Ez nem vicc…!

Nem értek a politikához
Ferenczy Tamásné, Budapest
Sok mindent láttam és hallottam életemben, és sokszor elcsodálkoztam azon, menynyire távol állok attól, hogy megértsem, mi is megy végbe a politikában. Amikor az első Orbán-kormányban megkérdezték a rosszemlékű igazságügy-miniszter asszonyt: mi a véleménye arról, hogy a stadionokban antiszemita lózungok hangzanak el, azt válaszolta az újságíróknak, hogy nem ért a labdarúgáshoz. Így vagyok én a politikával.
A múlt szombaton hallhattam, ahogy Orbán Viktor Tusnádfürdőn, Romániában az ottani szabadegyetem keretében kijelentette, hogy „Európa elveszítette globális szerepét, és regionális szereplővé minősült, nem képes megvédeni saját polgárait, nem képes megvédeni saját külső határait, nem képes egyben tartani a közösséget… Mi kell még ahhoz, hogy kimondjuk, az európai politikai vezetés megbukott”. Vasárnap még egyszer elolvastam ezeket a szavakat, és kénytelen voltam beismerni magamnak, hogy nem értek az egészből semmit. Gondolom, nem csak én.
Eltelt pár óra, és megjelent az ABC című spanyol napilapban Navracsics Tibornak, az Európai Unió oktatási biztosának interjúja. És mit tudtunk meg? Azt, hogy „a párizsi, brüsszeli, nizzai terrortámadások után sokkal inkább szükség van az Európához tartozás érzésének fejlesztésére, mint korábban”. Értik ezt kedves olvasótársaim? Mert én nem. Ahogy tudom, Navracsics Tibor volt Orbán Viktor helyettese, a mai napig a Fidesz-tábor oszlopos tajga. Ennyit nemtudnak Európáról egyeztetni? Ki érti ezt?

És azt tudta-e?
Ferkánné Tomiszláv Mariann, Röszke–Budapest
Például azt, hogy a magyar kormány semmilyen zsarolásnak, erőszaknak nem enged?
Tudta, hogy a 124 afgán menekült, akik be sem tudtak lépni Magyarország területére, Röszkénél, a szerbiai(!) oldalon éhségsztrájkkal tiltakoznak a magyar szabályok ellen?
Tudta, hogy ezek a szerencsétlen afgán emberek, ahogy vasárnap elhagyták Belgrádot, a magyar közszolgálati tévé fő témájává váltak? Állandóan megszakították az adást azzal, hogy „rendkívüli hírek” következnek. Ebben a hatalmas bolondériában az volt a tévénéző benyomása, hogy Dzsingisz kán hordái elindultak a magyar határhoz azzal a céllal, hogy megszállják drága hazánkat. Pedig ezek az emberek a határ másik oldalán, amint megérkeztek oda, annyit üzentek a magyar vezetésnek: „Magyarország, miért haragszol ránk?”
Bakondi György nyugalmazott tábornok, mostanában igazi tévésztár, elmondta vasárnap azt is, hogy senkit sem engednek az országon keresztül, vissza kell állítani a törvényes rendet, „az európai emberek biztonságánál semmi sem lehet fontosabb”.
Szépek voltak a vasárnapi diskurzusok a magyar tévében, rengeteg volt az úgynevezett „biztonsági szakértő”, akik mindent tudtak az afgán menekültekről, akik a határ túloldalán várták sorsuk fejleményeit.
Egy dolog nem hangzott el. Miért gyűlölik ennyire a szerencsétlen, háború elől menekülő embereket? Mi ennek az oka? Nem hangzott el az sem, hogy mikor fejeződik be ez a hamis, megalázó propaganda a közszolgálati médiumokban. Nem gondolnak arra ezek a mindentudó szakemberek, hogy a gyűlölet szüli az idegengyűlöletet? Miért csodálkoznának azon, ha ezek az éhes, fáradt, legyengült emberek egyszer ellentámadásba indulnak? Pedig emlékezni kellene arra, hogy nekik tényleg nincs veszítenivalójuk.

A kormány biztosra megy
Dr. Vuics Tibor
Áder János október 2-ra írta ki a népszavazást a következő kérdéssel: „Akarja-e, hogy az EU az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa a nem magyar állampolgárok Magyarországra történő betelepülését?” A Fidesz szerint ez a népszavazás azért szükséges, mert „meg kell védeni Magyarország függetlenségét és nemet mondani a kényszerbetelepítésekre”.
Az egyes pártok a népszavazás kiírására a következőképpen reagáltak. A Jobbik mellette van, de „reméli”, hogy a Fidesz szakít azzal a gyakorlattal, hogy „amit Brüsszel kér tőlünk, az szükségtelen, méltánytalan és igazságtalan, de teljesítjük”. Az MSZP szerint az EU védelme érdekében ne szavazzunk. Az Együtt is bojkottot javasol, a DK is a távolmaradást támogatja, mert az a „kilépés előszobája, ezzel megkezdődik az ország kivezetése az EU-ból”.
Ezt látszik alátámasztani Lázár János és Kovács Zoltán „magánvéleménye”, miszerint ők kilépnének. Bokros sommásan így fogalmaz: „Aljas kérdésre nincs jó válasz, ha szavazol, a jövőd ellen szavazol.”
A népszavazás mintegy hárommilliárd forintba kerül. A kormány mindenkori akaratát a parlamenten eddig is keresztülnyomta. Jogállamokban „bizalmi szavazások” vannak, a kormányok sorsáról érdemben dönthetnek, itt erre nincs lehetőség. A kormány biztosra megy, mert tudja: a szavazóknak több mint 70 százaléka nemmel szavaz (a távolmaradók viszont meglepetést okozhatnak).
A kérdés azért is manipulatív, mert az EU csak azt várja el, hogy a kormány folytassa 1294 fő(!) migráns menekültügyi eljárását. A migránsok zömének ugyanis sem önként, sem „kényszerből” nincs szándékában nálunk maradni.
A „nem magyar állampolgárok” kitétel cinikus, mert Ukrajnából és Romániából rengetegen települtek be a Fidesznek hasznot hozó letelepedési kötvényekkel. Népszavazással, tudomásom szerint, még egyetlen országnak sem sikerült függetlenségét megőriznie, létező, erős hadsereggel annál inkább.

Horthy és Orbán
Fábri Ferenc, Budapest
Bojtár Endre Orbánt újabb történelmünk második legkártékonyabb alakjának tartja – Horthy után (Beigazolódott balsejtelmek, VH, július 16.). Egyetértek vele, de továbbgondolnám a kérdést. Horthy Miklós katona volt, ha rajta múlik, holtig a császár szárnysegédje marad.
A politikába a történelmi események sodorták, eleinte diktátorként viselkedett: a kormányzóválasztás a tisztjei által megszállt parlamentben Napóleon puccsát másolta.
A fehérterror idején hagyta embereit kegyetlenkedni, de Trianon előhívta az irredentizmust, amit a német ígéretek felerősítettek. Hitler nyomulása nélkül országlása békésen ért volna véget, ám a területi kérdés miatt beugrottunk a II. világháborúba. Nem tudta, nem is akarta megakadályozni a Don-kanyar és a Soá egymilliós veszteségét – a tömeggyilkosság felelőssége alól nem menthető fel. Ám Horthy alatt gazdasági téren közeledtünk Európához, a népoktatás rendszere is Klebelsberg minisztersége alatt épült ki – ma éppen ellenkező az irány.
Orbán Viktor igazi napóleoni alkat: lételeme a harc. Ha nem történik semmi, tesz arról, hogy mégse legyen nyugalom. Országátalakító terveire gazdasági, kulturális, külpolitikai, környezeti szempontok nem hatnak, a magyarok többségének véleménye nem érdekli. Politikája emberi életben kárt még nem okozott, ám más téren rengeteget. Míg a néhai kormányzó, bár erőszakkal került a hatalomba, később kerülte a konfrontációt, mai, demokratikusan megválasztott kormányfőnk egyre diktatórikusabb eszközökkel él. Horthy csak ült a Várban s hagyta folyni az eseményeket, Orbán folyton újabb célok felé tör. Neki, ha ég és föld összeszakad is, meg kell valósítania vízióit.
Hiperaktivitása sokat árt, céljai eléréséhez a népbutító propagandától a verőlegények bevetéséig, a pávatánctól a hazudozásig, a korrupciótól a törvénnyel szabályozott jogtalanságokig, a házi oligarchák kinevelésétől az ellenzékkel szembeni karaktergyilkosságig bármit bevet. Pénzt is elvesz akárhonnan, nem törődve az elvonás következményeivel.
A cél nála szentesíti az eszközt, az pedig csak saját vagyonának és hatalmának növelése. Nehéz eldönteni, melyikük kártékonyabb. A jövőbe nem látunk, nem tudni, mit követ még el Orbán a magyar nép ellen.

De szép is lenne!
Forró János, Budapest
Azt írja a statisztika, hogy kis hazánkban az átlagkereset 174 ezer forint. Számtanilag még esetleg lehet akár így is. Jobb lenne inkább a szigorú tényeket nézni, amiket a valóság produkál. Rá lehet jönni, hogy nem is olyan fényes a fényes.
Számoljunk a lehető legegyszerűbben. Kilenc dolgozónak legyen a fizetése fejenként (nettó minden) 80 ezer forint, ami kilencüknek 720 ezer forint. Egy magasabb beosztású bárki fizetése 560 ezer forint. A kettő összesen: 1 millió 280 ezer forint, aminek az átlaga 128 ezer forint. Így lehet, hogy az átlagkereset ilyen szép összegre jön ki.
Nagyon sok alacsony bérhez hozzászámítanak néhány igen magasat, és azonnal gyönyörű a statisztika. Csak az a baj, hogy ez így porhintés, az emberek a zsebükön másképp tapasztalják. Azoknak, akiknek a bére nem éri el még a 80 ezer forintot sem, nehéz megmagyarázni, hogy nagyon szuper minden.
Winston Churchill mondta: „Csak azt a statisztikát hiszem el, amit én magam hamisítottam.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!