Márciusi nagypapavirtus: kockás paripájára pattan az öreg huszár...

Elpofátlanodott újságírók
Ferkánné Tomiszláv Mariann, Budapest
Azon járnak a gondolataim, hogy mi is történik országunkban. Magyarázza meg nekem valaki, hogyan létezik az, hogy egy fideszes vezető azt mondja: az újságírók elpofátlanodtak (c/o Kocsis Máté). A másik meg, aki mellékesen frakcióvezető a kormánytöbbségben, nevezetesen Kósa Lajos, azzal jön elő, hogy módosítana a sajtótájékoztatók szabályzóin, mert az újságírók provokálják a drága politikusokat. Úgy vélem, nagyon abszurd világban élünk, amelyben a politikus mondja meg a zsurnalisztának, hogy mi jó és mi nem. Olyan világban élünk, amikor hamarosan az újságíró arról fogja kérdezni Kósát és társait, hogy mennyibe került az a csodálatos öltöny vagy nyakkendő, amit visel, és milyen parfümöt használ a kedves honatya. Ez nem vicc, hiszen érzékelhető, hogy ezek a politikusok annyira utalják a sajtó képviselőit, mint a betegséget.
Mit lehet ilyenkor tenni, hiszen minden a forradalmi rezsim kezében van, és azt tesznek, amit csak akarnak. Azt lehet tenni, hogy ajánljuk nekik olvasásra a világhírű Larry King (CNN) szavait, melyeket a 80. születésnapján mondott: „Akkor vagyok boldog, amikor az interjúalanyaimnak olyan provokatív kérdéseket teszek fel, amik gondolkozásra és megfontolásra kényszerítik őket. Mert nagyon fontos, hogy komolyan legyenek felkészülve minden nyilatkozatra.” Szerintem ezt nem érti Kósa, Kocsis és a többiek.

Magyarország jobban teljesít
Szakács Judit, Gönyű
Már a csapból is ez folyik. Ilyenkor azonkívül, hogy ökölbe szorul a kezem, elgondolkodom a jobban teljesítésen is. A közvagyon „privatizációját” csodálatos tehetséggel a kezdetektől fogva űzi a győztes pártkoalíció.
Tudom, hogy vannak kivételek, akik a politika gyakorlásával sem lettek tehetősek, de, sajnos, nagyon kevesen vannak.
A magánnyugdíjpénztárak kirablása, a rokkantjáradék csökkentése vagy elvétele, a trafik- és a földrablások rengeteg embert taszítottak nyomorba, és mégis birka módra hallgat az ország. Elképedve hallgatom, hogy a földárveréseken milyen összegeket fizetnek azok, akik a politikából tengetik életüket, pedig bevallott jövedelmük messze nem fedezi kiadásaikat. Beszélnek több százmilliós hitelekről is, amiknek a törlesztőrészletét nem is merem kiszámolni, mert teljesíthetetlen.
Az oktatás és az egészségügy hatodik éve padlón van. Nem értem, hogy tanult, többségében jogvégzett emberek miért nem tudják maguk mellett elviselni a tudást? Beszélnek a szaktudás elsőbbségéről, de ez is csak maszlag. Orbán évértékelőjén büszkén beszélt arról, hogy kórházaink 21. századiak, ugyanakkor a Facebook tele van olyan képekkel, amik lesújtóak. Sok orvos, nővér keresi a boldogulását külföldön. Nagy valószínűséggel végleges szándékkal, és gyerekeiket is külföldre szülik, pedig Magyarországnak is szüksége lenne az utánpótlásra.
Ami végleg kiveri nálam a biztosítékot, az a Vár „bevétele”. A kormány és Orbán Viktor oda akar költözni, onnét biztosan jobb kilátás nyílik az országra. Talán onnét látható lesz a nyomor is, amit ők okoztak. Csodálatos wellnessbunkerük is lesz, ahova elbújhatnak egy esetleges támadás vagy az ország összeomlása elől. Ilyenkor jut eszembe az, hogy olyan törvénymódosítás kellene – már létezik a világon –, hogy egy miniszterelnök legfeljebb kétszer legyen választható. Bízom benne, hogy ő sem élhetne az előnyugdíj lehetőségével.

Csodálatos gyermekműsorok
Fábri Ferenc, Budapest
A tanügyi helyzet újabb mélyponthoz érkezett.
A PM társelnöke, Szabó Tímea egyenes beszédbeli előadásából ismerhettük meg a tarnazsadányi iskola állapotát. Az állam központi iskolafenntartó szervezete három hónapja nem fizeti ki az intézmény szennyvízszippantás- számláját, ezért a szolgáltató leállt ezzel a tevékenységgel. Az illemhely padlóját ellepi a barna trutyi, ha a talajvíz magas, az udvar is hasonló állapotba kerül.
A fekáliával elárasztott mosdó képe a magyar, hoffmanni, klikkesedett iskolarendszer új, minden eddiginél erősebb szimbóluma, amely immár a NER bukásáig lobogója marad az Orbán és bandája által a gyerekek és az egész társadalom ellen elkövetett merényleteknek.
E barna zászlóra pedig aranyszállal lehetne felhímezni Rózsika néni aranyköpését, melyet a parlament oktatási bizottsága ülésén engedett meg magának: szerinte nem lehet gond az iskolarendszerrel, hiszen csodálatos gyerekműsorok vannak a rádióban.
A bizottságban a fideszes képviselők egyébként azért nem foglalkoztak az ellenzék javaslataival, mert azokat rosszindulatúnak, politikai támadásnak találták. Nyilván az az adat is csak a ballib oldal ármánya, hogy az oktatásból az utóbbi években kivont 200 milliárd 80 százalékát stadionok építésére fordították. (Vajon ezekbe jár-e a szippantókocsi?)
Nem is hajlandók sem a KLIK-et felszámolni, sem az önkormányzatoknak lehetővé tenni az iskolafenntartást. Megnyugtató viszont, hogy egy remek, hatékony megoldást mégiscsak talált az állampárt az egész katasztrófahalmazra: az államfő húgát, Áder Annamáriát nevezték ki az iskolafenntartó mamutszervezet élére.
Azt javaslom, hogy a Közoktatási Kerekasztal valamennyi szereplőjét, élükön Palkovics „álomtitkárral”, zárják be a szűk tarnazsadányi iskolabudiba és ki ne engedjék őket mindaddig, amíg ezt az egész tébolydát meg nem szüntetik.

Trianon visszavonhatatlan
Hegedűs Sándor, Budapest
Tőkés László képviselő úr nem akarja tudomásul venni, hogy az első világháborút lezáró trianoni békediktátum immár visszavonhatatlan. A két nagy háború között és alatt lett volna némi remény a béke szigorú feltételeinek némi korrigálásra, de a magyar elit akkor nem elégedett meg a részleges revízióval. A „Mindent vissza!” kategorikus szlogenje alkalmatlan volt arra, hogy valami ésszerű kompromisszum szülessen a vitatott kérdésben. Az elmúlt évtizedek során megtanulhatta volna a püspök úr, hogy megváltoztak a történelmi körülmények és az erőviszonyok. Lett volna esély bizonyos ideig a határ kiigazítására (magyar–csehszlovák tárgyalások), a románok kilépésekor (Molotov nyilatkozata), de Horthyék mindannyiszor elszerencsétlenkedték. Tudnia kellene Tőkés Lászlónak, hogy a káposztát sem lehet bárhányszor felmelegíteni. Ezt a lehetőséget elveszítettük. A makacssággal csak rontjuk az amúgy sem jó magyar–román viszonyt és az erdélyi magyarság helyzetét. A püspök a maga amatőrizmusával a román nacionalisták malmára hajtja a vizet.

Nem kell őket tanítani
Jakab Jenő, Érsekújvár–Budapest
A szlovákiai parlamenti választások után nagy fájdalom az ottani magyarság számára, hogy megint, harmadszor egymást követően a Magyar Közösségi Párja egyetlen mandátumot sem tudott szerezni a törvényhozásba.
Úgy vélem, az egyik legnagyobb gond az, hogy Berényi József pártelnök azt gondolta: a rengeteg segítség, amit a párt a Fidesztől kapott, elég ahhoz, hogy bejusson a parlamentbe. Nem volt elég! A hatszázezres magyar közösség nem hitt ezekben a „segítségekben”.
Pedig irdatlan sok pénz ment Szlovákiába, a református templom megsegítésére, a dunaszerdahelyi fociklub fenntartására. A Bethlen Gábor Alapítványból, a magyarországi adófizetők pénzéből a labdarúgók 300 millió forintot kaptak. Lehetne tovább sorolni, de nincs értelme.
Sokan tudják, hogy a szlovákiai magyarokat nem kell tanítani a magyarországi rendszer alapján, pontosabban a Fidesz utasításai szerint élni. Az ottani emberek a sok nehézség ellenére büszkék, és tudják, hogy nincs értelme gyenge pártra adni szavazatukat.
Azt reméltem, hogy vasárnap reggel, a választások után a Magyar Közösség Pártjának vezetősége azonnal lemond, mert tisztában vannak vele, hogy nekik köszönhető az ekkora vereség. Nem tették meg. De meddig lesz ez így? A szlovákiai magyarság is szeretne jól élni, csak hagyni kellene őket, hogy maguk döntsenek a sorsukról. Nincs szükségük a fideszes tanácsadókra.

Életre nevelés
Répássy Péter, Budapest
Nem értem, miért zúgolódnak a pedagógusok?
Az oktatási kormányzat mindent megtesz a tanulók terheinek csökkentése érdekében. Pl. a gimnáziumi atlaszokban szabadon választható, hogy Visegrád a Duna bal vagy jobb partján van, a szakmunkástanulókat nem fárasztják közismereti tárgyakkal. S mi bizonyítaná jobban az elv, az életre nevelés tényét, mint az, hogy az egyre csökkenő és kivitelezhetetlen oktatási szisztémába az ének és a labdarúgás kapott főhelyet? Számtalan nevesincs celebünk és futballakadémistánk a bizonyítéka, hogy ezek a jövő húzóágazatai.
S ha valakinek mégsem jönne be, sebaj!
A kormány őket sem hagyja az út szélén! Számukra ott a kötelező horgászoktatás! Emlékezzünk csak vissza! Már az ókori Keleten is megmondták: Ne halat adj a koldusnak, hanem tanítsd meg horgászni. Félek, hogy hamarosan megtelnek vízpartjaink a horgászokkal. A csalit a kormány már bedobta!

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!