Ön nyilván nem ért egyet a miniszterelnök azon állításával, miszerint a magyar orvosi ellátás európai szintű – mondta a Klubrádió riportere Svébis Mihálynak, a Magyar Kórházszövetség nemrég megválasztott elnökének. A naiv műsorvezető nyilván abból indult ki, hogy aki munkájából adódóan napi szinten találkozik az orvoshiány, a kórházi adósság, az eszközhiány vagy a várólisták hosszának problémájával (a hálapénzről, a higiéniás körülményekről és a sokágyas kórtermekről nem is beszélve), az nyilván nem ért egyet Orbán Viktor legutóbbi megnyilatkozásainak talán legcinikusabb kijelentésével. – Ne haragudjon, én egyetértek – hangzott a válasz a riporter és a hallgatók legnagyobb megdöbbenésére. – Ismerem a magyar orvosok felkészültségét, igenis, a magyar kollégák tudnak európai szintű ellátást biztosítani – tette hozzá. Tényleg tudnak, kár, hogy a magyar orvosok jó része Nagy-Britanniában, Németországban és a skandináv országokban bizonyítja európai szintű felkészültségét.
Ha belépünk egy átlagos magyar kórházba, a legsokkolóbb élményt nem a mosdó állapota okozza, hanem az orvosok körében tapasztalható generációs hézag. A kórházi osztályokon alapvetően két korosztállyal találkozhatunk: fiatal rezidensekkel, akik még nem mentek külföldre, és nyugdíjazás közelében lévő idősebb doktorokkal, akik már nem mennek el. Köztük komplett korosztályok hiányoznak: a harmincasok, negyvenesek, ötvenesek. Ők azok, akik elmenekültek az alacsony fizetés, a hálapénzkultúra, az elviselhetetlen függelmi viszonyok miatt.
Európai szintű orvosi ellátás? Amikor 20-30 embert egyetlen nővér lát el, és csak úgy tudja biztosítani, hogy a reggeli vizitre mindannyian tiszták legyenek, ha egy részüket az éjjel közepén felébreszti és akkor fürdeti meg?
Túl vagyunk már a vészjósló nyilatkozatok idején, amelyek az egészségügy összeomlását jósolták. Az összeomlás megtörtént. Az OECD jelentése szerint Magyarországon a legrosszabb a rák halálozási aránya a vizsgált 34 tagállam közül. A miniszterelnök és a vele egyetértő kórházszövetségi elnök szerint ennek a ténynek semmi köze nincs az egészségügyi ellátás minőségéhez? Ahhoz például, hogy mennyi idő múlva kap valaki időpontot vizsgálatra, és onnantól kezdve mennyi idő múlva kezdik meg a kezelését?
A Népszabadság nemrég ismertette az ÁNTSZ belső vizsgálatát, amely szerint a kórházi ellátásra szorulók több mint fele olyan helyre kerül, ahol az ellátásához nincsenek meg a feltételek. Döbbenetes számokra derült fény: „a jelenleg érvényes szabályok szerint a fekvőbeteg-ellátó osztályok kétharmada nem felel meg a minimális feltételeknek sem”! Az európai szintű ellátást ezek szerint így kell elképzelni. Az is bizonyára az európai sztenderd része, hogy az egyszerű műtéthez is a beteg viszi be a kötszert és a gyógyszert. Erdélyből áttelepült ismerősök mesélik, hogy nekik ez azért nem újdonság, mert pont ilyen volt a Ceauşescu-diktatúra alatt a román kórházakban is a helyzet.
Lapunk hasábjain nevét vállalva állt nyilvánosság elé egy kórházi szakdolgozó, aki elmondta, hogy temérdek szabálytalanság történik az orvosi eszközök fertőtlenítésekor, ami újabb műtéteket, esetenként maradandó egészségkárosodást okoz a betegeknek. A sterilizálógép-kezelőként dolgozó szakember kétségbeejtő dolgokat mondott: a pénzhiány miatt általános gyakorlattá vált, hogy egyszer használatos műtéti eszközöket többször is felhasználnak.
Az 1001 orvos a hálapénz ellen elnevezésű csoport arra hívta fel a figyelmet, hogy a rossz higiénés körülmények miatt – amelynek egyértelműen oka a rossz finanszírozás – többen halnak meg évente kórházakban összeszedett fertőzésekben, mint közúti balesetben.
Több ezer értelmetlen halál. Több ezer nagymama, nagypapa, apa, anya, férj, feleség, nő, férfi, akik élhettek volna még, ha valóban európai szintű orvosi ellátást kapnak. Mert a tisztaság, a megfelelő koszt, a nem túlterhelt személyzet, a beavatkozáshoz szükséges gyógyszer és eszköz is az orvosi ellátás része.
Mégsem történik semmi. Az oktatásban elindult az alulról jövő lázadás, de a még rosszabb állapotban lévő egészségügy területén nyoma sincs az ellenállásnak. Az ellenzékre nyilván nem lehet számítani. Maradnak az ágazat dolgozói, ahogy arra a tanárok jó példát mutatnak. De hol van az egészségügy Pukli Istvánja? Hol van az kórház, amelyik a Herman Ottó Gimnázium mintájára nyílt levelet jelentet meg? Hol vannak az egészségügyi érdekvédők? Az egy szem Sándor Máriát leszámítva, aki a kórházi hierarchia legalsó szintjéről kiabál azok helyett is, akiknek nála sokkal több lehetőségük – ezáltal sokkal nagyobb felelősségük is van –, mint például egy kórházszövetségi elnöknek.
Félő, hogy azok, akik a fehér köpenyük alá kockás inget húznának, már régen elmentek oda, ahol valóban európai szintű az orvosi ellátás.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
