Könnyen és főleg könnyelműen helyezett kilátásba két pofont meg hazazavarást a gárdistáknak Orbán három esztendeje a Kéri-kör zárt ajtói mögött (és mondta ezt nyilván annak tudatában, hogy úgyis kiszivárog). Mindig is szeretett az erőskezű vezető pózában tetszelegni, amiből csak az von le sokat, hogy többnyire az ellenállásra képtelenekkel szemben tud és mer erélyes lenni.
Legyünk igazságosak: nem könnyű ilyen döntést meghozni, főként akkor, ha a pofozandók túlságosan közeliek politikailag, legalábbis a saját tábor radikálisaihoz. De hát ezt Orbán már akkor is tudhatta, amikor pofonjaival fenekedett. Ellentétben például egy igazi konzervatív politikussal, Eisenhower exgenerálissal, akinek persze – világháborús hősként – felesleges volt bizonygatnia erejét. Amerika tekintélye forgott kockán, amikor – a világ tévékamerái előtt – az arkansasi szélsőségesek packázni kezdtek a szövetségi főbíráknak az iskolai faji szegregációt megtiltó döntésével. S Faubus kormányzó az állam nemzeti gárdistáival együtt állta kilenc fekete diák útját az iskolába, miközben fehér tömeg szidalmazta a bejutni akarókat meg az ilyenek szokása szerint a médiát. Eisenhower is halogatta a pofont, hetekig próbált Faubus lelkére beszélni, de aztán katonás gyorsasággal lépett: szövetségi fennhatóság alá helyezte a helyi gárdát és nyomaték kedvéért odavezényelt vagy ezer ejtőernyőst, meg is nyitva az iskola kapuját jelképesen és valóságosan is. Pár évre rá Kennedynek már elég volt igazságügy-minisztere helyettesét meg pár szövetségi őrt küldenie Alabamába, hogy az ottani kormányzó, Wallace félreálljon az iskola kapujából. Mindkét elnök egyszerre ügyelt jogelvre és országimázsra.
Az előbbit éppen most Orbánon felesleges volna számon kérni, de az országimázs tudtunkkal egyik mániája, s az bizony éppen a gárdisták grasszálása láttán is rémesen romlik közös Európánkban. Nem is volt könnyű érteni a habozást, még a jobb- és szélsőjobb szavazótáborok összeérése okán sem. Egy e heti Le Monde-fejtegetés azonban talán kínálta a rejtély nyitját. A mérvadó francia újság szerint az unióban azért bírálják szőrmentén Orbán jogállamdúló viselkedését, mert tartanak a szélsőségesek további térnyerésétől. S mi bizonyítaná jobban a veszélyt, ami miatt az Orbán-rezsim mégiscsak a kisebbik rossz Európa szemében? Hát a gárdisták fenyegető parádézása. Csakhogy a jelek szerint Európa és immár Amerika is megelégelte ezt a kettős játékot, s Orbánnak választania kellett. Ha tovább vonakodott volna a pofozástól, nemhogy alibijét veszti, de magát keveri a cinkosság gyanújába.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
