New York egyik legizgalmasabb tulajdonsága, hogy olyan amorf, elasztikus és képlékeny, mint egy amőba. Tizenegy éve lakom itt, de néha olyan érzésem van, mintha legalább három-négy városban éltem volna már. Pedig nem mentem sehova – a város költözött el mellőlem és hagyott hátra másfajta embereket és szokásokat, újabb üzleteket, kávézókat, zajokat és teljesen más dinamikát.
Tizenegy év alatt Brooklyn a szemem előtt, ha tetszik, a kezeim között változott át földszintes, csaknem falusias kerületből toronyházas, elegáns, de ugyanakkor laza, agyonsztárolt, divatos világmárkává. A kreatív világ közepe, nyugtatják egymást a brooklyniak, amikor vagy túl szűkösnek érzik a játékterüket, vagy éppen az agyukra megy az általános Brooklyn-imádat.
Brooklyn most az első számú menedéke New York művészeinek, friss gyerekes családjainak, első generációs haiti emigránsainak, haszid zsidó közösségeinek, Nyugat-India nagycsaládosainak és Párizsból Amerikát látni vágyó több tízezres kalandkeresőinek – és ez korántsem teljes felsorolás. Brooklyn lett az, ami harminc évvel ezelőtt a Soho volt: a galériák, művészkolóniák, lebegő intellektusok és szorgalmas boldogságkeresők városa. Persze sokszorosan drágábban, de még mindig jóval olcsóbban, mint a páváskodó Manhattanben.
Ott, ahol arab sejkek orosz oligarchákkal versengve vásárolják fel a milliódolláros ingatlanokat anélkül, hogy egyetlen napot is eltöltenének benne, sőt sokszor még a lábukat sem teszik be a parádés ingatlanokba. Ettől aztán az Ötödik sugárút előkelő szakaszának felhőkarcolói fenyegető sötétségbe burkolóznak éjszakánként.
A pénz lakik ezekben az épületekben, és annak pedig minek villanyt gyújtani. Így aztán a kirakatváros Manhattanből szép fokozatosan kiköltözött mindenki, aki nem csak pénzben méri az életet, és ez teszi valóban meglehetősen különleges, némely pontjain egészen elképesztő városrésszé Brooklynt.
Brooklyn most az a része New Yorknak, ahol dán huszonévesek nyitják meg a legkényesebb ízlésnek is megfelelő házi pékségüket a virágzó lengyel hentes szomszédságában, ahol filmstúdiók nyílnak a tetőkerteken komoly mezőgazdaságot folytató zöldkollektívák mellett, és ahol fekete huszonévesek, miután megharcoltak néhány gangháborút (és eltemették jó pár tizenéves barátjukat) pszichodráma foglalkozásokat kezdeményeznek Tűzszünet címmel a fegyvertartás veszélyeiről.
Brooklynban van Coney Island – szerintem a világ, na jó, New York egyik legmeghatóbb pontja. Coney Island, ahol az F betűs metró szinte a vízparton teszi le az embert, számomra a szegénység boldog mámorát jelenti. Ahol minden van, ami a gazdagoknak járna csak, de itt minden elérhető és megfizethető: egydolláros, világhíres hot-dog, múlt századi fa hullámvasút, mutatványosok, naplementés zenepavilon össztánccal, orosz vendéglő az óceánparton jéghideg vodkával, vörösre rúzsozott leningrádi pincér asszonyokkal, heringgel és kaviárral – és persze a strand. A szabad strand. Nyári hétvégeken több tízezer ember demonstrálja itt boldogan és valami tapintható cinkossággal, hogy élni jó, és ez nemcsak a gazdagoknak jár. Coney Islandre az ember ünnepelni jár: az egyenlőséget, a mindenkinek kijáró boldogságot, és hát a reményt.
Brooklynban van Williamsburg, ahol az egyszintes, rozoga, faszerkezetű házakba először művészek költöztek, majd követték őket a kávéházak, bárok és vendéglők, aztán a start up hipsterek a befektetőikkel, hogy utánuk megérkezzenek a gazdag Wall Street-i bankárok, de ők már a kis házak mellé felhúzott üvegtornyokba költöztek. Brooklynban van Red Hook, a kikötő, a bárjaival, zárt, belső életével, lepusztult utcáival, kávépörkölővel és ambiciózus minikönyvesbolttal: időtlen és végtelenül csábító, hogy az ember otthagyjon csapot-papot és kikötőlakóvá váljon.
Brooklyn nem egyedi jelenség. Minden városban van Brooklyn, Párizsban is és Budapesten is. Pontosabban, kell lenni egy Brooklynnak mindenhol. A menekülésnek, a lassúságnak, az elmélkedésnek és kísérletezésnek kell, hogy legyen egy városa mindenütt.
Magyarországnak nagy szüksége lenne egy kollektív brooklyni tanulmányi kirándulásra. Megerősödhetne urbánus tartásunk, szerényebbek lennénk, túlélő stratégiákat leshetnénk el. Azt, hogy miként lehet a politika és a kaotikus világ árnyékában jól és szabadon élni saját erőnkből és nem politikai alamizsnából. De sietni kell mindenkinek, aki Brooklynban akarja látni Brooklynt – mielőtt továbbköltözik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!