer pártolt, és pártolt mindent, amit az elítélt. A legnagyobb gazemberek persze a vezető kommunisták voltak, akik hatalmuk átmentése érdekében megtagadták Kádárt – főleg, hogy meghalt –, kirántották a pártot a tagság alól, átmentették maguknak a pártvagyont stb. A kerekasztal-tárgyalásokon megalkudtak, biztosítva saját túlélésüket. Tárgyalópartnereik belementek mindenbe, a hatalomért reszketve. Egymás kezét fogva félrevezették az egyszerű embereket, a népet, akik vélt vagy valós sérelmeik miatt vagy a jobb élet reményében hittek nekik. A rendszerváltó kormányok alatti 25 év történései ismertek, az élet minden terén korrupció, munkanélküliség, többmilliós mélyszegénység, lepusztult egészségügy, oktatás, hajléktalanok stb., szemben a régi rendszerben politikusok és holdudvaraik elképzelhetetlen nagyságú vagyonával. Az ország mégis halad előre, éppúgy, mint a piramisjátékban. Az ellopott pénzeket pótolják az EU-tól, a költségvetésből, és mire majd minden kiderülne, már régen messze járnak. És ez pártszínektől független. Ideje lenne végre felkelni, bocsánat, felébredni, és elzavarni ezeket, legalább a kezdetekig visszamenni, és azt visszavenni ezektől, amit még lehet.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!