A humanizmus diadala

Az ügy előzményéhez tartozik, hogy a fővárosban már hetek óta lehetett hallani pletykákat, amelyek szerint Budapest vezetése drasztikus intézkedéseket készít elő azok ellen, akik életvitelszerűen lakhatás céljára használják a főváros frekventált közterületét. Különféle fórumokon számtalan panasz volt rájuk, büdösek, hangosak, s többen az emberek szeme láttára végzik kis- és nagydolgukat a polgárok jobbik felének legnagyobb megbotránkozására. – Ezek egész egyszerűen állatok! – hangzott el gyakorta velük kapcsolatban.

A Főpolgármesteri Hivatal arra készült, hogy egyszer és mindenkorra elejét veszi a további panaszoknak és rendeleti úton szünteti meg az áldatlan állapotokat. A hírre civil szervezetek mozgósították tagjaikat, s a nyilvánosság erejében bízva emelték fel a szavukat a tervezett jogszabály ellen, hangsúlyozva, hogy egyetlen rendelettel nem lehet letudni a hosszú évtizedek alatt felgyűlt problémákat. Az érintetteknek törődés, gondoskodás hiányában a biztos pusztulás lehet osztályrészük. A főváros pénzhiánya nem elegendő ok arra, hogy egyszer és mindenkorra levegye róluk a kezét. Gondjaik megoldására önmagukban képtelenek, megfelelő elhelyezésük érdekében az összes érdekelt félnek össze kell fognia, hogy megtalálják a leghumánusabb megoldási lehetőségeket.

Jó hír, hogy a civilek fellépése meghallgatásra talált az illetékesek részéről, sőt Tarlós István főpolgármester személyes garanciát vállalat arra, hogy nem éri bántódás a fedél nélkülieket és Budapest meg fogja találni a megoldást, hogy a jövőben is lehetőségei szerint gondoskodjon róluk.

Nem zárják be tehát a margitszigeti kisállatkertet. A főváros kedvelt récéi, pacijai, pávái maradhatnak a helyükön. Mert igaz ugyan, hogy hangosak és büdösek, igaz, hogy Budapest legfrekventáltabb közterületén élnek szabad ég alatt, és nem igazán illenek bele a városképbe, de vannak olyan humánus szempontok, amiket egy magára valamit is adó közösségnek figyelembe kell vennie. A kisállatkert lakóit nem csukják szűk ketrecekbe, nem hajtják ki őket a főváros körüli erdőkbe, hogy ezentúl éljenek meg ott, ha tudnak.

Budapest hajléktalanjai viszont már nem jártak ilyen jól. A Fővárosi Közgyűlés szerdai ülésén elfogadta a rendeletet, miszerint ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal büntethetők azok, akik a közterületet „életvitelszerű lakhatás céljára” használják. A rendeletet Tarlós István, a pacik, pávák és récék nagy barátja terjesztette a közgyűlés elé. A főpolgármester javaslatát 18 igen, 12 nem, illetve 3 tartózkodás mellett meg is szavazták a képviselők.

Hazánk történetében valószínűleg ez az első büntetés, ami alanyi jogon jár, és szépen illeszkedik a Tarlós-éra többi ötvenezres szankciói sorába. (Kukázás, aluljáróban vagy megállóban való dohányzás stb.) Mivel a fedél nélkül élők a büntetést valószínűleg nem tudják kifizetni, tíz nap fogdával válthatják meg. Ez egyben azt jelenti, hogy a hajléktalan gyakorlatilag két perc leforgása alatt egy egész hónapra gondoskodhat a lakhatásáról, ha az aluljáróban rajtakapják, hogy a szája sarkában egy csikkel életvitelsze­rűen kukázik. Sőt, ha közben még dúdolgat is, akkor vonatkozik rá az utcazenészekre hozott díjfizetési rendelet is. Nemfizetés esetén további napokat tölthet rács mögött azon tűnődve, hogy milyen nagy az isten állatkertje.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!