Több pénzt az egészségügynek...!

Lánc, lánc, imalánc
Békesi Dániel, Budapest
Amikor komáromi rokonaimtól először meghallottam a hírt, hogy imaláncot indítottak Orbán Viktorért a szlovákiai magyar papok, gondoltam, ez megalázó, rossz vicc miniszterelnökünk számára. Azt is tudatták velünk Isten szolgái, nevezetesen a szlovákiai papok, hogy mindenki(!) imádkozzon Orbán Viktorért.
Megnéztem az internetet, ott is terjed a könyörgés szövege és célja. Ahogy az egyház emberei híresztelik, azért, hogy a magyar miniszterelnöknek legyen elég ereje az Európai Unió elleni harchoz.
Ó, gondolom én, így már más! Szerintem Isten kegyelmes szolgái összetévesztették a szezont a fazonnal, vagyis a hitet a politikával, és ma az ottani templomok politikai katedrák szerepét fogják betölteni. A Rómában élő Kühár Ede bencés atya, aki kitalálta az egész őrületet, kijelentette, hogy az imalánchoz csatlakozónak fél éven át naponta(!) öt percen keresztül kell mondania a könyörgést.
Itt meg is állok, nem folytatom. Rengeteg értelmetlenséget hallottam már életemben, sok-sok felhívást, de azt nem, hogy külföldről kérnek bennünket, hívő embereket könyörgésre egy élő és egészséges miniszterelnök forradalmi harcáért. Biztos vagyok benne, hogy sok követője lesz ennek a cirkusznak.
Ám abban nem vagyok biztos, hogy hazánk kedves vezetőjének ez nem nyeri meg a tetszését, és papagájkommandója nem buzdítja az embereket a könyörgésre. Csak nem értem, milyen Európai Unió ellen fog harcolni vezérünk és miért kell ezért imádkozni? Addig meg, a könyörgés helyett, folytatom a reggeli tornámat.


Ez az igazi színvonal
Jakab Jenő, Debrecen–Budapest
Debrecenben volt egy szoboravatás, melyen, természetesen, ott volt Kósa is. Gróf Tisza István egykori miniszterelnökre emlékeztek.
Kósa a szoboravató beszédében elmondta, hogy az ország a mohácsi vésztől „kevésszer volt önmaga ura”, és nagyon megszenvedte az idegen hatalmak elnyomását. Eszébe jutott, hogy ő nagyon elítéli a náci rendszert és az azt kiszolgáló náci propagandalapokat. Szerinte, és itt jön a Kósa- féle lényeg: „a másik totális diktatúrát, a kommunizmust kiszolgáló, a magyarországi ’56-os forradalom vérbe fojtásából szárba szökött MSZMP központi lapját, a Népszabadságot sokan másképp ítélik meg”. Pedig, folytatta, „a Népszabadság épp olyan állampárti napilap volt, képviselte a kommunista ideológiát, a pártot és annak minden tettét, mint a Völkischer Beobachter”.
Beszélt a frakcióvezető arról is, hogy mennyire nem tetszik neki, ha a 2-es villamoson a szadizmusba torkolló idol, Che Guevara kacsint ránk valamelyik fiatal pólójáról. Sok mindent mondott még, igyekezett mindent megtenni azért, hogy a debreceni hallgatóság ájuljon el összevissza hordott gondolataitól. Csak egy dologra nem számíthatott.
Arra, hogy ott a közönség többségében olyan emberek voltak, akik jókat nevettek a szavain. Nem merték ezt megtenni nyíltan, természetesen. De egymás között jókat szórakoztak. Mert értették, hogy ez a mai kormánypárti politikusoknak az igazi színvonala.


Nénik, bácsik csatasorban
Szűcs Kálmán, Budapest
Az október 23-i parlamenti történéshez írnék pár gondolatot. Az édesanyám 80 éves. Az októberi szavazás előtt beszélgettünk, politikáról, a média helyzetéről, mit gondol a mindennapokról. Kiderült, hogy bár keveset néz tv-t, és a kifejezetten politikai műsorokat kerüli, mégis meglepett egy kérdéssel.
Ő, aki átélte a második világháborút, segített újjáépíteni ezt az országot, átélte Budapesten az ’56-os eseményeket, azt kérdezte tőlem félelemmel az arcán: „Ugye, most már muszáj elmenni szavazni? Mi lesz, ha ellepik az országot a bevándorlók?” Aztán még kijelentette, hogy ez a Gyurcsány nem normális. (Anyám meggyőződéses MSZMP-tag volt.) Gyanús lett a dolog. Kérdeztem, hogy milyen híradót néz. „Hát a TV2-t.”
Ezek után, kérdezem én, csodálkozunk, hogy ez a korosztály a tv-n keresztül megfélemlítve így reagált ott a téren? Mindenesetre „letiltottam” a TV2-ről, de sajnos az orbáni média hatásos, és ez a korosztály nagyon nagy mértékben befolyásolható, tudják, mit veszíthetnek, mert van múltjuk és történelmi tapasztalatuk.


Jaj, de függetlenek vagyunk!
Rehák József, Szeged
Az október 23-i tüntetésen Gyurcsány Ferenc valami olyat mondott, hogy a jelenlegi helyzetben, aki a demokratikus ellenzéki pártokat támadja, az Orbán szekerét tolja. Bokros Lajos is kifejtette, hogy nincs helye a nyavalygásnak, össze kell fogni az összes demokratikus erőknek. Azt nem kérték, hogy ne kritizálják, hanem azt, hogy ne támadják alaptalanul őket, illetve egymásnak is próbáltak valami hasonlót mondani.
A „független” sajtó és más „független” közvélemény-formálók egyes képviselői nagyon meg lettek „bántva”, mert ők nem mikrofonállványok, nem kiszolgálói senkinek. Mit is képzelhetnek ezek az emberek a sajtószabadságról?! Ez a felhördülés történik egy időben a legjelentősebb napilap, a Népszabadság eltiprásával, a független sajtó várható további elsorvasztásával. Kedves urak! Nincs valami gond az arányérzékkel? Gyurcsánytól és Bokrostól kell félteni a sajtószabadságot? Ezek a politikusok – sokakkal együtt – demokraták, eddigi tevékenységükkel ezt sokszorosan bizonyították, ne is feltételezzük róluk, hogy ilyen irányba mozdulnának.
A legtöbb demokratikusan gondolkodó ember egyetért abban, hogy a mostani rezsim minősíthetetlenül kártékony, bűnei nem vethetők össze az előző kormányok hibáival. Egyébként nincs is olyan politikai erő, amely a 2010 előtti rendszert akarná visszaállítani. Ezért kívánatos lenne nem fanyalogni, hanem minden demokratikus alternatív erőt egy irányba hívni és mozgatni.


A szájkarate, az megy
Csernus Károly, Göd
Néhány hete a nyílt színen is kiborult a bili nagy tudású állami sportvezetőink között, annak az egyébként több mint egy éve ismert helyzetnek a kapcsán, hogy a nálunk rendezendő jövő évi vizes világbajnokság (július 14–30.) és a Formula–1 Magyar Nagydíj (július 21–23.) időpontja fedi egymást. Miért is gond ez? Normális országban – még akkor is, ha az nem „sportnemzet”, mint mi, ugyebár ? nem jelenthetne problémát két nemzetközi verseny egyidejű megrendezése, egymástól kb. 30 km-re. Mert a feladat csak ennyi. Nálunk viszont, a néhány év múlva olimpiát rendezni akaró kis hazánkban ez megoldhatatlan feladatként jelentkezik.
Csak megjegyzem, hogy a vizes világbajnokság várható költsége, mostanában, amikor már csinálni is kell valamit, szinte hetenként növekszik néhány 10-100 millióval. Nagy valószínűséggel a végösszeg el fogja érni az eredetileg tervezett költségek dupláját is. (Figyelmeztetés 2024-re!) Nem tudunk tisztességesen elszállásolni és vendégül látni egy év múlva ? és ez már most tudható, hogy így lesz ? pár tízezer embert, akik néhány napra egy időben jönnének hozzánk sporteseményt megtekinteni.
Lehet persze szajkózni, hogy mindenkit el tudunk helyezni. Ha másként nem, pesti „félcsillagos” szállodákban vagy akár az agglomerációban is, jobb híján pottyantós, budis magánházaknál. Itt tartunk most.
Különben pedig ne flancoljon az, aki néhány napra sportversenyt nézni jön hozzánk! Örüljön, hogy ezt egyáltalán megteheti, annak pedig külön is, ha a verseny színhelyén egy-egy toj-tojt meg egy lángossütőt is talál! Láthatjuk, lesz itt olyan olimpia 2024-ben, hogy ihaj! Ugyan már!


Maffiózók
Fried Ferenc, Budapest
Betörtek Sándor Máriához. Ilyesmi sokakkal előfordul mostanában, a kormány gazdaságpolitikája olyan mérvű nyomort teremtett, hogy egyre többen próbálnak bűnözésből megélni. Velünk is megesett ez: 2012-ben a mi lakásunkból is elvittek laptopot, fényképezőgépet, ezüstöt, pénzt. Ám iratokat nem – ugyan, kinek kell ilyesmi? Nos, a fekete ruhás nővér jegyzetei igencsak érdekelhettek valakit, mivel a betörők azokat is begyűjtötték. Qui prodest? Kinek az érdeke? – kérdezi a római jog. Egyértelmű: azoké, akik szemét bántja Sándor Mária tevékenysége – és itt nyilván csak a Fidesz és a kormány magasabb köreire gondolhatunk.
Magyar Bálint szerint ez a társaság már korábban is maffiaként működött, ám ő csak a szervezettségre gondolt, újabban azonban egyre gyakrabban folyamodnak a legvadabb szicíliai módszerekhez. Gondoljunk a kopasz verőlegények bevetésére a Választási Irodában, akikkel az MSZP népszavazási kezdeményezését akadályozták meg, a ligetvédők elleni rendőrterrorra vagy a déli határon a menekültekkel szemben alkalmazott bánásmódra. A Népszabadság brutális felszámolását is ide kell sorolnunk, és ez a minapi betörés sem más.
„A nagyméltóságú helytartótanács sápadt vala és reszketni méltóztatott” – írta Petőfi március 15-ről. Putyin magyar helytartói is reszketnek, s joggal. A magyarok ellen elkövetett bűneik egyre nagyobb elégedetlenséget váltanak ki, amelyet erőszakkal, törvénytelen eszközökkel próbálnak elfojtani. Addig, ameddig.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!