Majdnem mindannyian nyuszik vagyunk…

Nem fenyegetni kellene
Róbert Hanna közgazdász és pedagógus, Gyöngyös
Üres teremben – a képviselők nem voltak többen 25-30-nál – kezdődött hétfőn a parlamenti ülés. Természetesnek vettem, hogy az oktatásról lesz szó, és azt, hogy a kormánypárti képviselők mindent megtesznek, hogy megalázzák a tüntetőket.
Ezért sem csodálkoztam, amikor egy volt
magyar–francia tanárnő, ma fideszes országgyűlési képviselő, Dunai Mónika azzal kezdte, hogy „önjelölt szószólók törvénytelen sztrájkot kezdeményeztek és kétes követelményeket fogalmaztak meg”. Dunai képviselő számára kevéssé érthető a pedagógusokat képviselő civil vezetők magatartása. Feltett egy kérdést: kinek az érdeke az, hogy az iskolában ne a gyerek legyen az első, hanem a politika.
Szerény eszközömmel szeretnék én válaszolni a képviselő asszonynak. A politikát az iskolába nem más, mint kedves pártja, a Fidesz vitte be. Amikor rájöttek, hogy az oktatási rendszerben még sincs minden rendben, próbálták a tanárokra terelni a felelősséget azzal, hogy azok elégedetlenek a fizetésükkel. Ez hazugság. A tanárok, a civilek, a tanintézetek arról beszélnek, hogy a gyerekeknek ajánlott programok tűrhetetlenek, a tankönyvek nem felelnek meg a követelményeknek. Azt mondták a tanárok és az iskolák vezetői, hogy sok helyen a gyerekek tarthatatlan körülmények között tanulnak. A koszos iskolai WC-be nem tudnak bemenni, nincs kréta, a tornaórát lépcsőházban tartják stb. stb.
A Fidesz megijedt, amikor látta, hogy vannak bátor igazgatók, akik ki mernek állni a szörnyű rendszer megváltoztatásáért. És következett a tanárok és igazgatók lejáratása, az ellenségkeresés, ami jellemző a mai Fideszre. Az emberek, a szülők nagyon okosak manapság, kedves Dunai Mónika. Mesékkel már nem lehet elterelni a figyelmüket a problémákról. Nem fenyegetni kellene a tanárokat, az iskolavezetőket, hanem leülni velük, és végre eldönteni, lesznek- e változások vagy sem.

Kilövésre készen
Jakab Jenő, Budapest
Vasárnap megjelent az újságírók előtt Hollik István „KDNP-s kilövő szakember”, aki elmondta a sajtó képviselőinek, hogy a Fidesz budapesti elnöksége vagyonnyilatkozat- tételi eljárást kezdeményez Juhász Péter, az Együtt V. kerületi képviselőjével szemben, aki Budán egy 130 négyzetméteres lakást bérel. Az ötletet Hollik kereszténydemokrata a TV2-es Kunfalvi Nóra riportjából vette. Nem szeretném kommentálni az ügyeletes ostobaságot, amit megenged magának a kormánypárt sleppje.
Az egész úgy, ahogy van, kisstílű kabaré. Bennem felmerült például az: mikor fogjuk megtudni, hogy hogyan lett multimilliárdos Orbán gázszerelője, a filmbiztos kaszinómilliárdos parókakészítő, a miniszterelnök „kötélbarátja”, a többszörös milliárdos „vállalkozó”. Az, hogy Juhász Péter egy 130 négyzetméteres lakásban él családjával, annyira pitiáner ügy, hogy a sajtótájékoztatón elhasznált villany többe került, mint a lakás egész évi bérlete. Várom az újabb „oknyomozó” riportereket. Ilyenkor jókat lehet szórakozni.

A Városliget ne essék áldozatul
Molnár Ferenc, Budapest
Remélem, most is őrködnek a Városligetben környezetvédő polgártársaim, a fákat védendő. A Vár, pontosabban a Várnegyed a miniszterelnök úr akaratából ismét kormányzati negyed lesz. Korábban is az volt. Elég, ha csak a Főméltóságú Kormányzó Úr országlásáig megyek vissza. Itt volt Őfőméltósága nyolcszobás lakrésze, felette a Horthy fiúk szállásai. Ezek alatt pedig több szinten a Legfelsőbb Hadurat kiszolgáló hivatalok. A teljesség igénye nélkül: a Várban székelt a Miniszterelnökség, a Honvédelmi és a Külügyminisztérium. Itt nyert elhelyezést a Német Birodalom nagykövetsége, sőt a törököké is. Meg sem próbálom felsorolni a magánpalotákat.
Az ostrom során mindez por és hamu lett. Rákosiék kezdetben itt akarták létrehozni a budapesti Kremlt. A legfőbb pártés állami hivatalok mellett a Várban lettek volna a csúcsvezető lakosztályai. Még a helytartó Vorosilov marsall, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke is ide került volna. Arról hallgat a fáma, hogy végül is miért álltak el ettől.
Nincs abban semmi kivetnivaló, ha a Vár ismét visszakapja régi szerepét. Csak a Városliget ne essék ennek áldozatul! Az MSZP–SZDSZ-kormány a Nyugati pályaudvar közelében levő roncstelepen akarta felépíteni az új múzeumi negyedet. Ez a városrész most is, változatlan rondaságában, rendelkezésre áll. Tisztelettel kérem miniszterelnök urat, telepítse ide a múzeumokat!
Az FM mellett, az Országházzal szemben van egy olyan palota, amelyhez hasonló épülete egyetlen szomszédos országnak sincs, az Igazságügyi Palota. Rákosiék nemcsak az igazságszolgáltatásból csináltak szolgálólányt, de cselédszobának minősülő, amolyan Ferenc körúti bérházhoz hasonló, kopott bírósági épületbe telepítették ki a legfelsőbb törvénykezési szerveket. Ez volt a Clark Ádám téren a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága.
De a megalázásból még ez sem volt elég. A Pesti Központi Kerületi Bíróság szép és nagy auláját és még három félemeletet is elvettek. Ide szorították be az akkori Igazságügyi Minisztériumot. Itt most a bírákat egzecíroztató hivatal és az elnök asszony székel.
Az Igazságügyi Palota először a közérdeklődésre méltó Munkásmozgalmi Múzeum lett. Majd a hasonló érdeklődést kiváltó Néprajzi Múzeumé lett a palota. Azt hittem, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének első dolga lesz igazságot szolgáltatni legalább e téren, de csalódnom kell.

Reformok és nyugdíjfrász
Török József, Budapest
Illetékes nagyjaink egyre többször figyelmeztetnek minket arra, hogy 10-20 év múlva nem vagy csak alig lesz nyugdíja az akkori nyugdíjasoknak. Ezt azzal indokolják, hogy egyre kevesebb lesz az aktív (járulékfizető) dolgozó, így kevesebb lesz a befizetés, viszont egyre több lesz a nyugdíjas. Egyszerű matematika: a kevesebbet többfelé elosztva kevesebb jut a nyugdíjasoknak. Arról bölcsen hallgatnak, hogy a korábbi rendszerben kötelező volt dolgozni, és a dolgozók után a járulékokat befizetni. Rendszerváltóink felszabadítottak minket a kötelező munka alól. A rendszerváltás után a munkanélküliség az egekbe szökött. Nagyvállalataink nagy része eltűnt, tönkrement, megszűnt a termelés, nem kellettek a munkáskezek, vagy ha mégis, akkor általában járulékok befizetése nélkül, feketén. Így érthető, hogy az állami nyugdíjpénztár bevételei is jelentősen csökkentek.
Mézesmadzagként hirdették meg a magánnyugdíjpénztárakat, azonban az oda éveken át befizetett pénzeket az erre szakosodott kormány lenyúlta. És most kiderül, hogy a nyugdíjak veszélybe kerülhetnek. Felelős persze nincs. A kormány oldalanként milliókért készíttet értelmetlen tanulmányokat, milliárdokért építtet kihasználatlan stadionokat stb. Ágazatok mennek tönkre, majd éppen a nyugdíjasok fogják őket érdekelni. Lényeg, hogy a magyar reformok működnek. Trianonnal az ország kétharmada veszett el, a rendszerváltással a jövőképünk és megélhetési biztonságunk.

Nem pénzről beszélek
Popovics Lászlóné, Beregszász
Amikor egy itteni magyar ember körülnéz, látja, hogy semmi jóra nem számíthat, világos számára, hogy milyen nehéz körülmények között kell élnie mindennapjait. Rengeteg „misszionárius” jön Beregszászra Magyarországról, találkoznak a helyi, a megyei és az egyházi vezetőkkel, ígérgetnek, szépeket mondanak, de, sajnos, ezzel minden be is fejeződik, mert az egyszerű emberekkel nincs idejük összejönni. Most tudtuk meg, hogy már olyan beosztás is van Magyarországon, mint dr. Grezsa Istváné: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja fejlesztési feladatának kormányzati koordinációjáért felelős kormánybiztos. Nagyon szép elnevezés egy beosztásnak, de mit tesz egy anyaországi csinovnyik azért, hogy ne csak járási és megyei vezetőkel, itteni lelkészekkel találkozzon, hanem vegye a fáradságot arra, hogy elbeszélgessen az emberekkel, akik nagyon nehezen élnek. Tudom, hogy mindenkin segíteni nem lehet, azt is értem, hogy mindenkinek pénzt juttatni sem tud az említett kormánybiztos úr. De érdeklődhetne arról, hova kerültek a százmilliók, amelyeket a magyar kormány adott az itteni magyarságnak. Kérem, értsék meg, hogy nem pénzről beszélek, habár az is fontos! Ha jönnek a magyar vezetők az anyaországból ünnepek idején, kérem, egy-egy ünnepi gyűlés keretében találkozzanak az itteni szerencsétlen magyarsággal is. Mert az irodai beszélgetések az itteni vezetőkkel, a közös ebédek, a vacsorák nagy eredményhez nem vezetnek. Legalább egy jegyzőkönyv szövegén keresztül vagy egy kommünikében értesítsék a lakosságot, hogy mi volt az eredménye kárpátaljai látogatásuknak.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!