'És ha már egyikük sem bírja tovább, az egyik új stadiont átalakítjuk közkórházzá...'

Öröm és keserűség
Róbert Hanna közgazdász, Gyöngyös–Budapest
Nagy öröm érte hazánkat. Harmincnégy év után végre megint Oscar-díjjal lettünk gazdagabbak. Gratulálok a Saul fia kitűnő és fiatal alkotóinak, akik ennyi örömet szereztek Magyarországnak. Ilyenkor, természetesen, vannak olyanok is, akik nem örülnek. Pedig a világon sok országában elismerik a Saul fia című film nagyszerűségét.
Megszólaltak kedvenc hazai politikusaink is, akik azt gondolják ilyenkor, hogy a nagy örömben az ő véleményük is fontos. Február utolsó napján a magyar parlamentben ez is téma volt. Rogán miniszter azt mondta, hogy ők is örülnek a Saul fia sikerének. Hozzátette: „a miniszterelnök hajnalban ki is írta a Facebook-oldalára, és az is fontos, hogy a film sikere mindannyiunké, például az új filmtámogatási rendszeré”. (Később Kósa Lajos is megismételte, hogy a film sikere az új filmtámogatási rendszer sikere is.) Nem hagyta ki Rogán miniszter azt, hogy jókat belerúgjon a szocialistákba, mert azzal korholta őket, hogy „nem szavazták meg a filmtámogatási rendszert”. A szocialista frakció nemtetszését bekiabálással fejezte ki. Ezután jött Kövér László házelnök, aki visszafogottságra intette Tóbiás frakcióvezetőt, és közölte, hogy nem adja meg Tóbiásnak a szót. Azzal fejezte be Kövér házelnök, hogy ha gyógyszeres segítségre van szüksége a frakciónak (a szocialistának, természetesen), szívesen intézkedik. Így nézünk ki ma itthon, Magyarországon, amikor a világon szinte minden ország sajtója méltatja, nagyra tartja a magyar filmesek sikerét. Nagy öröm ez nekünk. Ilyenkor senkit sem érdekel a politika.

Az egészen más
Georg Nelli, Budapest
Nem engedtem a gyermekemet hétfőn iskolába. Így szerény lehetőségemmel én is csendesen tüntettem a kormány oktatáspolitikája ellen. Hallgattam ezekben a napokban, hogy milyen ideges az Emmi a „nem leszek suliban” mozgalom miatt. Néztem, amint az államtitkár „apa és akadémikus” beszélt arról, hogy a gyermeknek az iskolában van a helye. Okoskodott, mint mindig egy ifjú kereszténydemokrata képviselő, Hollik István amiatt, hogy a gyerekeket „pártpolitikai célokra” használják fel. Amikor az újságírók megkérdezték a szónokot: mi a véleménye arról, hogy egészen kis gyerekek vettek részt Tállai András NAV-elnök társaságában a nagycsécsei térfigyelő kamerák avatásán, az országgyűlési képviselő azt válaszolta a tapasztalt zsurnalisztáknak, hogy ez egészen más.
Ebben a káoszban az, amit a forradalmi párt és kormány tesz, minden jó, de az, amit a szakszervezetek, szülők, társadalmi szervezetek, nagyon rossz. Szép lenne ez a mese, ha az RTL Klub nem mutatja meg, ahogy egy vásárosnaményi iskolában tavaly nyár óta nincs tanítás a második emeleten, mert egy júliusi vihar leszakította a tetőt. A gyerekek ebben a távoli vidéki városban csak bérelt helyiségekben tudnak tanulni, mert az államnak nincs 10-15 millió forintja megjavíttatni a tetőt. És ekkor a magyar ember, aki imádja az Orbán-kormányt, mert a reformok csodálatosan működnek, megtudja, hogy egy székelyudvarhelyi focicsapatnak 100 millió forintot ajándékozott a kormány – és nem hisz a szemének, a fülének. A gyermekem pedig nyugodtan otthon maradhatott.

Kisebb érték
Ferenczy Tamásné, Budapest
A múlt hét végén, már nem is tudom hányadszor, megrongálták a zalaegerszegi holokauszt-emlékművet. Megszoktuk, sajnos. Ahogy emlékszünk rá, a 2005-ben emelt alkotásról ismeretlen tettesek lefűrészeltek néhány fém alkatrészt. Most tudjuk, hogy a rendőrség elkezdte a nyomozást, mert a helyi hitközség vezetői bejelentették, hogy az emlékműről leszedték a réz menórát. A kárt is megállapította valaki: „csekély” 200 ezer forint. És itt jön a legérdekesebb: a helyi rendőrség, vagyis a megyei rendőrkapitányság „kisebb értékre, illetve vallási tisztelet tárgyára elkövetett lopás” gyanúja miatt indított eljárást ismeretlen tettes ellen.
Szerencsétlen emlékmű, ebben a tizenegy évben számtalanszor nem tetszett valakinek, hogy ott áll, a Göcseji úton. De egyszer sem lehetett olvasni arról, hogy egy kisebb értékről van szó. Sajnos ezt is megértük. Hamarosan pénzben és kilóban fogjuk mérni a senkiházik emlékművek elleni merényleteit. Nagyon fáj az egész dolog, hiszen a holokauszt áldozatairól szól.

Kellenek a kancellárok?
Kamarás György, Szeged
Nem tudom. Nem vagyok tisztában azzal, hogy kik a kancellárok, milyen hivatalt töltenek be. Németországban például kancellár a miniszterelnök. Svájcban ezeket a posztokat a kantonok tanácsainak titkárai, míg más országokban intézményvezetők töltik be. Nálunk a középkorban a kancellár a fejedelmi udvar tisztségviselője volt. A németországi Angela Merkel biztos magasabb pozíciót tölt be, mint nálunk az egyetemek rektorai mellé(?) kinevezett személy. Nem udvari bohóc, csak a „király” által meghatalmazott udvaronc, aki feltétlen hálával tartozik a vezetőnek.
Ezért van szükség rájuk. Haladunk a középkor felé. Tervbe vették már, hogy kancellárt neveznek ki a kórházakba is. Megy ez majd tovább, fölfelé és lefelé egyaránt. Orbán Viktor udvarának is szüksége lesz kancellárra. Ha pedig a pedagógusok sokáig nyavalyognak, akkor az iskolaigazgatók mellé is kell kancellár. Ez a folyamat addig tart majd, amíg vezetőnk át nem veszi Angela Merkel rangját és ő lesz Magyarország kancellárja. Ekkor lesz hazánkból igazi Kánaán. Nekik.

Szép perspektívák
Popovics Lászlóné, Beregszász, Ukrajna
Magyar iskolaválasztási kampányt indít a Rákóczi Szövetség a következő hetekben beiratkozási programja keretében.
A kampány kiterjed a szórványvidékekre is. A szervezet, ahogy az MTI ezt közölte, kifejtette, hogy a tavaszi iskolai beiratkozás előtt mintegy 6500 külhoni, magyarul beszélő nagycsoportos óvodásnak küldenek ajándékot a szüleiknek szóló levéllel együtt. A szervezet rámutat, hogy a magyar gyerekeknek több szempont alapján nem államnyelvű iskolát, hanem kizárólag magyar iskolát választanak.
Szép lenne ez a program, ám egy dolgot nem vesznek figyelembe azok, akik ezeket a programokat írják. A magyar anyanyelvű gyermeknek nagyon fontos a boldogulása a jövőben a szülőföldjén. Ez nem vitatott. De azok, aki szeretnék a magyar gyerekek jövőjét Szlovákiában, Szerbiában vagy Romániában látni, netán itt Kárpátalján, nem gondolnak arra, hogy a magyar anyanyelvű gyermekeknek majdnem 80 százaléka az iskola befejezése után nem beszéli az államnyelvet. Ez így van, ha valaki a gyermekéről óvodás korától úgy dönt, hogy csak a magyar nyelv fontos a boldoguláshoz, az állam hivatalos nyelvére nincs szükség.
Nagy tévedés! Azok, akik előkészítették a programot, már rég nem lesznek sehol, amikor a gyermekek érettségizni fognak, és minthogy nem lesznek, nem fogják látni és tapasztalni, hogy mennyire szükséges lett volna az államnyelv tanulása, ismerete. Fontos lenne, hogy a szakemberek ne csak a saját elképzeléseiket tegyék le az asztalra, hanem kérdezzék meg erről a szülőket vagy nagyszülőket. Ma is nagy nehézségekkel küzd ugyanis az az ember, aki nem beszél például ukránul. Gondolkozzanak el ezen!

Játszma – gyerekeknek
Békesi Dániel, Budapest
Ahogy mondta valamikor kitűnő színészünk, Kazal László: az élet igazi kabaré. Amikor hétfőn megnéztem a Nemzeti Választási Bizottság testületének ülését, megértettem, hogy itt már rég nem a népszavazásról, hanem „komolyabb” dolgokról van szó. Az NVB azt teszi, ami neki jó vagy amit neki diktálnak – fentről. Megtudtuk, hogy az NVI nem az MSZP-s Nyakó István népszavazási kérdéseit engedte át, hanem az ismeretlen Erdősinéét, aki a kopaszok, vagyis inkább kopasz gorillák segítségével négy másodperccel előbb adta be népszavazási kérdését boltzárügyben. Természetesen szinte mindenki érti, hogy itt és most nem az történt, aminek látszik. Nyilvánvaló, hogy Erdősiné nem önszántából jelent meg Budapesten a beadványával. Ez már-már kimondottan gyerekeknek szóló játszma. Csak azt nem értem: kinek és miért fontos ez az egész politikai kabaré, amikor nyilvánvaló, hogy ameddig a Fidesz lesz hatalmon, továbbra is minden úgy működik, ahogy ők akarják. Lehet kiabálni, követelni, ordítani, hivatkozni törvényekre, ha egy országos intézménybe hajnalok hajnalán bemehetnek kopasz banditák, akik magukról azt gondolják, hogy ebben a pillanatban ők a törvény. Tehetik nyugodtan, mert senki velük foglalkozni nem fog, nekik minden megengedett, tőlük félnek. Ezért sincs miért csodálkozni, hogy a baloldali pártot semminek sem tartják a választási irodában.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!