Veszteség

Azt, hogy egyetlen politikai közösség létezik, amelyet nem a vallás, a bőrszín, a párthovatartozás, az etnikai vagy osztályértelemben vett származás, hanem az állampolgárság fogalma definiál. De azt is jelenti, hogy létezik politikai közösség. Azt, hogy az országot aktív, a közjóért felelősséget érző állampolgárok lakják, akik nemcsak a törvény előtt, hanem emberi méltóságukban is egyenlők. Ők tudják: aki egyik polgártársunkat megalázza, az a köztársaságot alázza meg.

A köztársaság azt jelenti, hogy tudjuk, miben vagyunk közösek, annak ellenére, hogy különbözőek vagyunk. Tudjuk, mi az, ami bennünket összeköt. A szabadság szeretete, a közösen létrehozott rend fenntartásáért érzett felelősség, a kiküzdött alkotmányos jogok tisztelete.

A köztársaság nem jelent mindenben konszenzust. A konfliktus, a kompromisszum és az időnkénti konszenzus alapja és kerete a felek kölcsönös megbecsülése egymás iránt. Ami részben az őket megválasztó nép megbecsüléséből, részben pedig abból fakad, hogy céljuk a közjó megvalósítása, még ha ennek útjait másként képzelik is el. A köztársaság nem egyenlő a Hazafias Népfronttal vagy a Nemzeti Együttműködés Rendszerével. A köztársaságban nyugodtan lehetnek éles politikai harcok, de a köztársasági eszme jelenkori intézményes kereteit jelentő liberális demokrácia nem kérdőjeleződik meg. Nem a politikai, ideológiai vagy ízléskérdésekben való egyetértés, hanem a közösen megválasztott intézmények jó működésében való megegyezés teremt tartós konszenzust. Mindig lesznek olyanok, akiket a kormány nem tud megnyerni, de ettől még ezek az emberek is a köztársaság egyenlő jogú polgárai.

A köztársaság nem engedi, hogy szerencsétlen sorsú polgárai az utcákon, tereken, barlangokban vagy bárhol megfagyjanak. A köztársaságban a szolidaritás és a szo­ciá­lis érzék nemcsak a polgárok egyéni könyörületességében, hanem jogokon alapuló, működő szociális intézményekben ölt testet.

A köztársaság mai eszméjéhez hozzátartozik a demokratikusan nem igazolható privilégiumok megszüntetése, az általános adófizetési kötelezettség. Régen azt mondták, adózás nélkül nincs képviselet. Lényegét tekintve ez ma is igaz, hiszen nem lehet fenntartható az a társadalom, ahol nem jön létre az adózók és az adót (még vagy már) nem fizető generációk közötti szolidaritás. A köztársaság számára minden gyermek sorsa egyaránt fontos, tekintet nélkül arra, hogy az a gyerek „jó családban” nevelkedik-e, vagy netán családon kívül. Mindenki fontos. A származási vagy osztályalapon történő diszkrimináció nem köztársasági gondolat, de a diszkriminációt csökkentő politika igen.

A köztársaság mindennapjait élénk politikai közélet jellemzi, amelyben az uralom demokratikus igazolása megelőzi a technokrata vagy az etnikai jellegű legitimációt. A köztársaságban nem a „szakértelem” vagy a „haza” kerül kormányra, hanem azok, akiket a nép választ. A köztársaságban nem „technokraták” vagy „mélymagyarok” kormányoznak, hanem választott politikusok. A politikai közösséget érintő érdekek és értékek nyilvános képviseletének vonatkozásában minden demokrata „szakértő”. Köztársa­ságban a nemzethez tartozás nem helyettesítheti az uralom demokratikus igazolását, nem helyettesítheti az állampolgári részvételt. Működő köztársaságokban a demokrácia nem szűkíthető le a négyévenkénti választás pillanatára. Nem elég demokratikus választást nyerni, demokratikusan is kell kormányozni.

A köztársaság fontos elemei közé tartozik a szabad emberek társulásaira épülő politikai közösség, az alapvető azonosságok tisztázása és a különbségek elismerése, az esélyegyenlőség, a szolidaritás, az egyenlő emberi méltóság, a részvétel és a fair eljárás elve. Ide tartozik az informá­ciókhoz való hozzáférés és a sokoldalú tájékozódás joga, valamint a közjóról folytatott állandó, cenzúrázatlan, nyilvános vita. Nem az állam ellenőrzi a sajtót, hanem a sajtó az államot, mert ez a nemzeti érdek: a demokrácia.

A köztársaság nem magántársaság, sem vagyoni, sem műveltségi cenzushoz nem köthető. Nem zárt klub, amelyben mondjuk a nemzeti burzsoázia képviselői sajátjuknak tekinthetik az államot. Valamikor Orbán Viktor is tudta ezt. Közel tíz éve egy nagygyűlésen kijelentette: „a köztársaság nem részvénytársaság”. Azóta átértékelte ezt a kijelentését. Orbán ma már nem tudja, mit jelent a köztársaság. Vagy talán nagyon is tudja: ezért fél tőle. Ezért kíván tőle megszabadulni. Orbán Viktor azt mondta, hogy a köztársaság csak ruha a nemzet testén. Bármikor levethető, bármikor felcserélhető. Mosásba adható. Ám, ha a köztársaság csak ruha, a király meztelen.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!