Volt egy szovjet vicc, miszerint a moszkvai iskolában a tanítónő sorra kérdezi a gyerekeket, hol vannak a világ legjobb iskolái, házai, s minden válasz szerint, persze, a Szovjetunióban. Ám Szása sírva fakad. Miért sírsz?, kérdi a tanító néni. „Szeretnék a Szovjetunióban élni!”
Európai elnökként még csak-csak, de európai kormányként? Csak ezen a héten a kontinentálisan mérvadónak tekintett és éppen az európai jogi normák és értékek számonkérésére létrehozott Velencei Bizottság adott lehangoló értékelést a hazai orbáni munka legfontosabbikáról, az új alkotmányról; az uniós elnökségünk lejárta utáni nemzetközi elszigetelésünket helyezte kilátásba a (baloldali) szlovén kormányfő; pedzegette ugyanezt a jobboldali szlovák külügyminiszter, akinek (volt és jó eséllyel majdani miniszterelnök) honfitársa, az ellenzéki vezér szerint ezt a magyarok meg is érdemlik; míg a német (liberális) emberjogi biztos meghökkent a tekintélyes testület véleményét lekezelő (és tagjainak jogászi rangjától finoman szólva is messze elmaradó) budapesti alkotmánybarkácsok reagálásán, s azt tanácsolta, hogy érdemes lenne kicsit visszavenni az egóból, a kritikát pedig komolyan venni, elvégre „nem játszótéren vagyunk”.
Mekkorát téved! Hiszen hol máshol, mint játszótéren fogadnák nyelvet öltögetve a (hazai és külföldi) bírálatot, csak ott duzzognának a német biztos kifejezetten baráti óva intésén, s a homokozóban szokás gyerekes daccal semmibe venni a vészjelző figyelmeztetéseket. S hol máshol, mint Pozsonyban emlékeznének a legjobban, mivel járt Szlovákiának a Meciar-kormány elszigetelése, miként Ljubljanától sem volt messze a szintén európai páriaként kezelt zágrábi Tudjman-rezsim. De a lengyel–magyar barátságra hivatkozva sürgős lenne Varsóban is érdeklődni, mit is hozott nekik a Kaczynski ikrek kormányzása. Tévedtek januárban kormánykörök és elemzők is, ha azt hitték, csak június végéig, uniós elnökségünk lejártáig leszünk reflektorfényben: a lámpákat nem fogják eloltani július elsején, viszont hamar kiderülhet, hogy mégis komolyan kéne venni a külvilági kritikát. S hogy csak kormányunk képzeli – immár nemcsak hazáját – Európát is holmi játszótérnek. Viszont itt is sírás lesz a vége.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
