Sándor, József, Benedek...

 Etnikai homogenitás
Horváthné Szakács Judit, Gönyű
Orbán Viktor legutóbbi fergeteges bejelentése szerint „az etnikai homogenitást meg kell őrizni”, mert „a túl nagy keveredés bajjal jár”. Nem tudom, Orbán hol és milyen történelmet tanult. Én úgy tudom, hogy a 18. századi Magyarország közel 3,5 millió lakosának kb. fele volt csak igazán magyar. A történelem folyamán sokszor, sokféle nációt telepítettek be az országba. Már István király 60 besenyő főúrnak adott engedélyt betelepülésre. II. András a Szentföldről elűzött németeknek adott menedéket. IV. Béla idején a tatárok elől menekülő kunok és jászok találtak otthonra nálunk. A tatárjárás után az erdélyi szászok és további németek jöttek országunkba. A török hódoltság 160 éve alatt is történtek betelepülések Magyarországra. Az ország török kézen lévő részén délszláv telepesek és a török katonaságot kiszolgáló görög és zsidó kereskedők jelentek meg. A törökök kiűzése után az elnéptelenedett területekre szlovákokat hoztak. A történelem folyamán jöttek még hozzánk görögök, horvátok, lengyelek, chilei menekültek és jelentős számú cigány lakos is itt talált otthonra. Mondja már meg valaki nekem, hogy hol van itt az etnikai homogenitás? Bár akár nevezhetnénk annak is, hiszen aki ide betelepült, az ezt az országot sajátjának tekintette és dolgos, hű állampolgára lett.
Divat a migráció fenyegető áradatával rémisztgetni, de én úgy tudom, hogy több olyan ember él és vállalkozik Magyarországon, akár üzleti, akár egészségügyi pályán, aki az iszlám háborús területről érkezett. Nemcsak terroristák, hanem tanult, képzett munkaerő is van közöttük, akiknek hasznát vehetnénk


Ki beszél már itt tisztességről?
Róbert Hanna közgazdász, Gyöngyös–Budapest
Amikor hallgatom, ahogy Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője és helyettese, Németh Szilárd a tisztességről beszélnek, mindig eszembe jut, hogy a tisztességről csak olyan emberek tudnak beszélni, akik mindent megtesznek azért, hogy higgyenek nekik.
A parlament gazdasági bizottsága tíz igen és két nem szavazattal támogatta Parragh László feleségét, Parragh Biankát a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsába. Amennyire a szakma tudja, Parragh Biankának a monetáris politikában semmi tapasztalata nincs. Bármi, amivel eddig foglalkozott, még közel sem áll ahhoz, amit tudni kellene ezen a poszton.
A jelölt elmesélte a bizottság tagjainak, hogy a gazdaságban a piac és az állam harmonikus együttműködése a legfontosabb, ami a 2010-től megvalósuló fiskális és a 2013 óta tartó monetáris fordulatban is tetten érhető volt. Parraghné elmondta, hogy két évtizede nem értelmezhető a magyar gazdaságpolitika Matolcsy György nélkül. Beszélt még sok mindenről, ami nem is lett volna annyira fontos, mert a konkrét dolgokhoz nem tudott hozzászólni, egyszerűen nem érti azokat. A döntő az volt, hogy kinek a felesége pályázik erre a magas beosztásra.
Megszoktuk az utóbbi hét évben, hogy forradalmi pártunk és kormányunk mellett egyetlenegy „szent” hely vagy beosztás nem marad üresen. Ott vannak a feleségek, a férjek, a rokonok, barátok. És nekünk Kósa Lajos, Németh Szilárd, Tuzson Bence, Halász János meg fogják magyarázni, hogy mennyire fontos volt országunk számára Parraghné kinevezése. Nem számít, hogy vannak más jelöltek is, akik értik a dolgukat. Nekik ugyanis van egy nagy hibájuk: utálják a Fideszt és a kormányt.


Sötétség kívül-belül
Dr. Németh László, Zalaegerszeg
Szombathelyen, a helyi közgyűlésen két „sötétítő” döntés született. A Weöres Sándor Színház igazgatói pályázatáról a döntést jó nagy cirkusz után elhalasztották.
A történet éppen úgy esett meg, mint a zalaegerszegi színház igazgatói pályázatának elbírálása. Ruszt József színházigazgató helyett – Gábor Miklós szülővárosában – a senki által nem kívánt, a Fidesz által támogatott Besenczi Árpád javára dőlt el. Lásd még: Balázs Péter – Szolnok, Dörner György – Új Színház, Nemcsák Károly – József Attila Színház stb., stb.
A szombathelyi közgyűlésen döntöttek a LED-közvilágításról is. Bár már nem Tiborcz István Elios Zrt.-je csapja össze milliárdos nagyságrendben, tervezés nélkül ugyanazokra az oszlopokra a lámpák felszerelését, de azért a „közelieknek” leesik a pénz, és feltehetőleg lesz „alkotmányos költség”.
A két döntéssel egy nyolcvanezres várost sötétítenek el kívül-belül. Szombathely is, mint Zalaegerszeg, elsötétül, és mind az utcán, mind a színházban ki kell egészíteni a „világítást” pótmegoldásokkal. Nálunk már lenyelte a többség, de bízom abban, hogy Szombathelyen nem érvényesül Orbán Viktor akarata. Szeretett városunk marad a nyugat hercegnője. Szombathelyiek, Vas megyeiek, civilek, ellenzékiek! Akadályozzátok meg a sötétség uralmát városotokban, legyetek egységesen „vazsiak”, a megyeszékhelyért, a megyéért, az országért!


Tarlós úr dilemmája
Csernus Károly, Göd
Tarlós főpolgármester úr a minap osztotta meg velünk dilemmáját arra a kérdésre válaszolva, hogy indul-e újból a főpolgármesteri posztért. Azt mondta: ajánlja annak, aki fogadni akar arra, hogy ő ismét jelöltetni akarja-e magát, ne tegyen rá nagy tétet.
A kijelentéssel nekem több problémám is van. Az első: amennyiben Tarlós úr résztvevője, alanya a tippmix játéknak, akkor bennfentes információt árult el, ami ugyebár a fogadóirodák előírásai alapján büntetendő. Másodszor: ha nem szerepelteti magát az említett játékban
Tarlós úr, akkor miért nem válaszolt normálisan az elhangzott kérdésre? Vagyis: indulok a következő főpolgármesteri választáson is, lehet, hogy nem indulok még egyszer, pillanatnyilag nem tudom, hogy megmérettettem-e magam vagy sem.
A továbbiakban pedig: az a meglátásom, hogy Tarlós úrnak, arra, hogy lesz-e újból főpolgármester vagy sem, semmiféle ráhatása nincs. Ha a Fidesz jelöli, akkor elindulhat, de nem biztos, hogy nyer, ha pedig nem jelöli – ez is egy lehetséges változat –, akkor nem kellene megjátszania magát, mintha ő önálló döntéshozó lenne ebben a témában.


Negatív példa lettünk
Dr. Molnár István, Mátraderecske
Az uniós csúcstalálkozókon mind többször szóba kerül az unió kétsebességes továbbfejlődése. Juncker, az Európai Bizottság elnöke öt pontban foglalta össze az EU jövőjének forgatókönyvét, amiben ez a lehetőség is szerepel. A négy nagy, Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország első számú vezetői Versailles-ban egyetértettek abban, hogy szorosabb együttműködésre van szükség. Hatékonyabbá kell tenni és közösen kezelni a bevándorlást. Jobban össze kell hangolni a gazdaságpolitikát. Meg kell erősíteni Európa szociális piacgazdaságát. A jövő útja az országok együttes éves költségvetése, azonos szociális juttatásokat, banki szabályokat kell bevezetni. Az unió közös értéken: szolidaritáson és jogállamiságon alapszik. A célok elérése érdekében közös intézményeket kell létrehozni. Ha nem vált több sebességre az unió, fel fog robbanni, meg fog szűnni. A nemzeti önzés, a populizmus, a szélsőjobboldali szemlélet gátat szab a továbbfejlődésnek. Amikor beléptünk az unióba, az egyik legreményteljesebb ország voltunk, tiszteletet vívtunk ki határunk megnyitásával, örömmel fogadtak bennünket. Megbuktunk politikailag és gazdaságilag is.
Belépésünkkor fejlettségben a környező országok előtt jártunk. Tíz év alatt 12 ezermilliárd forint fejlesztési pénzt kaptunk, de nem a jövőnket építettük fel belőle, hanem a múltunkat. Versenyképes ipar, kereskedelem, mezőgazdaság helyett szobrokat, kastélyokat építettünk. Már hátul kullogunk. Leépítettük az unió alapját képező jogállamiságot.
Büszkén hirdetjük magyarságunkat, kuruckodunk, kirekesztünk. Negatív példa lettünk. Itt volt a lehetőség, hogy Európa fejlett, eddig irigyelt részéhez tartozzunk. Nem éltünk vele. Országunk szétszakadt gazdagokra, kiváltságosokra és éhező kiszolgáltatott szegényekre. Aki nem bírta, elmenekült hazánkból. Az unió partvonalára sodródtunk.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!