A szovjet rendszer 1991-es összeomlása után, Borisz Jelcin idején még reális alternatívaként latolgathatták a nagy nevű politológusok – például Brzezinski professzor –, hogy az új orosz világ valamiképpen betagozódik a civilizált nyugati államok közösségébe.
Több más feltételezéssel együtt ezt az elképzelést is már csak kéziratok és könyvek őrzik. Még ennek az első szabad évtizednek az örökségeként 2001-ben a Goldman Sachs azt javasolta, hogy Brazíliával, Indiával és Kínával együtt az elemzők alkossák meg a BRIC-országok fogalmát, jeléül és megelőlegezésül annak, hogy Oroszország is a leglendületesebb feltörekvő országok közé fog tartozni a harmadik évezred első évtizedeiben. Nem olyan régen több befektető társaság viszont azt indítványozta – miként a Business Week írta –, hogy Oroszország helyett Indonézia legyen tagja a négyes csoportnak, mert világ legnépesebb muzulmán állama hétmérföldes léptekkel halad a világgazdasági utakon. Ami viszont nem mondható el Oroszországról, ahonnan tavaly vagy húszmilliárd külföldi tőke vonult ki, miközben a többi BRIC-állam mágnesként vonzza magához a dollármilliárdokat. A minap a The Economist egészen élesen bírálta a két elnöki periódusban kialakított putyini modellt, amely valójában nem látszik változni Medvegyev alatt sem, függetlenül attól, hogy miként alakul kettejük versengése. Olyan új kapzsi és pénzéhes hivatalnokréteg vette át a hatalmat, amely erkölcsi gátlásokat nem ismerve egyre erőteljesebben központosítja az ország irányítását. Igen nagyvonalúak az ifjú titánok, hiszen saját cégeiknek adnak megbízásokat, szerepük a nemzeti össztermék előállításában folyamatosan növekszik, miközben infrastrukturális beruházásokra a mai állam kevesebbet fordít a GDP-ből, mint szovjet elődje. A putyini gazdaság első számú főszereplője az energia, akár a brezsnyevi világban, de más hasonlóságokat is fölfedezhetünk: a központosítást, egyetlen párt erőteljes irányítását (Egységes Oroszország), a megerősödött bürokráciát, az igazságszolgáltatás elveinek lazulását stb. Az orosz világ azonban ellenáll minden leegyszerűsítési kísérletnek: az egyéni szabadság mai foka elérhetetlen vágyálom volt a brezsnyevi pangás időszakában, vagyis a mai modell a kváziszovjet és a pszeudonyugati elemek eddig teljesen ismeretlen elegye, vonta le a következtetést a Le Monde Diplomatique hasábjain a világsajtóban is jól ismert orosz szociológus, Vlagyiszlav Inozemcev.
Ésszel, kivált nyugati ésszel, nehéz Oroszországot megérteni, e téren alig változtak az idők a 19. századi orosz költő-diplomata, Fjodor Tyutcsev óta.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
